Vannak olyan elméletek, amik szerint az emberiség jövője az egészen apró és látszólag nem is számottevő rovarokon, a méheken áll. Ha viszont sorra vesszük, hogy mi minden múlik a természetben a méhek szorgos munkáján, akkor egészen kijózanítóan hat ez az állítás, ami már nem is tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak.
A méhek nélkül ugyanis jó eséllyel eltűnnének a tányérunkról a gyümölcsök, számos zöldség és az állatok takarmányául szolgáló növények is, ezzel az élelmiszer-ellátás alapjai rendülnének meg szerte a világon. Ételeink jelentős részét nekik köszönhetjük, hiszen az általuk végzett beporzás nélkül az élelmiszernövényeink és a vadon élő növények 90 százaléka nem tudna megteremni és szaporodni.
A méhek már 50 millió éve velünk vannak, pontosabban azóta gazdagítják a Föld élővilágát, ők gondoskodnak 250 ezer növényfaj beporzásáról, ez a növényvilág 75 százalékát jelenti. Ezek az úgynevezett rovarmegporzásra épülő növénykultúrák biztosítják az emberiség élelmiszerkészletének közel felét. Az olyan termények, mint az alma vagy a napraforgó, mennyisége és minősége is nagyban függ a méhek munkájától. Ha a méhek eltűnnének, velük együtt pusztulnának a beporzott növények, majd az ezekkel táplálkozó rovarok, madarak és ragadozók is. Az ökoszisztéma összeomlása végül az emberiséget fenyegetné éhínséggel.
A Földön hozzávetőleg 20 ezer méhfaj él, a legtöbbjük komoly fenyegetések közepette, amik szinte kivétel nélkül az emberi tevékenységhez kapcsolódnak. Szinte nem találkozni olyan méhésszel, aki ne emelné ki a termőföldeken használt növényvédő szereket, amik a méhek szempontjából a halálos méreggel érnek fel. A Greenpeace kutatói azonban rámutatnak, hogy a probléma ennél összetettebb: a klímaváltozás, az urbanizáció, a betegségek terjedése és az élősködők elszaporodása egyaránt hozzájárul a méhek pusztulásához.
Simon Péter sem vélekedik másképpen. A hajmáskéri méhész 2009-ben vette meg első méhcsaládjait, azóta pedig Bakonynektár nevű vállalkozásával közel egytucat különböző fajtájú mézet készít és forgalmaz.
Bár tapasztalatokból egyre csak gazdagodik, ezzel együtt a méhészetben felmerülő újabb és újabb kihívások nem csökkentek. Még annak ellenére sem, hogy szerinte Veszprém és a környező térség a méhészkedés szempontjából akár még ideálisnak mondható is lenne a számos erdős és mezős területnek köszönhetően.
Simon Péter
Ugyanakkor a már korábban említett permetezés itt is komoly fenyegetést jelent a méhekre. Neki már volt elég ideje arra, hogy kitapasztalja, melyik területen mikor szokták lepermetezni a növényeket, de ehhez a hosszú évek tanulópénzét ő is megfizette. És bár a hatóságok próbálnak elébe menni a problémának azzal, hogy több méhekre veszélyes rovarirtószert betiltottak már, a kockázat nem múlt el így sem, ilyenkor pedig különösen felértékelődik a méhészek hosszú évek alatt megszerzett tapasztalata.
Tehát a világméretű jelenségek és a helyi viszonyok között, ha csak a tendenciákat nézzük, nagy különbség nincs. Viszont ahhoz még mindig elegendő idő van, hogy a mezőgazdaságok, a hatságok és úgy általában a társadalom tagjai a rovarok közül a méhek felé sokkal érzékenyebben, nagyobb odafigyeléssel forduljanak és megértsék, nem csupán a ragadós, édes nektár köszönhető nekik, hanem az ökoszisztéma kényes egyensúlya is. Albert Einstein egyszer úgy fogalmazott: „Ha a méhek kipusztulnak, négy évre rá az emberek is követik őket.”
