Itt egyszerre van otthon az utcazene, a klasszikus, a verbunkos, a katonazene, a könnyed pop és a rock, az ethno és a folk, a latin és a blues, a jazz és a funk. Persze egyetlen vidék sem korlátozódik csupán egy műfajra, de ritka, hogy egy ilyen kisváros ennyire tele legyen zeneiséggel. Talán a környék költőisége teszi, valami különös szinesztézia nyomán.
Veszprém zenei élete legalábbis már a középkorban is virágzott. Magyarország legrégebbi székesegyházát, a Szent Mihály-bazilikát első formájában még Szent István és Gizella építtette, ahol a kezdetektől fogva jelentős zenei élet zajlott. A székesegyház első ismert orgonáját Vetési Albert püspök rendelte meg 1469 körül, s az 1500-as évekig rendszeresen hangzott fel a szentmiséken gregoriánum. A mohácsi csatavesztés és a török uralma aztán Veszprémet is jó időre elcsendesítette, noha nem teljesen: a többszólamú éneklés valószínűleg épp a Mohács utáni időszakban indult meg, amikor a budai várkápolna egykori énekes-káplánja, Gyöngyösi Tamás succentorként, az éneklőkanonok helyetteseként dolgozott a székesegyházban.
Zenei életről érdemben azonban az 1700-as évek első harmadáig nem beszélhetünk, habár a székesegyházba már 1630 után beszerezték az első barokk orgonát. A török hódoltság utáni évtizedekben viszont annál nagyobb fejlődés vette kezdetét: a magyar főurak és az egyházi méltóságok célja nemcsak az ország újjáépítése lett, de a zenei élet megújítása is. Ekkor vette kezdetét a szimfonikus egyházzene százada: a püspökök és kanonokok külföldi útjaikon megismerve az európai műzenét, itthon szenvedélyes kottagyűjtésbe kezdtek, mecénásként támogatták a zeneszerzőket, együttesek fenntartásával pedig lehetőséget teremtettek a kortársak műveinek előadására.
Veszprémben az alapokat Acsády Ádám püspök tette le. Az ő idejében, 1735 adventjén hangzott fel az első zenekaros mise, s ő volt az, aki 1737-ben 300 forintos alapítványt tett le, hogy annak évenkénti hat százalékos kamatából az orgonista zenészeket fogadjon a nagyobb ünnepekre. A székesegyház első állandó ének- és zenekarát 1762-ben sikerült megszervezni, melynek első karnagya a francia származású Kemény Ferenc lett 1794-ben. Kemény zenés miséi eseményszámba mentek: gyakran vezényelte Haydn, Rossini és Mozart operanyitányait és szimfóniatételeit. Együttesét a templomon kívül is rendszeresen szerepeltette, ezzel megteremtve a veszprémi koncertéletet. 1826-ban aztán lemondott a karnagyi posztról Höpler József javára, aki Harmonia néven megszervezte a dóm fúvósegyüttesét, mely a városi formaruhás fúvószenekarok nem hivatásos tagjaival kiegészülve rendszeresen fellépett egyházi és világi ünnepeken.
Höpler utódaként 1827-ben Ruzitska Ignác folytatta a karnagyi munkát, aki már 1800 óta a zenekar hegedűse, valamint koncertmestere volt. Utóbbi pozíció jelentős pedagógusi munkával járt: a koncertmester nemcsak az együttes darabjainak betanításáért, a hangversenyekre való felkészítésért és a mindennapi próbák vezetéséért felelt, de a zenélni vágyó veszprémi polgárok és tehetséges nemes kisasszonyok és úrfiak tanításáért is. Ruzitska ezzel gyakorlatilag megteremtette és haláláig fenn is tartotta a több lábon álló polgári zenei életet, hegedűtanárként pedig nemzedékeken átívelő jelentőségre tett szert. Az ő tanítványa volt ugyanis az a Ridley-Kohne Dávid, aki később a Nemzeti Zenede oktatójaként a modern hegedűiskolát megteremtő Auer Lipót első budapesti tanára lett.
Eközben az 1800-as években az egyházi és a világi zenei élet folyamatosan elkülönült: előbbiben inkább a gregorián lett domináns, míg utóbbit illetően a hangversenyek váltak gyakorivá az egykori Megyeházán tartott első, 1813-as nyilvános koncertet követően. Emellett a 19. század népszerű zenéjévé a verbunkos vált, melynek gyerekkori barátja, az anyagi nehézségei idején rendszerint Veszprémbe látogató híres verbunkos zenész, Csermák Antal mellett Ruzitska is nagy kedvelője volt. 1823-ban Sebestyén Gábor pápai ügyvéddel létrehozták a Veszprémvármegyei Zenetársaságot, mely kiadványaiban a korabeli verbunkos dalokat az utókornak is átmentette: a 15 kötetes Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből a kor legfontosabb zenei kincsestára.
Bár Ruzitska nevét végül az utókor jóval kevesebbet emlegeti, a város ma is tisztelettel adózik azok előtt, akik megalapozták zenei gazdagságát. 1916-ban, közadakozásból nyitotta meg kapuit a Városi Zenede, a mai Csermák Antal Alapfokú Művészeti Iskola jogelődje, számos hangszeres együttes működik a városban, köztük az 1985-ben alakult nemzetközi hírű Mendelssohn Kamarazenekar, 2015-ben pedig fesztivált hoztak létre a világhírű hegedűművész, Auer Lipót emlékére, melyre az Auer-utódok szinte kötelességüknek érzik „elzarándokolni”.
Az 50-es évek óta fontos szerepet töltenek be a város életében a kórusok is, elsősorban a 66 éve alakult, nemzetközi rangú Veszprém Város Vegyeskara és a Liszt Ferenc Kórustársaság, amelyek nagy mértékben járultak hozzá, hogy 1971-ben Magyarországon először Veszprém adott otthont Európa énekeseinek az Europa Cantat Éneklő Hetek megrendezésével. Úgy tűnik, a város szeret úttörő lenni: az országban először itt indult utcazene fesztivál 2000-ben, a fővároson kívül itt találkozhatunk egyedül olyan világsztárokkal a VeszprémFest keretében, mint Tom Jones, s Veszprém kaphatta meg az UNESCO – A zene városa címet is. Veszprém azonban nem áll meg: 2030-ra szeretnék elérni, hogy itt éljen a legtöbb zenélő ember az országban.
Bertalan Melinda / Fotó: Domján Attila, internet
A cikk eredetileg az Ecoport magazin 2022/II. számában jelent meg