Van egy termék, amit, ha önmagában fogyasztunk, akkor megöli a baktériumokat a szervezetben, erősíti az immunrendszert. Jótékony hatása van az emésztésre, fejleszti a szívizmot, az idegrendszerre pedig nyugtató hatással van. Az ókorban és középkorban még a sebek fertőtlenítésére is használták. A mai kor embere viszont legtöbbször csak akkor nyúl érte, ha a téli hidegekben meghűlt a szervezete.
Pedig mindaz, amit fent leírtunk egyszerre igaz a mézre. Gyakorlatilag az egyetlen negatívum, amit fel lehet hozni vele kapcsolatban az a kalóriatartalma, 100 gramm mézben körülbelül 1400 kalória van, de csekély ár ez azért a számos jótékony hatásként, ami azzal jár, ha naponta csak egy kanállal is eszünk belőle.
Ezt támasztja alá Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke is, aki a minap a Greendexnek adott interjújában elmondta, az emberek többsége valamiért csak akkor betegség idején érdeklődik a méz iránt, és akkor sem mindig a termelői változatot keresi.
Azt azért sokan tudják, hogy méz és méz között is van különbség, az akácot, a hársot és a vegyes virágmézet a legtöbb ember meg tudja különböztetni, de ezek mellett még közel 30 fajtamézet ismernek és termelnek a méhészek Magyarországon, igaz, az olyan kuriózumok, mint a koriander-, a mustár- vagy a levendulaméz csak kis mennyiségben áll rendelkezésre. Ráadásul a nagy áruházláncok hordószámra veszik ezeket, a boltok polcain viszont már, mint homogén vegyesméz köszönnek vissza, így az egyszerű vásárlónak nagyítóval kell keresnie a termelői piacokon, hogy megtalálja ezeket. Pedig igény lenne rájuk, vallja az interjúban Bross Péter.
Ahogy arra is kitért, hogy az idegen mézek – hiába termelői – akár allergén hatásúak is lehetnek, ezért nem árt, ha ragaszkodunk a magyar méhek magyarországi mézéhez. Arról nem is beszélve, hogy a világon a harmadik legtöbbet hamisított élelmiszer a méz, rögtön a tej és az olivaolaj után. Ez az információ később még fontos lesz, hogy megértsük, miért nem mindig kifizetődő, ha valamiből sok van nekünk.
Magyarországon megközelítőleg 1,2 millió méh él, ez az állomány az EU tagállamai között a hatodik legnagyobb, a teljes európai populáció 10%-a, a kontinens akácerdeinek 2/3-a pedig szintén nálunk van. Magyarország tehát már csak a statisztikai adatok alapján is bátran mondhatja magáról, hogy méznagyhatalom, ezt pedig csak tovább erősíti az, hogy évente 25-30 ezer tonna méz készül a hazai méhészetekben.
Veszprém vármegye egyébként Magyarországon belül nincs az élvonalban a méhészetek számában. Sőt, cak Vas és Komárom-Esztergom vármegyéket előzi meg a sorban, de mindez betudható a méhészetnek nem a legmegfelelőbb földrajzi adottságoknak és a hűvösebb klímának is.
Sokszor érkeznek olyan vészjósló hírek is, hogy a méhállomány folyamatosan csökken, a környezetszennyezés, a klímaváltozás miatt csökken az apró rovarok élettere. A jelenség valóban ismert és nem is légből kapott, de Magyarországon egyelőre nem kell kongatni a vészharangot és nagyon úgy tűnik, hogy még jó ideig lesz friss méz a piacokon. Ezt azért is lehet ilyen határozottan kijelenteni, mert az 1,2 millió méh egy sokáig növekvő, jelenleg pedig éppen stagnáló fejlődésnek az eredménye. Amíg például az első statisztikák elkészítésekor az 1990-es évek elején körülbelül 670 ezer méhről tudtak, mára ez majdhogynem megduplázódott.
forrás: OMME
A méhészkedés viszont nem könnyű szakma és megélhetés szempontjából is kockázatos vállalkozás. Erről szintén Bross Péter beszélt, aki a magyar méhészek nehézségeit a kiszámíthatatlan időjárási tényezőkkel magyarázta, például, amikor két napig virágzik egy növény, de éppen akkor esik az eső, akkor abban az évben nem lesz olyan méze a méhésznek.
A másik, ami megnehezíti az ilyen gazdálkodók dolgát az az éppen aktuális a gazdasági helyzet, amikor próbálják alacsonyan tartani az élelmiszerek árát komoly nyomásgyakorlással, de nekik a méz előállítása során mégis pluszköltségeik vannak.
És itt kell visszakanyarodni ahhoz a beszédes adathoz, miszerint a mézet előszeretettel hamisítják, elsősorban Ázsiában, ami már elérte az európai piacokat is. A hamisítványok megjelenése azt is jelenti, hogy a mézre nagy a kereslet világszinten. Viszont, ha a magyar termelők igazodnának a nemzetközi piac alacsony áraihoz, akkor gyakorlatilag veszteséges lenne a termelésük. Tehát hiába van jó minőségű és sok mézünk, gazdaságilag nem pörög annyira ez az iparág, ahogy az várható lenne.
Bross Péter szerint nincs még kiaknázva minden lehetőség. Hazai edukációval nagyot lehetne lendíteni a mézfogyasztás elterjedésén. Hogy ne csak betegség idején jusson az emberek eszébe. De nem ártana szerinte eloszlatni olyan tévhiteket sem, hogy a kristályos méz már megromlott, holott erről szó sincs. Valamint a kommersz áruházi mézeken túl érdemes keresni a termelői piacokon azokat az árusokat, akik maguk, a saját méhcsaládjaikkal termelik, majd árulják a magyar mézet.
