Mindenekelőtt szögezzük le: cikkünkben elsősorban az állami tulajdonú területekről írunk. Magánterületen csak a tulajdonos beleegyezésével tartózkodhatunk!
Az állam ennél megengedőbb: Magyarországon kifejezetten cél az, hogy az erdőket bevonják a turizmusba, használjuk őket rekreációs célokra. A vonatkozó törvény azt mondja ki, hogy az erdőben huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni csak az erdőgazdálkodó hozzájárulásával lehetséges – ennél rövidebb időtartamra azonban nem szükséges engedélyt kérni. Persze fontos, hogy ekkor is léteznek korlátozó körülmények: nemzeti parkokban, természetvédelmi területen jellemzően nincs lehetőség erre, és annak is utána kell nézni, érvényben van-e erdőlátogatási korlátozás.
Természetesen egy szabadban töltött éjszaka során fontos, hogy odafigyeljünk a környezetünkre, ne hagyjuk semmilyen hulladékot magunk után, és lehetőleg úgy válasszuk meg az alvóhelyünket, hogy a növényzetben se tegyünk kárt!
A katasztrófavédelem honlapján találhatunk tájékoztatást arról, milyen feltételek mellett rakhatunk tábortüzet az erdőkben. Eszerint az erdőgazdálkodók kötelesek a turisztikai célpontnak számító parkerdők területén állandó és biztonságos tűzrakó helyeket kialakítani, a turisták pedig csak ezeken a helyeken gyújthatnak tüzet. Fontos, hogy előbb tisztítsuk meg a levelektől, éghető anyagoktól a tűzrakó hely környékét – nehogy tovaterjedjenek a lángok –, soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a tüzet, és miután eloltottuk, győződjünk meg róla, hogy nem maradt parázs, amit a szél felszíthat!
De mégis mit keresünk éjnek évadján a természetben? Leggyakrabban egy többnapos gyalogtúra hozománya a szabad ég alatt töltött éjszaka, szabadságot ad ugyanis, hogy nem kell előre szállást foglalni, aztán lemondani, ha a kedvezőtlen időjárás miatt füstbe megy a tervünk. De maga az éjszakázás is lehet önálló program: egy kijelölt tűzrakó helynél, tábortűz mellett az erdőnek olyan zajait tapasztalhatjuk meg, amelyeket nappal nem hallhatunk.
Amennyiben nem csak idehaza túrázunk, fontos, hogy utánajárjunk annak, milyen szabályok érvényesek a célországban. Kedvező úticél például Norvégia. Míg nálunk a törvény éppen csak megengedő, a norvégok a komplett országimázsukat a túrázásra építették fel. A turisztikai ügynökségük azt hirdeti, hogy szinte korlátlanul hozzáférhetünk az ország gyönyörű tájaihoz, amíg vigyázunk a környezetre és nem hagyunk szemetet magunk után. Gyakorlatilag bármelyik partszakaszhoz, mocsárhoz, erdőhöz, hegyhez ellátogathatunk és felverhetjük a sátrunkat – a magánterületek és földművelés alá vont részek kivételével. A természethez való hozzáférés joga, az allemannsretten ősidők óta elidegeníthetetlen jog Norvégiában, amit jelenleg törvény is véd. Ezzel együtt a népszerű turisztikai desztinációknál a szezon idejére tilthatják a vadkempingezést, ezzel védve a környezetet a tömegével érkező turisták hadaitól.
Skandináviában másutt is alapjognak számít a természethez való hozzáférés. Finnország is fennen hirdeti magáról, hogy a nemzeti parkok és környezetvédelmi területek kivételével bárhol lehetséges gyalogosan, kerékpárral vagy lóháton közlekedni, letáborozni, erdei gyümölcsöket, gombákat gyűjteni, úszni vagy csónakázni a természetes vizeken, illetve gyalogszerrel vagy motoros járművel közlekedni a befagyott tavak jegén. Svédország szintén büszke a nyitottságára: a turisztikai ügynökségük honlapján azt írják: “Svédországban nincs Eiffel-torony, sem Niagara-vízesés vagy Big Ben. Mégcsak egy apró szfinx sincs. Svédországban másunk van: szabadság a természetben. Ez a mi emlékművünk.” Az országban – a magánterületekre vonatkozó szokásos kivételtől eltekintve – bárhol alhatunk a szabad ég alatt, hegytetőn, tóparton, erdőben vagy pusztán. Stílusosan úgy fogalmaznak: az egész országot feldobták az Airbnb-re.
Hasonlóan vonzó célpont lehet Skócia, ahol szintén törvény biztosítja a természethez hozzáférés jogát – amennyiben a túrázó felelősen viselkedik a természetben – minden földterületen és természetes víz mentén, a lakóingatlanok, magánkertek és mezőgazdasági művelés alá vont területek kivételével. A szabályozás szerint mindenütt, ahol jogszerűen tartózkodunk, sátrat is állíthatunk. Más a helyzet az Egyesült Királyság többi tagországában – Angliában például e sorok írásakor is zajlik a skóthoz hasonló, széleskörűen megengedő törvény vitája a parlamentben, jelenleg ugyanis csak nagyon korlátozottan, mindössze az ország erre alkalmas területeinek nyolc százalékán biztosítanak szabad hozzáférést a természethez.
Akár külföldön, akár itthon döntünk úgy, hogy a szabad ég alatt töltjük az éjszakát, figyeljünk oda arra, hogy ne tegyünk kárt semmiben, ne hagyjunk magunk mögött szemetet – és élvezzük a csillagokat, a lágy nyári szellőt, az éjszakai erdő hangjait és a végtelennek tűnő szabadságot.