Éppen Kiss Judit Ágnes Bűbájoskönyvét olvasom, és mióta rákerestem, hogy a szerző vajon fikcióként tekint-e a művére vagy kézikönyvre, sorra kapom a boszorkányos tartalmakat. A kérdésfelvetésem egyébként nem totális naivitás, az utóbbi években bizony egyre többen vannak, akik boszorkánynak vallják magukat, vagy legalábbis szimpatizálnak a modern kori boszorkánysággal.
Fotó: Freestocks via Unsplash
A Z generáció kedvenc platformja, a TikTok például tele van a trendet meglovagló videókkal: a „WitchTok” hashtag közel 50 milliárdos megtekintésnél jár. A videók között persze akadnak bőséggel olyanok, amelyek szimplán viccet csinálnak az egészből, de olyanok is, amelyeknek készítői szerint a boszorkányság nem humbug és szórakozás, hanem egy életforma, és igyekeznek ehhez tippeket adni: hogyan használjuk ki a holdfázisok energiáját, milyen gyógynövények segíthetnek a betegségek megelőzésében, melyek azok a szeánszok, rituálék, bűbájok, amelyek az életünk javításához vezethetnek, hogyan értelmezzük a tarot kártya üzeneteit, vagy éppen milyen kristályokat és egyéb kellékeket érdemes beszerezni az otthoni oltárra. De a boszorkányság nemcsak a TikTokon éli virágkorát, az Instagramon, a popkultúrában, a divatban, a könyv és a lakberendezési piacon ugyanúgy tetten érjük a hatásait: miután előbbiek segítségével tájékozódtunk a boszorkány lét alapjairól, akár egy online kovenhez csatlakozva, utóbbin beszerezhetjük annak minden tárgyi elemét, a gyertyáktól és füstölőktől kezdve az üstön át egészen a modern oltárig.
Mindez jól mutatja, hogy a modern kori boszorkányság nem egy sötét kultusz rontásokkal és ráolvasásokkal, sátánimádással és vudu baba szurkálással (persze biztos akadnak ilyenek is), sokkal inkább szól a saját erőnk felfedezéséről, kapaszkodóról egy széthulló világban, a természet tiszteletéről, no meg az esztétikáról. És ez meg is magyarázza, miért éppen az utóbbi években lett ennyire vonzó.
A popkultúra mindig is kedvelte a boszorkányokat - Az 1998-as Átkozott boszorkák / Fotó: Warner Brothers /
Nyugtalan, zavaros időkben – legyen szó egyéni vagy globális szinten – természetszerűen fordulunk a vallás, az ezotéria, a spiritualizmus irányába. Kapaszkodókra vágyunk, valamire, amiben hinni tudunk, ami kivezet bennünket a sötétségből a fényre. Nem kell magyarázni, ma mennyire helytálló ez: olyan szinten bizonytalanság vesz bennünket körbe az elmúlt néhány évben, hogy azt nehéz épp ésszel kibírni. Óriásira nőtt a szorongás, miközben elképesztően szomjazzuk a békét, a testi-lelki egészséget, a boldogságot, az útmutatást. A hagyományos, konzervatív, sokszor hierarchiára és tekintélyelvűségre épülő vallások erre nem feltétlenül képesek: a mai fiatalok egyszerűen nem tudnak szimpatizálni a merev, dogmatikus nézetekkel. Egy sokkal megengedőbb irányzatot keresnek, amiben jobban jelen van a sokszínűség, az elfogadás, a szabadság, az egyenlőség, sőt akár némi szórakozás is. A modern kori spiritualizmus és boszorkányság ennek tökéletesen megfelel.
Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a boszorkányság mindig is feminista volt: míg a legnagyobb világvallások istenei férfiak, a boszorkányság a női energiákról és női hatalomról szól, egy istennő- és földanya alapú spiritualitás. Napjainkban, amikor kézzel-lábbal harcolunk a patriarchátus elnyomása ellen, érthető ez a fordulat. Másrészt a boszorkány archetípusa mindig is a saját útját járó, erős, hatalommal rendelkező, szexualitásában is magabiztos nőről (személyről) szólt, aki nem hajt fejet akárkinek, és kiáll a saját nézeteiért.
Fotó: Mikhail Nikov via Pexels
De az is fontos, hogy a boszorkányság alapvetően egy természeti vallás: a bűbájok, szeánszok fontos elemei a varázserővel bíró növények, a föld, a hold ciklusainak változása, azaz, a természet erőinek tisztelete, az azzal való harmonikus együttélés elengedhetetlen a boszorkányok számára. És az ökotudatos, a bolygó jövőjét szem előtt tartó generációnak is.
A modern kori boszorkányság tehát az öngondoskodás, az önszeretet gyakorlásának, a teljesség megélésének és a koveneken keresztül az összetartásnak, a közösségépítésnek is varázslatos módja lehet, ahogy azt a magyar „the city fairies” közösség alapítói is vélik. Ők oldalukon azt írják, vállalkozásuk létrejöttét a női lélek ápolása és kiteljesedése ihlette. Hisznek a mindennapi varázslatos szokások erejében, aktívan követik a Föld és a Nap kapcsolatát az évkörben, a Hold ritmusát, a természet változásait, az elfeledett ősi szokásokat és ünnepeket, amelyeket igyekeznek beépíteni a modern hétköznapokba. Missziójuk „a női lélek támogatása és felemelése, amit a kedvességben, az elfogadásban, a ciklikusság megélésében és a természeti varázserőkben rejlő értékek megosztásában látunk megvalósulni.”
Mindez pedig – vessenek érte máglyára – szerintem egyáltalán nem baj, sőt, lehet jó és szórakoztató, amíg valóban az épülést szolgálja és nem csak a bizniszről szól – tagadhatatlan, hogy sajnos ez is jelen van, és a kristályok, ásványok és gyógynövények iránti megnövekedett kereslet, illetve azok beszerzése időnként pont nem az etikusságról és a természet tiszteletéről szól. De egyensúlyra törekedni, felfedezni a bennünk rejlő erőt, hinni valamiben és ezáltal magunkban is, egymást támogatni – ebben semmi kivetnivaló nincsen.
