Több ezer apró mécses, halk suttogások emberek százaitól, már-már meghittséggel teli érzés tölti el az embert, pedig a jelenet egy temetőben játszódik. Ráadásul minden évben megismétlődik mindenszentek és halottak napján. Október végén, november elején a temetőkbe való zarándoklatok a magyar emberek személyes kultúrájának részévé vált, és ugyan vannak néhányan, akik szerint ez képmutatással ér fel, valójában egy olyan időszak ez pár nap, amikor a halál és túlvilág kérdése nem számít tabutémának a fejekben.
Van néhány spirituális irányzat, ami viszont éppen ettől a helyzettől int óvva. A lényegét tömören úgy lehetne összefoglalni, hogy amikor sok embernek fordul a gondolata egy irányba, az képes megmozgatni bizonyos energiákat, amelyek aztán hatással vannak a szkeptikusoktól kezdve a spiritualitásra nyitottabb emberekre egyaránt. Erre pedig még rátesz egy lapáttal a Halloween egyre erősebb begyűrűzése hazánkba, ami nálunk különösebb folklór nélkül a halál és félelemkeltés szimbólumaiban nyilvánul meg.
Ezek együttesen, a gyász és a halál jelképeinek ilyen fokozott megjelenései a spirituális határtudományok képviselői szerint alkalmasak arra, hogy megnyissanak bizonyos negatív energiákat e világ irányába, amelyek aztán megnyilvánulhatnak rossz közérzetben, alvászavarban, de akár fizikai tünetei is lehetnek rosszullétek formájában, állítják.
Mint a spirituális tanok legtöbbjének, úgy tudományos alátámasztása ennek az állításnak sincs. Viszont hiba lenne egyből szkepticizmus oltárán feláldozni!
Habár lehet, hogy a halottak napján megidézett negatív energiákat elnyomja az a mókuskerék, ahogy temetőről temetőre rója le egy család az elhunyt hozzátartozójuk sírja mellett a tiszteletet, aztán már rohan is a parkolóba, ahonnan fél óra lesz kiállni az autóval a forgalom miatt, de az év bármely más szakaszában is elvétve ugyan, de lehet találkozni olyan furcsa jelenségekkel, amelyek mögött az egyik magyarázat éppen ezekben a negatív energiákban rejlik. Ráadásul ezek több beszámoló alapján helyhez kötődnek és jelen vannak régiónkban is, az egyik nem is olyan távol Veszprémtől.
Visszatérve a spirituális tézisekhez, ezek az energiák, amelyekről a halottak napja kapcsán is szót ejtettünk nem csak dátumokhoz köthetők, hanem helyszínekhez is. Tegye a szívére mindenki a kezét és gondoljon bele őszintén, volt-e már olyan tapasztalata, amikor egy egyszerű szobába, vagy épületbe ártatlanul belépve egy belülről jövő rossz érzés fogta el? Vagy csak akkor, amikor elsétált egy ház előtt az utcán? Látatlanul, de bizonyára sok ilyen tapasztalat létezik., amiket persze könnyű magunk mögött hagyni, ha egyszerűen eltávolodunk ezektől a helyektől, viszont a határtudományok igenis számon tartják ezeket a jelenségeket és mára konkrét adatbázis van azokról a helyekről, ahol tömegesen tapasztaltak ilyen érzéseket az emberek.
Az ilyen „elátkozott” helyekhez sokszor kapcsolódik egy tragikus történet, egy mítosz – persze nem minden esetben és ez még fontos lesz a későbbiekben – ami miatt burjánzik a negatív energia, vagy a szellemvilág bizonyos épületek körül.
Ilyen a balatonedericsi Fekete-kastély. Az 1700-as évek végén épült kastély sokáig a Nedeczky-család birtokában volt. Állítólag annak idején fekete színűre volt vakolva, innen ered a neve is. A kastély lakóinak történetét átszövi a halál, erről pedig már konkrét írásos feljegyzések is vannak. 1912-ben például egy helyi gulyás megölte szeretőjét féltékenységből, aki történetesen a kastély szakácsnője volt. Ezután pár évvel és vélhetően ettől függetlenül a kastély akkori tulajdonosa, Nedeczky Jenő öngyilkosságot követett el. Az épület ezután többször gazdát cserélt, az emberek körében híre ment, hogy vészjósló a közelében lenni. Az új tulajdonosok között volt Vág Jenő is, egy pesti ügyvéd, ő azután lett öngyilkos, hogy feleségét egy másik férfival találta.
Fekete-kastély Balatonedericsen
Történetek szólnak arról is, hogy a II. világháborúban egy magas rangú főtanácsos vásárolta meg, akiről viszont kiderült, hogy német és szovjet kettősügynök volt, ő is öngyilkos lett még a számonkérés előtt.
A halálesetek persze lehetnének egyszerű bűnügyi statisztikák is, de a helyiek már körészőtték azt a mítoszt, miszerint az elhunytak szellemei kísértenek a helyen. Az mindenesetre sokat elmond a kastélytól, hogy ma már nincs lakója és szép lassan az enyészeté lesz.
