„Könyv vigasztal bajban, / ha beteg vagy gyógyít, / jót tesz azzal, ki kínlódik.” (Szép Ernő)
Megnyitni magunkat őszintén mások előtt, felfedve a sebeinket, félelmeinket és szégyenünket rendkívül bátor, ugyanakkor nehéz tett. Ez nem mindig megy egyedül, mindenféle támasz nélkül. Néha kell a mankó, akkor is, ha az csak egy történet, egy szöveg. Néha könnyebb elkezdeni így beszélni.
Borszuk Valéria irodalomterapeuta pontosan tisztában van ezzel. Korábban évekig dolgozott szociálpedagógusként börtönben egy rendkívül zárt, kemény világban, ahol óriási kihívást jelent az érintettek megnyitása. Ám nem adta fel. Noha akkoriban még nem tudta, hogy az irodalomterápia egy professzionális, önálló művészetterápiás eszköz lehet, folyamatosan kereste a lehetőségét annak, hogyan színesíthetné a foglalkozásokat. „Mióta ismerem a betűket, imádok olvasni, és egyszer csak, ösztönösen elkezdtem a foglalkozásokra is bevinni szövegeket, regényrészleteket, verseket. Hihetetlen jó tapasztalataim voltak ezzel: egy igazi szelíd módszert sikerült találni a fogvatartottak megnyitására. Többnyire férfi fogvatartottakkal dolgoztam, akiknek nagyon nehéz magukról beszélni, azonban fontos volt, hogy valamiképpen csökkentsük a szorongásukat, kibeszélhessék magukból a bezártság okozta felgyülemlett frusztrációkat” – idézi fel a kezdeteteket. Az első gyakorlati tapasztalatokat a professzionális irodalomterápiás csoportok vezetéséről és működéséről aztán a börtönpszichológus csoportjain szerezte, innen pedig már mondhatni egyenes út vezetett odáig, hogy Vali maga is elvégezze a képzést, a benti pozitív tapasztalatokat látva pedig 2020-ban kilépjen a civil közegbe, szélesebb körrel megismertetve az irodalomterápiát.
Jelenleg a foglalkozások az Emberszabás Pedagógiai Műhely keretében működnek csoportos és egyéni verzióban. Előbbiek között találunk 4-6 alkalmas tematikus zárt csoportokat: ilyenkor egy speciális téma – pl. párkapcsolat, változókor, az idő múlása, gyerekkori szorongások – mentén választ szöveget Vali, amit a csoport együtt boncolgat némi ráhangolódás után: „nagyon szeretem a szimbólumokat, ezért sokszor hozok fotókat, rajzokat, tárgyakat, bármit, amihez a résztvevők valamilyen módon kapcsolódni tudnak, hogy megérkezzenek az itt és mostba – magyarázza Vali. – Majd először én olvasom fel az aznapi szöveget, hogy érezzék, hallás alapján milyen hangulatot kelt, ezután mindenki megkapja a saját példányát, újra átfutja, hisz így könnyebb értelmezni, végül pedig nekilátunk beszélgetni. Van, aki egészen hamar mély tartalmakhoz nyúl, van, aki a szöveg mentén indul el – ez tulajdonképpen mindegy, mert olyankor is magáról beszél az illető, amikor a véleményét mondja el a szövegről.”
Vali maga facilitátorként van jelen: kérdéseket tesz fel, reflektál az elmondottakra, de a fő munkát a csoporttagok végzik a gondolatok megosztásával, illetve azzal, hogy visszajelzést adnak egymásnak. Ez egészen másfajta dinamikát jelent, mintha otthon, magunkban olvasnánk: ilyenkor sokszor beszűkülten, a saját olvasatunkban látjuk a problémát, a többiek azonban más nézőpontokat hozhatnak be, mesélnek a saját megküzdési stratégiáikról. De az is nagyon fontos, hogy egyáltalán az ember látja, a problémájával nincs egyedül. Ez a fajta sorsközösség nagy megkönnyebbülést jelenthet, a tagok között gyakran mély kapcsolódások alakulnak ki, és egy szorongóbb, zárkózottabb ember is megnyílik.
