"Én készültem rá, tudtam, miért volt ez a fesztivál és miért csináltuk, mégis meglepett, mennyire sikeres tudott lenni és mennyire magával ragadta az embereket" - nyilatkozta szombaton az MTI-nek a korábbi balátlövő, aki manapság a Magyar Kézilabda Szövetségben (MKSZ) a határon túli magyar kézilabdáért felelős elnöki megbízottként, illetve az Együtt növünk fel! alapítvány kuratóriumi elnökeként tevékenykedik, emellett a MOL Tatabánya KC klubmenedzsere.
Csütörtökön és pénteken ifjúsági korosztályú csapatok játszottak egymással, a fiúknál az FTC Kézilabda Akadémia, a Szejke SK Székelyudvarhely, az FKK Ada és a Tatabánya, a lányoknál a Hajdúnánás SK, az ISK Székelyudvarhely, a HC DAC Dunaszerdahely, a Partium, a Halász József NKK Ada és az FTC Kézilabda Akadémia alkotta a mezőnyt.
Péntek délután került sor a tavaly visszavonult, székelyudvarhelyi születésű és nevelésű Ilyés búcsúmeccsére, amelyen a 2004-ben Athénban és 2012-ben Londonban egyaránt olimpiai negyedik helyezett magyar csapat klasszisaira épülő All-Star válogatott 24-14-re legyőzte a román élvonalba négy év után visszajutott helyi együttest.
A találkozót nagy érdeklődés övezte, a kezdés előtt fél órával már szabad állóhelyek is alig akadtak a lelátón. A közönség óriási ovációval fogadta a csapatokat, utolsóként Ilyést szólították a pályára, akinek az édesanyja - Miklós Magdolna ifjúsági világbajnok, felnőtt vb-ezüstérmes, olimpiai negyedik helyezett kézilabdázó -, az édesapja, a felesége és a kisfia gratulált. A mérkőzést követően a nézők ellepték a pályát, hogy aláírásokat kérjenek és közös fényképeket készítsenek a játékosokkal.
"Óriási ereje van egy ilyen eseménynek. Arra gondolok, mennyi embert vonzott a gálameccs, másrészt láttam a gyerekek arcán, mennyire élvezték, hogy itt lehettek, versenyezhettek egymással, és láttam, hogy már keresik egymás társaságát. Olyan telt ház volt, amit rég láttam Székelyudvarhelyen" - magyarázta.
Hangsúlyozta, az MKSZ illetékesei hamarosan értékelik a rendezvényt, összegzik az élményeket, és eldöntik, hogy a jövőben rendszeresen megrendezik-e a fesztivált, ő pedig nagyon reménykedik benne, hogy hagyományossá válik az esemény.
Fotó: Beliczay László - szekelyhon.ro
Ilyés legutóbb 2007 áprilisában lépett pályára szülővárosában, amikor a magyar válogatott 31-28-ra kikapott Románia csapatától barátságos meccsen, a pénteki közönség tagjai közül pedig bevallása szerint minden harmadik-negyedik embert ismerte.
"Ez egy kis közösség, pláne az, amelyiknek a kézilabdához köze van. Gondoltam, hogy sokan lesznek, de azt nem hittem, hogy ennyien. Fantasztikus és lélekemelő volt a fogadtatás, nyeltem a gombócokat, hogy ne törjön el a mécses" - közölte.
A korábbi csapattársairól azt mondta, az érkezésüktől a hazaindulásukig szinte minden percet velük töltött, mert nagyon jó volt, hogy újra találkozhattak, és még a meccs is jól sikerült. Hozzáfűzte, bízik benne, hogy a hosszú út ellenére nagyon jó élményekkel távoztak, és ha legközelebb kapnak ilyen felkérést, megint vállalják a szereplést.
"Vadkerti Attilával arról beszélgettünk, hogy a legtöbb ember, aki szereti a kézilabdát, most is nézi a válogatottat és szurkol neki, de a mi korosztályunk volt "A CSAPAT", mert ezek a srácok majdnem 15 évig voltak a válogatottban, és mindenkibe beleégett például Nagy Laci, Zubai, Császár, Fazekas Nándi, meg a többiek, és még mindig vonzó számukra" - nyilatkozta.
Ilyés négy góllal járult hozzá a sikerhez, ami pályafutása utolsó éveit tekintve meglepően nagy szám. Mint elmondta, megbeszélték a nála tíz évvel idősebb Perez Carlossal, hogy ezúttal ő, az ünnepelt is pályán marad támadásban, és nagyon örült neki, hogy sikerült gólokat szereznie. Mint emlékeztetett, a karrierje vége felé védekezőspecialista volt, de 2003 és 2019 között 229 válogatott mérkőzésen 502 gólt szerzett.
Ilyés 2000-ben igazolt Magyarországra a szülővárosából. A Szeged és a Veszprém csapatát is két időszakban erősítette, megfordult Makón, illetve a német TBV Lemgo és a lengyel Wisla Plock együttesénél, majd 2016-tól a múlt évig Tatabányán szerepelt. A bajnokságot háromszor, a Magyar Kupát és az EHF Kupát kétszer, a KEK-et egyszer nyerte meg. A válogatottal 2004-ben Athénban és 2012-ben Londonban is olimpiai negyedik volt, világbajnokságon a 2009-es ötödik helyezés a legjobb eredménye. A magyar örökranglistán 229 szereplésével a hetedik, a mezőnyjátékosok között a negyedik helyen áll.
