Ahogy a XIX. században a társadalmi átrendeződés miatt megnőtt a városok lélekszáma, úgy lettek egyre összetettebbek ezek a közösségek is. Ez szinte törvényszerűleg magával vonzotta azt is, hogy a szolgáltatóipar is reagáljon a megjelent igényekre. Ezek között pedig ugyan megbújva, de ott volt a prostitúció is a társadalom egy mélyebb, de egyáltalán nem eldugott rétegében.
Persze a kéjelgés nem volt újdonság az 1800-as évek emberének sem, ahogy a korábbi évszázadokat, de helyesebb, ha azt mondjuk, hogy évezredeket is végigkísérte. Az ókori Római Birodalomban például virágzott, aztán a kereszténység térnyerésével az erkölcs a mindennapi élet követelménye lett, ez mégsem vetette vissza a prostitúciót, csupán a társadalmak underground szintjeire száműzte.
Így fordult rá Európa a XIX. századra, amikor komoly társadalmi átrendeződések zajlottak le szerte a kontinensen, a polgári középosztály megerősödött, sok fiatal, köztük számos nő került fel a nagyobb városokba jobb munka és élet reményében, viszont becsületes munka jóval kevesebb adódott, mint amennyi igény lett volna rájuk, így pedig sokan egyedül és munka nélkül maradtak, ami megalapozta a prostitúció melegágyát.
Hölgyet ilyenkor nem volt nehéz találni egy alkalmi kapcsolatra a férfiaknak, hiszen számos kocsmának volt ilyen extra szolgáltatása is az italkimérő pult mögötti helyiségben. Ezeken kívül a kor férfijai ismerték a kéjnőtanyákat, ezek olyan helyek voltak, amit 2-3 hölgy bérelt ki, kifejezetten azért, hogy itt nyújthassák szolgáltatásaikat. Ezek voltak a bordélyházak elődjei.
A prostitúció kezdett nagyipari jelleget ölteni, viszont ezzel együtt a nemi betegségek is felütötték a fejüket. Ezek közül is a legelterjedtebb az úgynevezett bujakór, vagy ma ismert nevén a szifilisz volt. Többek közt Ady Endre is ebben szenvedett élete végén, de a betegség már a XIX. században is szedte az áldozatait.
A monarchia területén belátták, hogy betiltani nem tudják ezt a szolgáltatást, ezért inkább szigorú szabályokat alkottak, hogy ki űzheti legálisan. Az első ilyen rendeletet 1867-ben adták ki, ami kimondta, hogy csak 30 évnél idősebb, büntetlen előéletű nő vezethet bordélyházat abban a lakásban, ahol más rajta kívül állandó jelleggel nem él. Ezt az engedélyt, amit akkoriban bárcának hívtak, a korabeli rendőrségtől kellett kikérni, a bordélyházban alkalmazott lányoknál – akik 17 éves kortól kezdhették az ipart – pedig négynaponta orvosi vizsgálat volt előírva.
Bár elsőre ellentmondásnak tűnik, de a bordélyházak népszerűségéhez a kor konzervatívabb világképe is hozzájárult, amikor még gyakoriak voltak a szülői nyomásra történt érdekházasságok. A férjek ezért gyakran keresték legalább a testi boldogságot az ilyen szolgáltató hölgyeknél.
Bár a bordélyok szabályzása megtörtént, hamar kiderült, hogy a felvevőpiac nagyobb annál, mint amit korlátok közé tudnak szorítani, ezért 1884-ben egy újabb rendeletet adtak ki a fővárosban, ez már engedélyezte a magánkéjnők működését, de ezt is be kellett jelenteni, valamint előírták, hogy nem szólíthatnak le csak úgy az utcán senkit.
A bordélyok között is voltak különbségek, némelyik kifejezetten luxushelyként volt számontartva, itt akár vacsorát is felszolgáltak a férfiaknak, a hölgyek pedig táncos, énekes előadásokkal is készültek, de mellettük ugyanúgy működtek azok a kéjlakok is, ahol a paraszti sorból a városokba költöző egyszerű lányok keresték a megélhetésüket sokkal puritánabb körülmények között.
A magyar bordélyok fénykora aztán a monarchia felbomlásával leáldozott. 1926-tól be is tiltották a működésüket, igaz, ekkor még a prostitúció legális volt, azt az államrendőrség felügyelte egészen 1950-ig, amikor végleg illegálisnak nyilvánították ezt a szolgáltatást.
A bordélyházak homályos világa Veszprémben is megvolt abban a korszakban. A város legismertebb bordélya a Pázmándi utcában működött, ezt korabeli feljegyzések alapján a helyben állomásozó katonák is szívesen látogatták a XX. század elején főleg, ahová a mai Csermák-lépcső vezet fel, árnyas környezetével visszaadva azt hangulatot, amikor veszprémi férfiak taposták a lépcsőket egy alkalmi légyott megkaparintásának céljából.