Emellett hétfőnként nyitott csoport is működik általánosabb témákkal, mint a magány, önbecsülés, szabadság; ide azok jönnek, akik hetekre nem tudnának elköteleződni.
Persze az irodalomterápia sem csodaszer, egy mélyebb depressziót, komolyabb mentális betegséget nem fog megoldani, elsődlegesen az egészségmegőrzést szolgálja, mentálhigiénés támogatást nyújt, megküzdési stratégiákat ad, növeli a lelki ellenálló képességet, normál életkrízisekben segít. Ugyanakkor sokan jönnek olyanok is, akiknek nincs problémájuk, mindössze az önismeretüket szeretnék mélyíteni, vagy egy tartalmas beszélgetésre vágynak.
Sokszor ugyanis ez hiányzik az életünkből: a felszínen túlmutató kapcsolódások, amikor őszintén lehet beszélni magunkról, az érzésekről, mély gondolatokról. Vali szerint többször előfordult, hogy egy résztvevőnél a szöveg annyira betalált, hogy otthon a családtagokkal még órákig tartó, lélektől lélekig ható beszélgetés indult el. De a kapcsolódás akkor is jól tud esni, ha egy teljesen más világlátású, hátterű ember reflektál a gondolatainkra, mert akár más megoldásokat is behozhat.
Egyébként nincs két egyforma csoport, és két egyforma megélés sem: van, amikor teljes katarzist okoz ugyanaz a szöveg, máskor egyáltalán nem hat – noha valójában ilyenkor is hat, mindössze másik szálon kell elindulni, azt megnézni, miért lehet taszító a szöveg. Népszerű írások azért mindig akadnak: ilyen a Tisza Kata csoport, hiszen a párkapcsolati trauma sok nőt érint, és sokan itt dolgozzák fel a korábbi megéléseiket. „Az ilyen jellegű női traumáknál épp az a legnagyobb probléma, hogy nehéz beszélni róla, az irodalomterápia viszont ad egy lökést hozzá: amikor először sikerül kimondani a traumát, a résztvevők elkezdenek kapcsolódni hozzá, és ez ad egy nagy megkönnyebbülést” – magyarázza Vali.
Hozzáteszi, egyéni terápiát is vállal, ahol lehetőség van a problémát kedvenc történeten keresztül megvizsgálni, bár itt is jó, ha idővel előkerülnek más szövegek. Emellett saját írást is lehet hozni, vagy a terápia során kapott egyéni írás feladatokkal dolgozni. Ez megint nagyon hasznos, hiszen az irodalomterápia nem csak a passzív befogadásról szól, az alkotás is gyógyít.
A lényeg a nyitottság: bár az utóbbi időben már férfiak is jelentkeztek, ami fontos, hiszen nekik is szükségük van arra, hogy beszélhessenek az érzéseikről, kellő önismeretre szert téve jobban működjenek a kapcsolataikban, még vannak félreértések az irodalomterápia körül. Sokan hiszik azt, előfeltétele az irodalmi előképzettség, holott ez nem igaz. „Nem azt kutatjuk, mire gondolhatott a költő. Az a lényeg, benned mit indít el a szöveg. Itt nincs rossz válasz, senki nem fog kritizálni” – mondja Vali.
Mindenesetre akinek kétségei vannak, kezdhet apróbb lépésben. Vali Zimonyi Barbarával közösen indította el tavaly a Veszprémi Könyvklubot, ahol havonta találkozhatnak a város betűfalói, hogy megvitassák a hónap könyvét. Facebook oldalukon már több mint 400 tagot számolnak, a Wine & Vinylben tartott találkozókra pedig hamar betelnek a helyek. „Nagyon aktív közösségről van szó – mondja Vali – ami hatalmas öröm, mert az olvasás népszerűsítése misszióm is: ez az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb mentálhigiénés eszköz.”
