Tök jó Pistike, hogy ötös vagy irodalomból, de a matematikában miért csak a hármast vered alulról? Hasonló Veszprém is: nagyon jó, hogy itt zöld, de ott miért nem, jó, hogy ott lehet parkolni, na de én a másik irányban lakom, mit csináljak a sushival, ha én a tacot szeretem, és a végtelenségig lehetne tovább sorolni.
Elmegyünk külföldre, vagy akár „felmegyünk” Budapestre, bulizunk egyet Pécsett és azt gondoljunk, hogy na itt mennyivel több a lehetőség, itt a szennyes is tiszta, és csak nálunk vannak gondok. Két opciót tudok elképzelni, és még az is lehet, hogy ez a boldog élet kulcsa: vagy feltesszük az ideológiai szemellenzőt itthon is, vagy vegyük le máshol is.
Ha mindennap átrohanunk az Erzsébet-ligeten, hogy nyolcra beérjünk dolgozni, és a Tizen1ben is csak ébresztőnek használjuk a kávét, persze, hogy nehéz úgy tekinteni rá, mint az első andalgásra a zöld sétányon, vagy az egyik legjobb kávéra, amit csak ittunk kispolgári életünk során. Én ugyanígy rohantam az ominózus helyszínen keresztül, amikor majdnem átestem egy úriemberen, aki úgy viselkedett, mintha nem tudná merre van az előre. Egyből szabadkozott, hogy ,,Elnézést kisasszony, csak úgy elvakított a szépsége...”, – itt már forgattam a szemem, hogy „Köszönöm...” – de folytatta, hogy ...,,Veszprémnek”. Ez persze elgondolkodtatott, egyrészt magamról, másrészt a városunkról is, de inkább maradjuk a városnál.
Mi lenne, ha mi is úgy tekintenénk a városunkra, mint egy messziről jött idegen? Kicsit nem a mindennapi élet negatívumait kivetíteni, és nem keresni a muszáj-összefüggéseket a drága kenyér, meg a napsütötte játszóterek között. Preparáljuk ki a részeket az egészből, csak egy napra, és legyünk turisták a saját városunkban. Talán, ha ledöntjük az első dominót, meglátjuk majd, hogy milyen szép minta rajzolódik ki előttünk. Ez az év tökéletes alkalom erre, és lehet, hogy vannak véletlenek, de az biztos, hogy az Európa Kulturális Fővárosa címet méltán nyertük el, mert, ha kicsit odafigyelünk, észrevesszük, hogy valóban, részleteiben is tökéletesen lett kiaknázva ez a lehetőség.
A „teljesség igénye nélkül” csak azért lehet helytálló kifejezés a következő felsorolásnál, mert rövid idő alatt rengeteg minden történt, és még én is csak tanulom, hogy a Tourinform segítsége nélkül is teljes valójában lássam ezeket a részleteket.
Kulturális vonalon aligha vannak még betöltetlen réseink: a legominózusabb példaként állhat itt a Laczkó Dezső Múzeum, amely úgy, hogy sikeresen megőrizte a régmúlt értékeit is, modern köntösbe öltözött és átlátható, világos terek alkotják az olyan jelentőségteljes tárlatok hátterét, mint a most futó Egry József 140 – Balaton, Szicília, Nervi kiállítása.
Auer Lipót háza most valóban méltó módon tükrözi a világhírű hegedűművész és pedagógus, a modern hegedűpedagógia egyik legnagyobb hatású mesterének munkásságát. Egy komolyzene kedvelőnek, vagy egy valóban mindenre nyitott embernek sem mindennapi látvány lehet belesni a hegedűkészítés kulisszái mögé, pedig itt erre is lehetőség nyílik az érdeklődők számára.
A kortárs művészetek rajongóinak is mindig van valami új és szokatlan, az Óváros téren, a Kunszt! kávézóban nem csak a kávé és „all day” reggeli finom, de rendszeresen találkozhatunk időszakos kiállításokkal különféle fényképek vagy festmények formájában.
