Bakonyi Róbert neve nemcsak a sportszerető veszprémieknek csenghet ismerősen. A helyi labdarúgócsapat gyúrója ugyanis több mint harminc éve az egészségügy színterén is megállás nélkül ténykedik a Csolnoky Ferenc Kórház Sebészeti Centrumában. Elmondása szerint 1999 áprilisában ott ismerkedett meg György Tiborral is, akinek közbenjárásával kitanulta a gyógymasszőri hivatást.
György Tibor anno a veszprémi csapat gyúrója volt. Hatalmas tisztelettel fordultam mindig is az irányába, remek embert ismerhettem meg a személyében. Ő biztatott, hogy végezzem el én is a képzést, majd a segítségével végül én is odakerültem a csapathoz. Akkor még a másodosztályban szerepelt a Veszprém, amelynek Lantai Balázs volt a csapatkapitánya. Imádtam azt az időszakot!
– hangsúlyozta Bakonyi, akitől megtudhattuk, hét hosszú éven át el sem mozdult a gárda mellől.
Bakonyi Róbertnek hálás a veszprémi klubvezetőség
A sebészeti szakrendelésen megmaradt a munkám, párhuzamosan ténykedtem mellette a csapatnál. Minden hétvége, a hétköznapi délutánok is munkával teltek, örömmel tartoztam a veszprémi labdarúgócsaládhoz. Szécsi János és Disztl László edzőkkel is remek viszonyt ápoltam, ám idővel sajnos az együttes elkezdett visszasodródni a ranglétrán, így nekem is távoznom kellett a klubtól.
Bakonyi Róbert ezt követően sem lépte át a megyehatárt: a másodvonalban jeleskedő Ajkához „igazolt”, ahol egy teljes évtizedet dolgozott. Ezt követően kezdtek el újból életet lehelni a veszprémi labdarúgásba, amelynek edzője Róbert egykori jó barátja, Lantai Balázs lett. Róbert nem habozott sokat, visszatért oda, ahol a pályafutás kezdődött számára. Később innen is akasztotta szögre a cipőt.
Ajkán is szívesen dolgoztam, hiszen ott is remek volt a közösség. Ám Veszprém mindig különleges helyet foglalt el a szívemben. Sosem rendelkezett a csapat hatalmas költségvetéssel, muszáj volt mindenkinek, a játékosoknak, a stábtagoknak a lelküket is kitenniük azért, hogy eredmények legyenek. Visszatérésem után két bronzérmet is szereztem a Pető Tamás irányította alakulattal.
Bakonyi Róbert örömmel szolgálta a veszprémi labdarúgást
Bakonyi úgy fogalmazott, órákon keresztül sorolhatná azon személyek nevét, akiknek hálával tartozik. Kiemelte, Szabó Péter elnököt, akivel elmondása szerint makulátlan, baráti viszonyt ápolt folyamatosan. A játékosokra mindig is úgy tekintett, mint a saját gyermekeire, unokáira.
Sajnos be kellett látnom, hogy a munka miatt a saját gyermekeimet szinte nem is láttam felnőni. Az unokáim esetében már nem szeretném elkövetni ezt a hibát. Ezért úgy döntöttem, huszonhárom év után visszavonulok. Elizabet, Mirabella és Hannaróza új színt hoztak az életembe, szeretnék velük minél több időt tölteni. Köszönöm, hogy részese lehettem a veszprémi futballcsaládnak!
Bakonyi Róbertet az idényzáró banketten elbúcsúztatta a csapat. A szakember Szabó Péter klubelnöktől és Pető Tamás vezetőedzőtől egy különdíjat is átvehetett, amely a „Nagy fogyás” győztesének járt. Róbert ugyanis két munkahely és a család mellett sikerrel leadott közel 40 kg-ot.