Talán csak a tótvázsonyiak fantáziája szülte, de a helyi temetőben van egy sír, ami körül állítólag szintén nyughatatlan energiák összpontosulnak. Ezen a régi sírkövön Savanyó Jóska, az egykori bakonyi betyárvezér neve szerepel. Kevesen tudják, de a 19. század rettegett útonállójával nem a csendőrök fegyvere végzett. 1886-ban, miután elfogták, megpróbáltak rábizonyítani 29 különböző bűncselekményt, köztük emberölést is, de ez utóbbit sohasem sikerült. Ezért akasztófa helyett életfogytiglani börtönre ítélték. Jóska végül húsz évet ült. A váci püspök közbenjárására kapott kegyelmet, de ekkor már túl volt a hatvanon. Szabadulása után szabóműhelyt nyitott, de reumája folyamatosan kínozta, aminek egyetlen megoldása a lábának amputációja lett volna. Erre végül nem került sor, mert még azelőtt, 1907-ben öngyilkos lett. Sírja Tótvázsonyban van és állítólag még ma is kísért a temetőben a szelleme.
Savanyó Jóska sírja
A valódi spirituális megtapasztalások és a tudományosan megmagyarázható jelenségek között olykor nagyon szűk tud lenni a mezsgye. Richard Wiseman, a Hertfordshire-i Egyetem pszichológus professzora egy egész tanulmányt írt arról, hogy milyen tudományos tények állhatnak egy-egy elsőre megmagyarázhatatlannak tűnő érzékelés mögött. Az egyik ilyen az evolúciós fejlődésünkben keresendő, amikor az évmilliók alatt kialakultak azok a finom érzékelések, amelyek miatt az ember érzékeny minden apró neszre és mozzanatra. Ez az ősember korában a túlélést jelentette a ragadozókkal szemben, de a képesség, hogy agyunk folyamatosan a veszélyt keresi ma sem veszett ki. Ráadásul ma már mindent ok-okozati függvényben szemlélünk, ezért egy elhagyatott kastélyban egy zörejt, egy meglebbenő függönyt könnyen társítunk a szellemvilágnak a padláson mászkáló egerek, vagy a huzat helyett.
Szintén az ember agya, pontosabban érzékelése csaphatja be a tudatot, ami újabb kísértet-észlelésekhez vezethet. Wiseman professzor írja, hogy az ember egyszerre csak egy dologra tudja tekintetét összpontosítani, a többi részt az agyunk kitölti, így pedig úgy tűnhet, hogy minden részletet jól megfigyeltünk, de ez csak illúzió az agyunkban, amit tudat alatt sokszor a fantázia tölt ki.
Az előzőkben olyan Veszprém környéki helyekről volt szó, amelyekhez legendák, homályos történetek kapcsolódnak, ahogy pedig a pszichológus is mondta, ezek alkalmasak lehetnek a valóság észlelésének torzításához. Ugyanakkor van olyan helyszín is, amelynek történetében nem szerepelnek tragédiák, pontosabban nem forog közszájon, hogy valaha mi történt ott és ez milyen negatív energiáknak ágyazott meg.
Salföld mellett az Ábrahám-hegyen áll egy kolostornak a romja. Egykor a pálosok használták, ma már csak a falak állnak, viszont egy nagyon kellemes turistaösvényen lehet elérni. Ugyan a törökök anno ezt is feldúlták sok másik hasonló épülettel együtt, de ezenkívül más tragédia, gyilkosság nem fűződik a nevéhez. A kolostornál valami azonban nincs rendben. Erre pedig több egymástól különálló beszámoló is szól, amiket szerkesztőségünk gyűjtött össze a tágabb ismeretségi köréből, akik jártak ott.
Az egyik ilyen beszámoló egy fiatal baráti társasághoz kötődik, akik pár éve túráztak arra kellemes tavaszi napsütésben. Az odavezető úton végig beszélgettek, nevettek, majd a kolostor közelében hirtelen mindenki elcsendesedett és nem szóltak egymáshoz. Az egyik, egyébként a spirituális nézetekkel abszolút szkeptikus fiú szólalt meg először, miszerint „héj srácok, itt valami nagyon nem oké.” Ahogy felidézték a történetet, olyan érzés lett úrrá rajtuk, mint amikor az ember egy nyomasztó filmet néz. Nem rettegtek, csak egyszerűen rosszul érezték magukat. Legjobban a fakereszt mellett, ami a kolostor egyik falára van felfüggesztve.
A salföldi pálos kolostor
Hasonló élményről számolt be tőlük teljesen függetlenül egy másik fiatalember is, aki körülbelül 5-6 éve túrázott ott. Amikor megmutattuk neki képen, hogy pontosan melyik kolostorromról van szó, csak annyit kért, hogy gyorsan tüntessük el a képet előle, mert még ma is kirázza a hideg, ha meglátja. Ő sem rettegett a helyszínen, csak az a bizonyos negatív érzés öntötte el.
Az első beszámolóhoz még hozzátartozik, hogy pontosan fel tudták idézni azt is, hogy a kolostor környékén mintha megállt volna a levegő és melegebb is volt, holott a túra addigi részében lágy szellő fújt a Balaton-felvidéken. Egyes spirituális nézetek szerint akár ez is lehetne a szellemvilág jelenlétének a jele, ugyanakkor egy természetes légköri jelenségnek is. Mivel a rom maga egy kisebb völgyben van az erdőben, elképzelhető, hogy bizonyos körülmények közt olyan légnyomáskülönbséget produkálhat a térség, ami orvosmeteorológiailag képes arra, hogy ilyen hatással legyen az emberi szervezetre, ezzel együtt az emberi érzésvilágra.
Persze ez is csak egy elmélet a salföldi pálos kolostornál tapasztalt rossz érzésekre. Ahogy az sem egyértelmű, hogy a baráti társaság autójában miért merült le az akkumulátor a hazafelé vezető úton. Talán az összeszedett negatív energiák miatt, talán csak az autó hibás elektronikája miatt.
