Mint mindig, a jövő héten kezdődő férfi Európa-bajnokság rajtja előtt is mértéktartóan optimista a kézilabdavilág minden táján ismert Nagy László, aki egyszemélyben a Telekom Veszprém sportigazgatója és a hazai szövetség egyik alelnöke. Utóbbi tisztségében sportvezetői pályafutásának eddigi legnagyobb kihívásával találja szembe magát a tizennyolc napig tartó, magyar-szlovák közös rendezésű kontinensbajnokságon. Amiről csak a laikusok gondolják azt, hogy a világbajnokságnál kevésbé rangos és alacsonyabb színvonalú sportesemény. A magyar válogatott számára a legjobb nyolc közé jutás a szövetség által kijelölt a cél, aminek a túlteljesítése az igazi érdem.
Nagy László a kedvezőtlennek tűnő előjelek – Máthé Dominik pozitív COVID-tesztje és átmeneti kiválása, a fehéroroszok elleni előkészületi mérkőzés elmaradása – ellenére is amondó, hogy kínkeservesen, a pályán „meghalva” talán a hatodik hely is elérhető lehet, annál jobbra viszont csak akkor lehet számítani, ha csoda történik, és nem is kisebb. Amit, az ellenfeleket meglepve a magyar válogatottnak kell a bűvészkalapjából előhúznia.
Most, hogy végre házigazdaként játszhatunk, mindennek szabad lenni, csak kishitűnek és elbizakodottnak nem. A teher batyuját le kell dobni a hátunkról, az előny hátszelét pedig ki kell fogni, de ezt csak kimondani könnyű, mert a megvalósítás élesben már sokkal nehezebb. A hazai pályából, a szurkolók biztatásából és szeretetéből tőkét kell kovácsolnunk, szívvel-lélekkel azért küzdeni, hogy tűzbe hozzuk és kiszolgáljuk a közönségünket. Először adatik meg a magyar férfiválogatottnak, hogy az Eb-mérkőzéseiért ne kelljen külföldre utaznia, ráadásul egy olyan csodálatos és vadonatúj csarnokban léphessen pályára, amit túlzás nélkül a kézilabdasport szentélyének is nevezhetünk
– hangsúlyozta az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Nagy László, akinek a dicsőséglistájára két-két BL-győzelem és olimpiai negyedik hely mellett a 209 válogatott szereplése is felkerült.
A huszonnégy csapatos Eb tehát sokkal sűrűbb mezőnyt vonultat fel, mint a vb, itt nincsenek, vagy csak elvétve akadnak olyan csapatok, amelyeket könnyedén ki lehet többtucat góllal tömni, és aztán klassziskülönbséggel dicsekedni. A kérdés inkább az, hogy a magyar csapat jobb lett-e a legutóbbi Eb és a tavalyi vb óta, lehet-e azt mondani, hogy most erősebb és ütőképesebb, kevésbé sebezhető „alakulatként” fut ki a pályára.
Hosszabb elemzésbe nem bonyolódnék, abban viszont biztos vagyok, hogy egy év alatt a csapat tapasztaltabb és érettebb lett, mi, a szakmai stáb tagjai pedig azon igyekeztünk, hogy a hibáinkat kijavítva nagyobb tudással és biztos kézzel irányíthassunk. Teljes az összehang közöttünk, olyan, amilyennek lennie kell közös utunk harmadik esztendejében. Tesszük a dolgunkat, respektáljuk egymást. Azt szoktam mondani, hogy amíg Gulyás Pista, a szövetségi kapitányunk és Chema Rodriguez, a válogatott spanyol másodedzője „szakmázik”, haditerveket sző és az ellenfelek gyengéit igyekszik kifürkészni, én pedig azt a tudást és tapasztalatot adom be a közösbe, amivel profi játékosként itthon és külföldön vérteződtem fel. Ők edzőként sokkal tapasztaltabb nálam, de az én tanácsaimra is számítanak.
Nagy László szerint óriási hiba lenne bármelyik ellenfelünket is félvállról venni, mert abból csak rossz származna.
Első ellenfelünk jövő csütörtökön a holland válogatott, a kiszámíthatatlan sötét ló. Vannak nagyon tehetséges fiatal és idősebb tapasztalt játékosaik is, akik közül néhányan a német Bundesligában pallérozódnak. Nincs teher rajtuk, nekik igazából vesztenivalójuk sincs. Január 16-án Portugália ellen nagy taktikai csatára kell felkészülni, mert mesterei a hét a hat elleni kockázatos, de legalább annyira eredményes játéknak, emellett meglepő húzásokkal is képesek kirukkolni. Két nappal később az izlandiak következnek, akik már nem csak Palmarssonra, a vezéregyéniségükre építenek, hanem a tehetséges fiatal játékosaikra, akik olykor gladiátorként vetik magukat a küzdelembe
– mondta befejezésül Nagy László.