Tulajdonképpen a labdarúgók kapcsán merült fel egyáltalán az erők egyesítése, ugyanis a többi szakosztálynál nem hozott jelentős működésbeli változást a fúzió. Az NB II nyugati csoportjában (ami akkor a magyar labdarúgás harmadik vonalának felelt meg) a 11. helyen végzett a Veszprémi Vegyész az összevonás előtt, 1969-ben, ugyanakkor a Bakony Vasas ezüstérmes volt az NB III északnyugati csoportjában, tehát a negyedik osztályban. Az erők egyesítésével azt szerették volna elérni, hogy három éven belül a megyeszékhelynek legyen NB I/B-s, azaz második vonalbeli csapata.
Összesen 40 futballista alkotta a teljes keretet, a legjobbak az NB II nyugati csoportjában játszottak, a többiek a BVTC második gárdájában a megyei első osztály keleti A-csoportjában szerepeltek. A „bőség zavara” sok személyi konfliktussal járt a játékosok, az edzők és a vezetők között. Egyébként pedig már akkor látszott, hogy minőségileg nem alkalmas az állomány a célok megvalósítására, ám ez csak menet közben mutatkozott meg igazán. A versenyrendszer átszervezése, a tavaszi-őszi rendszerről őszi-tavaszira történő átállás miatt 1970 tavaszán félidényes bajnokságot rendezett az MLSZ, melyben bronzérmesek voltak a veszprémiek, a második alakulat pedig ezüstérmet szerzett a megyeiben. Ez biztató rajtnak tűnt, a folytatásban azonban nem a várakozásoknak megfelelően jöttek az eredmények.
A következő négy idényben 50 százalékhoz közeli pontgyűjtéssel a középmezőnyben végzett a BVTC (7-9. helyek). Ez megmutatkozott a csökkenő nézőszámon. Aztán jött egy újabb átszervezés: az MLSZ megszüntette az NB I/B-t, ennek következtében a veszprémiek az NB III-ba kerültek, ami a magyar labdarúgás harmadik vonala volt, tehát lényegi változás nem történt a csapat osztályba sorolását illetően. Azonban romlott az eredményesség, ugyanis egy idényt (1975-1976) leszámítva, amikor hetedik lett az együttes, a mezőny második felében, a 12-16. helyek valamelyikén végzett – volt, hogy csak az osztályozón sikerült elkerülni a kiesést. Az elégedetlenség pedig folyamatos személycserékhez vezetett, ami nem oldotta meg a problémát. Hol a játékosállomány összetételében, hol az edzőben, hol a vezetőségben, hol pedig a pénztelenségben vélték felfedezni az eredménytelenség okát. Így egymást követték az új koncepciók, melyek aztán nem hoztak lényegi változást. Közben történt egy újabb átszervezés, aminek köszönhetően NB II-esek lettek ugyan a veszprémiek, ám akkor a másodosztály területi elvek alapján elosztott három 20 csapatos mezőnyből állt, melynek nyugati csoportjában szerepelt a BVTC – inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Majd jött az MLSZ újabb, immár sokadik bajnoki átszervezése, amikor létrehozták az egycsoportos, 20 csapatos NB II-t. A veszprémiek a harmadik vonalban, a területi bajnokság Bakony-csoportjában kezdték az 1982-1983-as idényt, és utcahosszal, 17 pontos előnnyel lettek aranyérmesek. Ezután jött a Dunaújváros elleni az osztályozó az NB II-be jutásért, amit kétmeccses drámai küzdelem végén tizenegyesekkel megnyert a BVTC. A következő idény hozta a veszprémi labdarúgás addigi történetének legsikeresebb esztendejét azzal, hogy a hatodik helyen végzett a csapat. A sikerkovácsok: Andorka Gábor, Árky Lajos, Baranyi Sándor, Baumholczer János, Belső László, Bognár Péter, Csomai József, Diósi László, Görbicz István, Feledi László, Hertelendy Jenő, Horváth Alfonz, Jugovits Lajos, Karsai László, Kelemen Miklós, Labanov Sándor, Lechner Károly, Németh Zoltán, Mater László, Palla Antal, Sákovics Péter, Tóth Gábor, vezetőedző: Temesvári Tibor, pályaedző: Balogh Károly. A játékosok és a szakvezetés mellett ebben döntő érdemeket szerzett a minden korábbinál jobb személyi és anyagi feltételeket teremtő Tóth Attila ügyvezető elnök.
Nemcsak felnőtt szinten volt sikeres a Bakony Vegyész, hanem az utánpótlás-nevelésben is. Gazsó Illés szakágvezető edző veszprémi saját nevelésű játékosokkal 1980-ban elhódította az Országos Ifjúsági Kupát, melynek döntőjében tizenegyesekkel legyőzték a Nyíregyházát Budapesten a Népstadionban a Magyarország-Skócia válogatott találkozó előmérkőzésén. A kupagyőztes csapat tagjai: Bognár Péter, Budai Attila, Csik Ferenc, Csomai József, Fülöp Zoltán, Gazdag László, Glück Ferenc, Jákli Péter, Kalmár István, Kanyár Zoltán, Kató Csaba, Káldi Géza, Moró Gábor, Rein Antal, Rezi Lajos, Répási Róbert, Schalbert Ferenc, Teimaier József.
(Folytatjuk.)
A sorozat korábbi írásait ITT találja.
