Honnan hozta a népművészet iránti érdeklődését?
Nagyon tetszik a szó: "népművészet". Régen az emberek csupán élték mindennapjaikat, tették a dolgukat és nem is tudták, hogy létezik ez a szó. Valahogy velem is így kezdődött. Elsős korom óta néptáncolok; mindig is imádtam táncolni, nem is akartam másról hallani, így ma néptáncot is tanítok. Alig 500 fős faluban, Lovason élek, és itt voltam kisgyerek is. A nyarakat paloznaki és lovasi nagyszüleimnél töltöttük testvéremmel, míg szüleink dolgoztak. Mindenhol nyüzsgött az udvar az állatoktól, kert és szőlő is volt, így az állatok szeretete és a kert ma is örömforrás számomra. Apai nagyapám szinte mindenhez értett, mindent elkészített, amire a ház körül szükség volt. Kisbútorokat, vessző-, gyékény-, kukoricacsuhé kosarakat készített, megtanult teknőt vájni, hordót, bort, szőlő és gyümölcs oltványokat készített, a faluban a disznóvágásokon ő volt a böllér, amit később édesapám vitt tovább. Soha nem voltunk neki útban, mindig mutatott nekünk is valamit, tanított, és játékot, sokszor fűzfasípot, nádihegedűt készített nekünk. Mindig volt saját kiskertünk is, amibe mi ültettünk, kapáltunk és gazoltunk, és szedtük a saját virágainkat. Ideális gyermekkorom volt, alakultam, fejlődött az érdeklődésem, természetesen afelé, amivel foglalkoztam. Nagyon szerettem rajzolni, így Herendre mentem porcelánfestő tanulónak, kínai festő lettem. Akkoriban még nem tudtam huzamosabban a fenekemen maradni, így a néptánc volt csak az életem. Elvarázsolt az az érzelmi töltés, amit a dalokon, táncokon keresztül átélhetünk. Nehéz világ volt, de nagyon szép is a régieké, súlya volt az adott szónak.
A csipketojás készítését volt kitől tanulnia?
Már Herenden is minden festő festegetett tojásokat húsvét előtt, így én is. Már az is beindította a festegetési kedvem, amikor nagy nehezen sikerült fehér héjú tyúktojást kapni.
Az áttörést a saját libáim által tojt gyönyörű hófehér nagy tojás hozta. Szerettem volna vele kezdeni valamit, de festeni sokan festenek, én mást akartam, nem olyat, amit sokan csinálnak. Véletlenül elcsíptem egy tévé műsort, amiben egy kínai férfi egy kézi gravírozóval (ezt akkor még nem tudtam) egy pagodás hegyes tájat vitt fel egy libatojás héjra, amit belülről csak egy led lámpa segítségével megvilágítva láthatunk.
Az első zsákutca egy körömcsiszoló megvásárlása volt, amivel nem tudtam finom munkát végezni. Sokat nézelődtem a neten, keresgéltem a megoldást. Szerencsére van sok használható ötlet, segítség, de közel sem minden. Rengeteg időt töltöttem próbálkozásokkal, kísérletezgetésekkel.
Mi vezetett oda, hogy árulni kezdje a tojásait?
Mint mondtam, az első próbálkozás kudarc volt, de mindenkit csak biztatni tudok a saját útján is, hogy az első sikertelenségek után ne adják fel, csak keresgéljenek újabb, jobb megoldások után, mert érdemes. Ez az útkeresés folyamatos, soha nem mondhatjuk, hogy megérkeztünk, mindig kell, hogy hajtson előre a szebbre, jobbra való törekvés. Amikor végre lelkileg is eljutottam arra a pontra, hogy igen, eladom, kiderült, hogy az "eladni" is egy szakma. Az első árusításom Káptalantótiban a Liliomkert Piacon volt, vagyis lett volna, de a pici kempingasztal körül csupán csak rengeteg csodáló, dicsérő ember volt, de vásárló egy sem. A piac remek hely, sok kézművessel, szebbnél szebb dolgokkal, finom ételekkel találkozhat az ember, így jól bevásárolva jöttünk haza. Az autóban hazafelé kis csend után anyukám csak annyit kérdezett, hogy "ugye nem adod fel?". Egyből válaszoltam, hogy nem.
Mire kell figyelni a tojások elkészítésénél? Milyen a jó alapanyag?
Kopott fúrófejjel nem dolgozunk, mert akkor erőltetem az anyagot, feszül és törik. Minél kisebb egy tojás, annál vékonyabb és törékenyebb a héja, minél nagyobb, annál vastagabb és keményebb a héja. A túl kicsi tojást, mint a galambtojás, ezért kihívás megmunkálni, a túl nagyot, mint a struccé is, meg azért. A háziasszonyok is szembesülnek vele, hogy egyik tyúktojást milyen könnyű feltörni, másikat meg mennyire nehéz. Ezért én a saját itáliai tyúkjaim szép fehér tojását használom csipkézésre, díszítésre. Ezeknek a tojásoknak a felülete is szép sima és egyformán jó kemény a héjuk. Nincs két egyforma tojás. A libatojást szeretem a legjobban csipkézni, festeni, ez a legkezelhetőbb. Egy-egy tojást rengetegszer a kezembe veszek, mire végre dobozolhatom.
Vannak a repertoárban szereplő alkotások között olyanok, amelyek különösen nagy odafigyelést, speciálisabb tudást igényelnek?
Még sosem gondoltam rá, hogy egyikre jobban odafigyelek, mint a másikra. Számomra ilyen szempontból mindegyik tojás egyforma. A nehézségi fokot inkább talán a rajtuk végzett munka hossza jelenti. A tojással óvatosan kell bánni, nem szabad kapkodni, hiszen egy óvatlan mozdulat és rengeteg munkaóra menne pocsékba. Szívecskét is készítek két libatojás összeillesztésével, mely két egész napig készül.
Jelenleg milyen szerepet foglal el a csipketojás készítés az életében? Mekkora a kereslet a munkáira?
Igyekszem a csipkézett tojást egész évre használhatóvá tenni, így a húsvéti jellegű csipkézett tojások mellett vannak tojásból nyakláncaim, hangulatmécseseim, úszómécseseim, angyalkáim és szívecskéim is. Húsvét egy évben csak egyszer van, muszáj több lábon állni, festek már karácsonyi üveggömböket is.
A tojások csipkézése mellett néptáncot is tanítok. A kettő jól kiegészíti egymást. A tánc mozgalmas, többfüggős, a tojásozás leülős, nyugodt, olyankor csak a tojás van és én.
Fotók: Bácsi Gabriella