A zenekedvelőknek is vakarhatják a fejüket, de a tanácstalanság nem a programok hiányának szól, hanem az elképesztő színes és széles palettának. A melankolikusabb jazztől, a pörgős olasz muzsikáig nagyjából minden este hallható valami a Papírkutyában, a Színkertben a szabad ég alatt élvezhetőek az esti bulik, a Gyárkertet dicsérni szinte már elcsépelt, annyira egyértelmű, hogy teljes egészében mekkorát szólt ez a nyár ott: valahol mindig történik valami. Egyszerűen ebben a városban tényleg nem csak nyitott szemmel, de nyitott füllel is érdemes járni.
Nyílt egy Foton a Tűztorony lábánál, ami végre valódi moziélményt ad az arra fogékonyaknak, mert igenis számít a körítés, aminek a helyszín legalább a felét adhatja. Itt mondjuk pont a helyszín volt a gerenda sokak szemében, de az adott korszak, adott építészeti stílusa néha nyomot hagy, és annak kiértékelését szerintem bőven elég rábízni az utókorra.
Nagyon szeretnék, de nem tudok a szórakozási lehetőségekre sem panaszkodni, mert, ha nagyon akarok, mindig találok valamit. Lehet ez már a változó korral jár, hogy elfogadom, hogy ez Veszprém, ezek vagyunk mi, a takarónk eddig ér, hiába akar valaki állandóan tovább nyújtózkodni. A szórakozás amúgy is olyan tág fogalom, hogy nehéz lenne a tizenéves korosztálytól, aki a lakossági technotól a mulatóson át akar mindent, a hatvan pluszos korosztályig - aki meg az egy pohár boros, nyolckor lefekvős vacsoraestet preferálja- kiszolgálni mindenkit. Örülök, hogy sem polgármester, sem rendezvényszervező nem vagyok ebben a városban, mert itt folyamatosan izzadhatna a homlokom, hogy ugyan mindenkinek jót akarunk, de van egy durcás óvodás attitűdje a lakosság háromnegyedének. Ezt meg aki járatos benne, ismeri, hogy az ötéves félpercenként változtatja a véleményét, de legalább jó hangosan követeli is, amit éppen kedve szerint akarna.
Vannak szuper patináns éttermeink, az Oliva – és a rooftop bár, kérlek fogjátok kézen a barátnőtöket és vigyétek el oda egy romantikus, egymás kezét tapizós, távolba merengős borozásra -, a Gusto, ami tökéletes maximumon tartja a minőséget, Elefánt, Chill, megnyílt a Lohonyay az Óváros téren, nehéz lenne ennél autentikusabb és retro – a szó legkevésbé pejoratív értelmében - éttermet találni, sushi, amerikai, hamburger, pizza, vegán tésztázó, minden is. Ezer meg egy kávézó, és bárhova mész, sehol nem fog a tejhab a szájpadlásodra égni, mindenhol van mentes, ilyen és olyan, és közben tényleg minden finom. Ihatnánk Caprin persze az igazi olasz espressot is, de örüljünk annak is, hogy nekünk jut jobb is, mint a dobozos hell kávé.
Zöld Város, gyönyörű játszóterek, Séd-patak, Kolostorok és kertek, állatkert, minden zöld – jó nem minden, a végeláthatatlan vitának nincs vége értem én -, és gyönyörű. Mert ez a város gyönyörű. Akkor is, ha nem akarod, akkor is, ha a szomszéd idegesítő, ha láttál már hajléktalant, ha beleragad a rágó a cipőtalpadba, ha a zene hangos, ha vannak utcák, ahol szürke a térkő. Révai nagy lexikona kevés lenne ide, hogy elmondjuk mennyi mindent tartogat nekünk ez a hely, ha nem játsszuk a vak és mogorva öregurat. Mielőtt kirúgjunk magunk alól a sámlit, élvezzük egy kicsit, hogy élünk, és hogy ilyen helyen élhetünk.