Sokszor elfeledkezünk arról, hogy az a sok templom és vallási emlékmű, amelyek úton, útfélen keresztezik Veszprém utcáit nem csupán azért állnak, hogy a turisztikai kiadványok lapjait bővítsék velük. Habár a turizmusban létezik az a fogalom, hogy „vallási turizmus” és Veszprém igen előkelő helyet foglal a magyar városok sorában ilyen szempontból is, mégis ezen helyek eredeti funkciójuk szerint egy turisztikától független, másik igényt voltak hivatottak kiszolgálni.
Ez az igény pedig lelki síkon van jelen – felekezettől függetlenül – a hívő emberekben. Számukra pedig Veszprém templomai is elsősorban az Istennel való szellemi találkozás színterei.
De tényleg csak ezeken a helyeken tud az ember elmélyülni hitében? A keresztény tanítás szerint Isten mindenhol jelen van az életünkben, ilyen formán pedig a templomok és kegyhelyek csupán keretet adnak tárgyiasult életünkben annak, hogy könnyebben megéljük hitünket és Istennel való találkozást.
Mivel a szellemiségben a tárgyi javaknak már aligha van szerepe, előfordulhat, hogy egy monumentális székesegyház, vagy díszes templom helyett valaki egészen máshol találja meg azt, amit hitében keresett.
A minap sétáltam a Rab Mária-forrás környékén. Na jó, valójában eltévesztettem egy elágazást az erdei barangolás közben és így lyukadtam ki Veszprém egyik olyan szakrális helyénél, amiről méltatlanul kevés szó esik.
A forrás és névadójának legendájáról korábban portálunkon is írtunk. A múlt század derekán élt fiatal Mária nevű nőről szól, aki kilátástalan sorsában sem adta fel a reményt és a fohászt, imái pedig meghallgatásra leltek, élete pedig megjavult.
A Rab Mária-forrásnál elhelyezett friss virágok, mécsesek árulkodtak arról, hogy sokan ma is kegyhelyként tekintenek erre a forrásra, nem csak a túrájuk egyik állomására. Ami viszont minden virágnál és gyertyánál sokkal többet mondott el a hely szakrális jelentőségéről az egy hölgy volt, aki némán, imára font kezekkel állt a forrás melletti Mária-szobornál. Csupán egy futó pillantás elegendő volt, hogy továbbhaladva az ösvényen az ember összerakja a pillanatképekből a fejében a jelenetet. A pár másodperccel azelőtti emlékben megjelent a nő sápadtabb bőre, sovány arca, de leginkább az a fejkendő, amivel a kemoterápián áteső betegek takarják el a kezelés egyik mellékhatását.
Ahogy Rab Mária legendájának igazsága, úgy az imák értelme is csak attól függ, hogy mennyire hiszünk benne. A hittől tud valóságossá válni, ami jelen esetben talán annak az ismeretlen nőnek a gyógyulásában önt majd testet.
