2022. november 30.
//
András, Andor névnap

Vízrágta üregek – kirándulások a hegyek gyomrában

A Bakony és a Balaton-felvidék barlangjai között találunk kicsit és nagyot – buszmegálló méretűt, amit átjár a napfény, és negyven méter mélyet is, ahol a járatot feltáró barlangkutatókon kívül még senki nem járt. Van olyan, amit kényelmesen meglátogathatunk utcai öltözetben, és van, amelyikben hason csúszva juthatunk csak keresztül a szűk járatokon. Közös ezekben a helyekben az, hogy fokozott óvatosságra van szükség, amikor felkeressük őket!

A barlangok jelentős része látogatható, ám nem mindegy, milyen felkészültséggel vágunk neki a kalandnak. Ancsin Gergelytől, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság földtudományi és geoturisztikai munkatársától kértünk iránymutatást a témában. 

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, mit nevezünk barlangnak: a jogszabály szerint a barlang a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást. A törvény minden barlangot – mely tehát megfelel e jogszabályi definíciónak – védettnek nyilvánít. Az igazgatóság működési területén 684 ilyen nyilvántartott üreg található.

A legtöbb barlang karsztos képződmény. Az elmúlt földtörténeti korszakokban – sok millió vagy akár több tízmillió évvel ezelőtt – a tengerekben vegyi úton kicsapódott vagy a meszes vázú élőlények pusztulása után megmaradt mész több kilométer vastagon leülepedett a tengerfenéken, aztán ez az üledékes kőzet az idők során a lemeztektonikai mozgások révén kiemelkedett. Az így keletkezett mészkő- és dolomithegységek kőzeteit az esővíz a talajból kioldott széndioxiddal dúsítva oldja, így jönnek létre a hihetetlen változatosságú karsztos formák, köztük a barlangok is. 

A barlangok látogathatóságát a jogszabályok határozzák meg: legtöbbjük saját felelősségre szabadon látogatható, kisebb részük – jellemzően a természetvédelmi szempontból jelentősebbek – csak a vagyonkezelő, vagyis a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság hozzájárulásával és barlangi túra- vagy kutatásvezető felügyelete mellett kereshető fel. 

Életünk első barlangjának nem rossz választás a Tapolcai-tavasbarlang vagy a balatonfüredi Lóczy-barlang; ezekben utcai öltözetben is kényelmesen közlekedhetünk, habár érdemes egy hűvös októberi naphoz illő ruházatot választani, a barlangokban ugyanis állandóan 9-12 fok körüli hőmérséklet uralkodik. Mindkét helyszínen kiépített látogatóközpont fogadja az érdeklődőket, nyitvatartásuk online elérhető.

A következő lépcsőfokot azok a kalandosabban bejárható barlangok jelentik, amelyekben rendszeresen szerveznek vezetett túrákat. Ilyen a balatonedericsi Csodabogyós-barlang vagy a Szentgáli-kőlik. Ezek a járatok a találkozóponttól, bázistól egy-két kilométeres gyaloglással érhetők el, és itt már szükség lesz a túravezetők által biztosított sisakokra, overallokra, és kiépített világítás híján fejlámpákra is. A vezetett csoportok hosszú létrákon ereszkednek a több tíz méteres mélységekbe, sötét termeket járnak végig, helyenként hason csúszva jutnak át egy-egy szűkebb hasadékon. Mindkét helyszínen előzetes regisztrációra van szükség, a túrák fárasztóak, de a tapasztalt túravezetők utasításait betartva nem különösebben veszélyesek: már tízéves kortól részt lehet venni a bejárásokon. Mindkét helyszínen választhatunk extrém útvonalat, ami az egyébként sem unalmas alapszakaszon túl is tartogat izgalmakat és kihívásokat – ezekre már csak 18 év fölött lehet jelentkezni. A Szentgáli-kőlikbe havonta egy, a Csodabogyós-barlangba naponta több túrát indítanak. 

