Mindák Gergely a 2023-as rezidencia program művésze egy négy tárgyból álló sorozatot készített el Köveskálon, amely a keresztény kultúrára reflektál. Koncepcióját Gergely mutatta be.
A rezidencia időszak alatt készített munkám minden darabja egy a kereszténységben, közelebbről a római katolikus liturgiában használt kultikus tárgy a monstrancia újraértelmezése. A tárgyak megalkotásához - mivel betonból készültek - a rezidencia helyszínén, és környékén fellelhető alapanyagokat használtam fel, úgy, mint a mára bezárt balatonrendesi kőfejtőből származó vörös homokkövet, és bazaltzúzalékot az uzsai bányából. A tájat felépítő kőzetek markáns használata egyúttal az alkotói koncepcióm fontos eleme is.
Törekszem a természethez szorosan kapcsolódó alkotások létrehozására, és a Káli medence rendkívül változatos geológiai múltjával remek kiindulási alap ehhez. Az általam készített monstrancia vagy “úrmutató” formailag követi a liturgikus tárgy struktúráját: az ostyatartó rész egy napkorongra emlékeztető gyűrű. Munkámban ezt a gondolatot szerettem volna kicsit kiragadni a kizárólag keresztény egyházi kontextusból, és bizonyos szempontból megmutatni azt az általános érvényességet, ami az említett idézetben rejlik. Eszerint az elképzelésem szerint a már emberi fogyasztásra előkészített ostya helyét egy vörös homokkő töredék foglalja el. Felmutatva, hogy ez a kőzet, mint a “föld csontja” számtalan módon segíti az életünket, építőanyagként, útburkolatként vagy az aprózódásával keletkező föld, majd termőtalaj részeként épp úgy táplál minket ahogy a szimbolikus kenyér. Jelenünkben, amikor minden aggasztó tudásunk ellenére még mindig felelőtlenül kezeljük a természetes javainkat szerintem igen fontos, hogy mielőbb, vallási meggyőződéstől függetlenül észrevegyük hogy a Föld, ez a bolygó az
a “test ami értünk adatott”.
A 2023-as rezidencia program Szilágyi Csilla alkotóházban töltött heteivel zárult. Csilla szobrot készített újrahasznosított üveg és beton felhasználásával, a munkáról és a műről pedig ő mesélt.
A művésztelepen egy új szobor sorozatom első darabját készítettem el a tervezéstől az utómunkálatokig. Betont és újrahasznosított üveget használtam alapanyagul, mely utóbbihoz régi törött üvegtárgyaim adták a kiindulópontot. Számomra az újrahasznosítás egyik fontos része a szépség. Igazán rajongani a szép tárgyakért tudunk, persze még lehetnek viccesek, hasznosak, meg kedvesek, de alapvetően szükséges egy olyan esztétika, amivel azonosulni tudunk ahhoz, hogy ragaszkodjunk is ahhoz a tárgyhoz. Ezekhez az üvegdarabokhoz, amiket a projekthez használtam fel, emlékek kötnek: voltak olyan poharak, amiken sokat dolgoztam, de sajnos darabjaira törtek. Nehezen tudom elengedni ezeket az eltört álmokat, így gyűlnek a polcaimon, várnak a sorsukra. Ezért érthető módon nagy örömmel fogtam hozzá az újrahasznosításuknak. Végül új formájukban, kiemelt helyet kaptak a szoborban. A szobor sorozatnál a természetben ismétlődő, több helyen megjelenő, organikus mintázat hatott rám legerőteljesebben.
