November 13-a a magyar nyelv napja. 2009 óta ünnepeljük, azért erre a napra esett az ünnep, mert 1844-ben az országgyűlés november 13-án tette államnyelvvé a magyart. És még mielőtt a magyar államnyelv lett volna, ne feledkezzünk meg az 1700-as évek végi nyelvújításról sem. A nyelv tudatos alakítása, fejlesztése volt a cél.
A magyar nyelv napja alkalmából jöjjön néhány szép szó; nem nagy és kiváló, csak Kosztolányi szívéhez közel álló: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. Vajon mi alapján választott a költő? Szenvedélyes illetve kedves szavak, olybá tűnik, mintha nem a hangzásuk, sokkal inkább jelentéstartalmuk miatt kerültek volna a lista élére.
Ma milyen szavak lennének a toplista élén? Talán egyénfüggő. Az biztos, hogy a generációs szakadékok egyre nagyobbak, s a jelenség a nyelvben is erősen megmutatkozik. A mai szleng, vagy beszélhetünk az úgynevezett genz szlengről, ami egyenesen a tik-tok világából jött, s olyan kifejezéseket ad a kornak, hogy külön szótár kellene hozzá. Slay, smash, rizz… ezek mind az említett közösségi platform szüleményei.
Ugyanakkor érdemes látni, hogy a generációs szakadék – elég népszerű kifejezés mostanság – kiegészítésre, árnyalásra szorul. Nem csupán az adja a távolságot, hogy más korban születtek, tegyük fel, hogy a Z generációból is sokan vannak, akik nem használják a tik-tok felületét, ők hiába egy generáció tagjai, nem fogják érteni egymást.
Ne feledjük, hogy a nyelv nem romlik, csupán változik. Az én véleményem az, hogy ezek az új kifejezések most számunkra újak. Hamar a köznyelv részévé válnak, ami még színesebbé, még kifejezőbbé teheti a magyar nyelvet. Fogadjuk tehát tárt karokkal!
