Lázas tevékenység kezdődött a királynék városában, miután a VSE az NB II-t megnyerve feljutott a magyar labdarúgás élvonalába. Sok volt a teendő, hiszen a személyi és tárgyi feltételek nem ütötték meg a kívánt szintet. Mindössze szűk két hónap állt rendelkezésre az NB I-es rajtig. Két lelátórész létesítésével növelték a stadion befogadóképességét, jobb híján mechanikus eredményjelző táblát készítettek, kijavították az igencsak ütött-kopott gyepszőnyeget, a szertárban lecserélték a felszerelés nagy részét, kibővítették az öltözőt, és az anyagi lehetőségeknek megfelelően megerősítették a játékosállományt. Olyan futballisták érkeztek Veszprémbe, mint a korábbi válogatott Csongrádi Ferenc, akkor a győri Rába ETO-ból, Kakas László, aki előtte az Újpesti Dózsában játszott, valamint Markó Zsolt (Honvéd Szabó Lajos SE), Mónos Tamás (Rába ETO), Süle János (Rába ETO), Udvardi Zoltán (Pécsi MSC) – később Berta Ernő (Mosonmagyaróvár), és a sokszoros válogatott Kiss László, aki akkor az ESMTK-ba volt leigazolva, mert 33 évesen már levezetni készült, de sikerült reaktiválni.
Az 1988-1989. évi bajnokság sorsolásakor a technikai részletek egyeztetése során megkérdezték, hogy szeretnének-e hazai pályán kezdeni az újoncok – Veszprém és Dunaújváros –, melyre igen volt a csapatok képviselőinek a válasza. Külön igényt jelentett be a Tatabánya: bányásznapon otthon akartak játszani, méghozzá a Ferencváros ellen, ami jelentős bevétellel kecsegtetett. Előbbi kérést akceptálták, utóbbit nem. Aztán elkészült a sorsolás, mely szerint a VSE az MTK ellen játszotta volna az első meccset, de a tatabányaiak azonnal tiltakoztak, mert bányásznapon idegenben kellett volna pályára lépniük, ezért újra sorsoltak. Ekkor a budapesti Vasas SC-t kapták ellenfélnek a bakonyiak, Vitár Róbert, a Telesport képviselője pedig azonnal bejelentette, hogy Veszprémből közvetítik az idény első mérkőzését.
Nagy futball-láz volt akkor a megyeszékhelyen, ennek részeként a VSE vezetői kaptak egy üzleti ajánlatot. Csabai Béla, a Bramac Kft. ügyvezető igazgatója 150 ezer forint reklámpénzt ígért, ha a tévés meccsen fehér mezben piros Bramac-logóval lépnek pályára a veszprémiek. Nagy pénz volt ez akkor, nem lehetett kihagyni a lehetőséget. De volt egy bökkenő: akkoriban a vendégcsapat döntötte el, hogy milyen színű mezben játszik, és a hazainak kellett alkalmazkodni. Minden bizonnyal vasárnap délelőtt 11 órakor a nagy hőségben fehér szerelést választott volna a Vasas, ám annak szakosztályvezetője, Genzwein Ferenc nem akarta megfosztani a VSE-t a bevételtől, ezért beleegyezett abba, hogy a hazaiak játsszanak fehérben.
A kánikulában a Vasas piros-kékben is jobbnak bizonyult az MTI szerint 8 ezer, a Népsport szerint viszont 10 ezer néző előtt lejátszott első veszprémi NB I-es mérkőzésen. Már az első félidőben kétgólos előnyt szereztek a fővárosiak a nagy akarattal, de megilletődötten futballozó VSE ellen, és ez lett az összecsapás végeredménye is: 0-2.
Glázer Róbert vezetőedző döntése alapján ők léptek pályára elsőként az élvonalban veszprémi mezben: Palla Antal – Bognár Péter, Baranyi Sándor, Csik Ferenc, Sánta László – Csomai József, Csongrádi Ferenc, Kelemen Miklós – Rugovics Vendel, Horváth I László, Udvardi Zoltán. Csereként lépett pályára az 59. percben Udvardi helyett Süle János, 10 perccel később pedig Horváth I helyett Gáspár Zoltán.
