ASZTALITENISZ. Kezdetben 25-30 versenyzővel működött a szakosztály, három női- és két férficsapatot indítottak a bajnokságokban. Serdülő egyéniben Nagyőszi Ildikó megnyerte a vidékbajnokságot és ugyancsak első lett az országos korosztályos viadalon, az országos serdülő csapatbajnokságon pedig ezüstérmes lett vele a BVTC. Nagyőszi Sándor edző, szakosztályvezető szakmai irányításával 1973-ban harmadik lett a női csapat az NB II-ben.
Két évvel később Nagyőszi Ildikó ifjúsági aranyjelvényes, valamint felnőtt első osztályú minősítést szerzett, és 21. volt a legjobb magyar női asztaliteniszezők ranglistáján. A férfiak 1976-ban elhagyták a szakosztályt és a helyi Volán SC-be igazoltak. 1978-ban a női csapat megnyerte az NB II-t, és az NB I-ben is helytállt. A gárdai erősségei voltak: a magyar ranglistán 31. Szabó Beáta, az első osztályú minősítéssel rendelkező Nagyőszi Ildikó, valamint az aranyjelvényes Bakó Katalin és Bankó Zsuzsa.
ATLÉTIKA. Az országos egyesületi versenyben a hatodik helyen volt a veszprémi szakosztály 1970-ben nyolc arany-, 20 ezüst- és 30 bronzjelvényes sportolóval a soraiban. Kevés felnőtt versenyzőjük volt, az utánpótlás azonban folyamatosan fejlődött a BVTC sportiskolájában végzett kiváló szakmai munkának köszönhetően, amit korosztályos bajnoki címek és csúcsok igazoltak. Felnőtt mezőnyben az első kiugró siker Németh Gyula távolugró bajnoki aranyérme volt 1974-ben, később magyar csúcsot javított (792 cm) a válogatott atléta.
Jelentős visszaesés következett az elkövetkező két évben, majd Jáhni István szakosztályvezető irányításával megindultak felfelé a veszprémi atléták, és Kun László vezetőedző szerződtetése újabb lendületet adott. A jó személyi és közepes tárgyi feltételekkel rendelkező szakosztály a B-kategóriások között erősnek számított.
1980-ban 230 klub között már 13. volt a BVTC a felnőtt pontversenyben, a 235 versenyzőt számláló szakosztály 89 olimpiai pontot gyűjtött. Az edzők közül Sipőcz József végezte a legeredményesebb munkát, kétszer is – 1978-ban és 1980-ban – elnyerte a BVTC legeredményesebb edzője címet. A szakosztálynak pedig olyan kiválóságok hoztak dicsőséget, mint Borbély Gábor, Bősz Imre, Budai Mária, Földy Ágnes, Gergely Béla, Jankó Ilona, Kripli Márta, Milei Mikes, Németh Gyula, Plank Károly, Sári Kálmán, Steinitz Mariann, Szabó Ernő, Szabó Zsolt, Tóth Miklós. Összesen 345 olimpiai pontot szereztek a BVTC sportolói 1981-1982-ben, ebből az atléták 212,5 pontot jegyeztek.
1984-ben már 260-an atletizáltak a szakosztályban (közülük 154-en rendelkeztek minősítéssel) hét fő- és négy részfoglalkozású edző szakmai irányításával. 1981-1984 között összesen 45 országos bajnoki címet szereztek a veszprémiek.
KOSÁRLABDA. A „liftezés” volt a jellemző a férfi kosarasokra. A Bakony Vegyész megalakulásakor az NB I-ben szerepeltek, de nem tudták megőrizni élvonalbeli tagságukat, ugyanakkor a Magyar Népköztársasági Kupában a legjobb nyolcig jutott a csapat. 1971-ben az NB II nyugati csoportjában ezüstérmet szereztek a veszprémiek. Aztán két gyenge év után A-ból C-kategóriába került a szakosztály. Nem állt meg a visszaesés: 1975-ben 10., egy évre rá 14. volt a BVTC az NB II-ben, de az osztályozón sikerült kiharcolni a bennmaradást.
Klasszikus egyetemi csapatsportként a játékosok zöme csak a diploma megszerzéséig kosárlabdázott a királynék városában, ezért szinte mindig új csapatot kellett építeni. Aztán a „lift” elindult felfelé: hatodik és ötödik helyezés után 1982-ben a veszprémiek megnyerték az NB II-es bajnokságot, de nem sikerült megkapaszkodni az élvonalban. A folytatásban ismét bajnok lett az együttes a másodosztályban, de megint csak egy évig volt NB I-es a csapat.
A BVTC utoljára NB I-be jutott csapatának játékosai: Buzási Béla, Czakó Gábor, Jáhni István, Kristóf Tamás, Major István, Polai Károly, Somogyi István, Szaffner Csaba, Szalai László, Szathmáry Attila, Tóth Gábor, Törcsváry Miklós, vezetőedző: Petőfi Lajos.
(Folytatjuk.)
Sporttörténet sorozatunk korábbi cikkeit ITT találja.