Ezért szeretjük annyira a csoportos road tripeket, a stoppolást meg akár még a camino szerű túrákat is. Valahogy a repülés ezt a plusz élményt nem adja meg. Persze izgalmas, amikor a felhők felé emelkedik a gép és városok meg hegyek és tavak és tengerek felett repül el, és aztán leszáll egy adrenalinnövelő pályán. Ám egy idő után könnyű elveszíteni ennek a varázsát, hiszen egy csomó logisztika van vele, és az ember végül is ideje nagy részét egy zárt csőben tölti. És a rövid menetidő miatt – mert ettől az egész olyan könnyűvé válik – sokszor azt sem értékeli igazán, micsoda mázlista, hogy reggel még Magyarországon kel fel, estére meg már Isztambul utcáit koptatja.
De a vonat más. Egy hosszú vonatút a mai napig eseményszámba megy (néha épp azért, mert ritkábban választjuk), hatvan-nyolcvan éve pedig különösen az volt. Akkoriban az emberek még ünneplőbe bújtak, ha vonatra szálltak, az Utasellátó elegáns étkezőkocsijaiban, ahol csapos és bárpult is volt, pedig úgy érezhették magukat, mintha egy előkelő belvárosi étteremben lennének – még ha máskülönben ezt sosem engedhették meg maguknak. De ha az ellenkezője is volt igaz, hogy csak otthon csomagolt májkrémes kenyér és halkonzerv, esetleg rántott húsos szendvics jutott, esetleg valami kis rágcsálnivaló a mozgóárustól, akkor is megvolt ennek a maga romantikája.
Fotó: Bart Giepmans on Unsplash
Egy hosszú vonatúton ráadásul remekül lehet kártyázni, fejtörős játékokat játszani, vagy akár aludni is, miközben a felelősség nem a miénk, hogy eljussunk A-ból B pontba, nekünk csak hátradőlni kell és élvezni. Közben mégis szinte tapinthatóan érzékeli az ember azt a fent emlegetett mázlit.
A klímaaktivisták figyelmeztetései mellett talán ez a valódiság iránti nosztalgia is hozzájárult ahhoz, hogy napjainkra egyre több vonatos útvonal nyílik meg, a pénztárcabarát verzióktól kezdve a luxus kategórián át az extrém kalandot ígérőkig.
Néhány éve például teljesen felújították a legendás Venice-Simplon Orient Expresszt: az 1920-as és 30-as évekből származó modern igényeket kielégítő, vintázs stílusú kocsik mellett a vonat új art deco lakosztályokat kapott, melyek mindegyike az útvonal egy-egy ikonikus városa előtt tiszteleg, és fürdőszobával, franciaággyal, padlófűtéssel rendelkeznek, mindezek mellé pedig inast és extra pezsgőt is rendelhetünk, ha épp elbújnánk a luxus étkezőkocsik társasága elől. A Belmond oldalán jelenleg 68 utat kínál, és 3000 font alatt biztos nem ússzuk meg a legrövidebb útvonalat sem (egy Budapest-Párizs járat jelenleg közel 4000 fontot kóstál), cserébe viszont elmondhatjuk, hogy egy kultikus vonaton utaztunk.
Fotó: Jack Anstey on Unsplash
Apropó, kultúra. Sok Harry Potter rajongó álma, hogy egyszer felszálljon a Roxfort Expresszre. Bár erre is van lehetőség – noha messzire nem fogunk jutni vele –, a teljes élményért válasszuk a Jacobite gőzvonatot. A West Coast Railways által működtetett gőzös a Skót-felföld legszebb tájain kanyarog: Fort Williamből indul, majd a Loch Eilt mentén haragoszöld hegyek, eldugott települések között és vad tájakon robog Mallaig, ahonnan kompjárat visz át Skye szigetére, közben pedig a Harry Potter filmekben is szereplő Glenfinnan viadukton is áthalad. Ha valaki ennél nagyobb luxusra vágyik, a Royal Scotsman kínál akár több napos utakat Edward korabeli eleganciával és a vidéki kúriák otthonosságával.
A többnapos utakat pedig úgy képzeljük el, mint egy buszos körutazást – csak persze sokkal különlegesebb formában. A Vacations by Rail skandináv túrájával például a sarki fény megpillantására is lehetőségünk van anélkül, hogy közben dideregnünk kellene. A túra Osloban indul majd Trondheimben folytatódik, ahonnan a Nordland Express visz tovább mintegy 720 kilométeren keresztül Bodø városáig. Innen komppal juthatunk át a lenyűgöző Lofoten-szigetekre, ahonnan a legjobban megfigyelhető az aurora borealis. A szigetről végül az Ofoten szerelvényei visznek vissza a norvég szárazföldre és a svéd Lappföldön található Kirunába, ahol egy jéghotelben alhatunk. A kaland részeként pedig még a fjordokat is felfedezhetjük, illetve kipróbálhatjuk a kutyaszánhúzást.
Fotó: Belmond
Aki az extrém magasságokat is bírja, annak kétségtelenül ott a helye egyszer a Bernina vagy a Glacier Expresszen. Előbbi az Alpok legmagasabb vasútvonala, mely a svájci Churból szállítja az utasokat az olaszországi Tiranóba, közben pedig 55 alagúton és 196 hídon halad keresztül, míg a legmagasabb pontja 2253 méter. Hegyi levegőt a Glacieren utazva is magunkba szívhatunk, méghozzá elég alaposan: a Zermattból St. Moritzba vagy Davosba közlekedő vonat a világ leglassabb expressze 8 órájával, gyorsabb haladást ugyanis a hegyek nem engednek.
2023-tól Olaszország is megnyitja a lehetőséget a vasutas luxusutakra vágyóknak: a tervek szerint a Dolce Vita hálókocsis vonatai tíz útvonalon, 14 régión és 128 ikonikus városon keresztül haladnak majd.
Pazar élményekre persze millió formában van még lehetőségünk, az olyan pusztán szép panorámát kínáló rövid utaktól kezdve, mint a Köln Main közötti szakasz, egészen a komplett kontinensáthaladást lehetővé tevő Transzszibériai vasútvonalig. Sőt! Egy Interrail bérlettel – kellő rugalmassággal felszerelkezve – a klasszikus hátizsákos körutazást is átélhetjük, amelyről kamaszkorunk óta álmodoztunk.