Aki ezek után motivációt érez arra, hogy további járatokat is felkeressen, azt magas színvonalú barlangász képzések várják. Az alapképzés nagyjából tíz intenzív hétvége alatt elvégezhető, és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat által szervezett vizsgával zárul. Erre további szintek épülnek: a T1 és T2 képzéseken már egyre inkább a kötéltechnika és a csigarendszerek kiépítésére és használatára, valamint a társmentésre készítenek fel. Ezek a tanfolyamok külföldiek körében is népszerűek alaposságuk és magas színvonaluk miatt. A piramis csúcsát pedig a barlangi túravezetői és kutatásvezetői képesítés jelenti – aki idáig eljut, az 4-5 évnyi intenzív képzésen rágta át magát, miközben a szabadidejét is barlangászással, vagyis gyakorlással töltötte. 

Ancsin Gergely figyelmeztet: a jogszabályban felsorolt és jogszerűen lezárt barlangok látogatásához a vagyonkezelő hozzájárulása is szükséges, de általánosan elmondható, hogy bármilyen barlang felkeresése előtt ajánlott felvenni a kapcsolatot a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (vagy az ország más részeiben az ott illetékes igazgatóság) szakembereivel, akik pontos tájékoztatást adnak az egyes barlangokban – vagy akár az oda vezető úton – várható körülményekről, veszélyekről, természetvédelmi vagy jogi korlátozásokról. A legkisebb barlangokban is fontos a körültekintés és a fokozott óvatosság, mert egy néhány méteres esés is súlyos következményekkel járhat. 

Saját magunk és társaink mellett fontos, hogy a környezetünkre is vigyázzunk! A barlangokban ritka állatfajok élnek – például denevérek, amelyeknek minden Magyarországon élő faja védett –, de az élőlények mellett a föld alatt kialakult csodás kőzetformák védelme is kiemelten fontos. Arról nem is beszélve, hogy a barlangok közvetlen kapcsolatban vannak a karsztvízzel, így az üregek szennyezése, az ott hagyott hulladék a mélyebben lévő rétegekbe is leszivárog, szennyezi az ivóvíz-készletet, a műanyag-hulladék révén például mikroműanyagok kerülhetnek a karsztvízbe.

Fotók: Egri Csaba

 

A cikk eredetileg az Ecoport magazin 2022/III. számában jelent meg

Schöngrundtner Tamás

További cikkek

Veszprém hangja
Veszprém hangja
Vannak vidékek, amelyeket felidézve egyből megszólal a zene a fülünkben. New Orleansra gondolunk és fürge jazz szólamok csendülnek fel lelki szemeink előtt, Milánóban járunk és halljuk az operát az ablakokon kiáradni, Párizsról álmodozunk és közben Edith Piaf sanzonokat dúdolunk. Na és mi a helyzet Veszprémmel? Veszprém minden bizonnyal a cross-over műfaj hazája lenne.
A hattyú álma
A hattyú álma
Tütübe és balett cipőbe bújt kislány táncol a Rózsa iskola jubileumán, mestere a takarásban figyeli őt. A kislány egyike annak a több mint nyolcvan tanítványnak, akik egyre biztosabban lépdelhetnek álmaik felé, miszerint a tánc, a balett az életük részévé válik, hobbi vagy akár profi szinten. Mert a tehetség egy dolog, kell azonban hely is, ahol ki tud bontakozni. Viktoria Podolskaya balettmester szenvedéllyel végzett munkájának köszönhetően Veszprém egyre inkább felkerül a balett térképére.
Lendületben
Lendületben
Két év után ismét olyan nyarunk lehet, amely emlékeztet a járvány előtti időszakra. Közben persze sok minden változott, ám ebben van jó is: az elmúlt időszak lehetőséget adott arra is, hogy teret adjunk az újnak, az Ecoport magazin pedig mindezeket is köszönti legfrissebb számában.
Az ajándék, ami olyan szép, hogy sajnálod elfogyasztani
Az ajándék, ami olyan szép, hogy sajnálod elfogyasztani
Korabeli feljegyzések szerint Mátyás király és Beatrix esküvőjén a hetedik fogás pörkölt cukorból készült kert volt. Az olajos magvak és cukor alkotta díszes grillázstorták később is elengedhetetlen részei voltak a falusi lakodalmaknak, az idő múlásával azonban egyre csökkent a grillázskészítők száma. Szerencsére akadnak fiatalok, akik őrzik a hagyományt
Múlt és jövő között
Múlt és jövő között
Miközben folyamatosan keressük a megújulás, a fejlődés lehetőségét, újra és újra visszatekintünk a múltba is. Ilyen sokszor az élet, és ez jellemzi egy kicsit az Ecoport magazin legfrissebb, napokban megjelent számát is.