A világégés után szocialista, kommunista útra lépett Magyarországon hivatalosan amatőrök voltak a sportolók, mert nem illett volna bele a szélesen propagált ideológiába, hogy valaki játékkal keres pénzt, ráadásul az átlagnál néha jóval többet. Ezért aztán a bázisvállalatoknál helyezték el a futballistákat úgynevezett ”falállásokba”. Akinek délelőtt be kellett járni dolgozni – délután ugyanis edzés volt –, nem szakadt bele a munkába. Komoly feladatot nem is bízhattak a sportemberekre. De akadt nem egy olyan cég is, amelyik a havi munkabért postán küldte ki, még azért sem kellett befáradni, hogy élménybeszámolóikkal ne tartsák fel a dolgozókat, egyúttal ne irritálják azokat, akik keményen megdolgoztak a fizetésért.
Labdarúgóként magyar bajnokságot és kupát nyert Szániel János
Ez a fajta megoldás egyre több problémát okozott, várható volt, hogy előbb-utóbb tiszta vizet kell önteni abba a bizonyos pohárba. Talán Kádár János pártvezető elhíresült mondása („A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!”), talán más tényező adta meg a kezdő lökést, de az 1970-es évek végén, ’80-as évek elején Magyarországon elkezdték megszüntetni az álamatőrizmust, és a nyugati mintákat megközelítve hozzáláttak a tényleges profizmus bevezetéséhez. Ennek úttörője Szániel János, a Rába ETO ügyvezető elnöke volt.
A Győri Vasas ETO 1964-es csapatában az álló sorban Hidegkuti Nándor edző mellett balról a második Szániel János
Szániel János Veszprémben született 1942. március 15-én, és már 16 évesen a helyi Vasas NB III-as csapatában futballozott. A kiváló adottságú, négyszeres ifjúsági válogatott védőjátékosra hamar felfigyelt az akkori magyar bajnok Csepel SC, de nem sok időt töltött a fővárosi csapatban, ugyanis hívta a Győri Vasas ETO. Bölcs döntésnek bizonyult igent mondani a kisalföldi egyesület invitálására, ugyanis bajnokságot és három Magyar Népköztársasági Kupát nyert a zöld-fehérekkel. Tagja volt a Bajnokok Ligája elődje, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában legjobb négy közé jutott ETO-nak, melyet végül a portugál Benfica ütött el a döntőbe jutástól. Szániel János a visszavágón a világhírű José Augusto Torrest igyekezett semlegesíteni. Második Achilles-ín-szakadása után fiatalon, mindössze 27 évesen abbahagyta az aktív labdarúgást, és mivel közben elvégezte a műszaki főiskolát, üzemtechnikus lett a győri vagongyárban. Hamarosan felkérést kapott arra, hogy legyen a gyár patinás klubjának ügyvezető elnöke. Összesen 18 éven át irányította az ETO-t, ezalatt a futballcsapat két-két arany-, ezüst- és bronzérmet nyert az NB I-ben, valamint egy-egy aranyat és ezüstöt az MNK-ban. Sportvezetői pályafutása során megválasztották az NB I-es liga elnökének, bekerült az MLSZ elnökségébe és a Magyar Olimpiai Bizottságba. Gyakran tért vissza szülővárosába, ugyanis édesanyja Veszprémben élt a Kossuth utcai ötemeletes „lordok házában”. Messze földön híres volt szavahihetőségéről, ha valakivel megegyezett valamiben, az a bankgaranciánál is többet ért. Sokszor segítette egykori nevelő egyesületének jogutódját, a veszprémi szakosztályt, amely több tehetséges fiatal futballistát igazolt Győrből.
Na, de hogy lett Szániel János a hazai profizmus letéteményese? Hát úgy, hogy meggyőzte a bázisvállalat, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár országosan ismert vezérigazgatóját, Horváth Edét, hogy a vállalaton belül hozzanak létre egy sportosztályt, ahol sportmunkatársként hivatalosan foglalkoztathatják a labdarúgókat. Ha lehet személyzeti, munkaügyi, számviteli, gyártási, tervezési és még sok egyéb más osztálya a gyárnak, akkor miért ne lehetne sportosztálya? A sportot egyébként nem kedvelő Horváth Ede vevő volt az ötletre, akárcsak annak a gyönyörű stadionnak a felépítésére, amit aztán gyakran töltött meg szurkolókkal a Verebes József irányítása alatt közönségszórakoztató játékot produkáló csapat. A vezér követte a ma is érvényes ősi római mondást, mely szerint kenyér és cirkusz kell a népnek. Tehát ezzel a döntéssel tiszta vizet öntöttek a pohárba: ettől kezdve nem segédmunkás, lakatos vagy raktáros volt a futballista, hanem hivatásos sportoló. Ennek ötletgazdája az immár 81 éves veszprémi származású Szániel János volt.
