160 oldal, telis-tele kulisszatitkokkal. Hogyan indult Veszprém ikonikus zenei fesztiválja? Kik is jártak itt az elmúlt húsz évben és kápráztatták el a közönséget? És kik voltak azok, akik az utolsó pillanatban olyan különleges kéréssel álltak elő, hogy még a Belügyminisztériumot is be kellett vonni, hogy a zenész időben odaérjen a koncertjére? Többek között ezekről is mesél a jubileumi könyv, melyet csütörtökön a Foton Audiovizuális Központban vehettek kézbe első ízben az érdeklődők egy baráti bemutató keretében.
A kötetet Gellért Gábor újságíró jegyzi; a szerzőnek ez volt az első irodalmi munkája, s bár eddig a fesztivált is csupán kívülállóként ismerte, a történetek szerkesztése közben volt lehetősége elmélyülni benne és rájönni, hogy a VeszprémFest sikerét nem csupán az izgalmas előadók adják, de maga a helyszín is: Veszprém, a polgárváros, ahol kultúrára éhes emberek élnek, amely díszletként sem utolsó és ahol olyan emberek élnek, akik mernek nagyot álmodni és azokat az álmokat meg is valósítani.
Ez lenne Mészáros Zoltán, aki 2002-ben hallott először arról, hogy az operalegenda Luciano Pavarotti egy székesegyházban lépett fel. Ennek nyomán aztán megszületett a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha Veszprém történelmi utcáin, a Szentháromság téren is énekelnének világsztárok, majd a gondolatból terv lett, a tervből pedig valóság. Persze ehhez hatalmas elszántság kell, no meg szerencse és jó időzítés is.
A dolog érdekessége ugyanis, hogy a fesztiválon csúcstartóként hétszer is fellépő Miklósa Erika ugyancsak álmodozott valami hasonlóról, nevezetesen hogy egykori lakóhelyén, a Veszprém melletti kis bakonyi faluban operaszínpadot létesít, épp csak a fellépések mellett nem volt ideje rá. Sebaj, előadóművészként a VeszprémFestet azért ő is formálta, amely ugyan mára igencsak kinőtte magát, mégis megtartotta bensőséges hangulatát: a fellépők legalább annyira a vérkeringés részei, mint a kulisszák mögött dolgozó munkatársak, így a Fest sosem csak egy állomás a turnén, hanem egy olyan élmény, ahol jó barátokkal, szimpatikus arcokkal lehet találkozni.
Mert ennek a húszéves nagyszabású fesztiválnak épp ez az egyik csodája: hogy az ötletgazda lényegében a barátaival együtt valósította meg az elképzelését, amely azóta is összetartó csapatként dolgozik – hiszen ez soha nem volt egyemberes munka, mindig is több tucat kolléga lelkesedése és erőfeszítése vitte előre a rendezvényt.
De csoda az is, hogy mindez vidéken működik. És óriási áldás is, hiszen a VeszprémFesttől határozottan jobb lett a város, valahogy úgy, ahogy az EKF-től jobb lett – ahogy arra Porga Gyula polgármester is rámutatott. Épp csak előbbi nem olyan frontálisan történt, ezért talán kevésbé volt szembetűnő, mégis minden Fest után egy kicsit jobbak lettünk. Ma pedig már sokan éppen emiatt látogatnak hozzánk, emiatt választanak bennünket a multik, ez is hozzájárul ahhoz, hogy jó itt élni. Egy fesztivál ma úgy működik, mint anno a vásárok: városformáló erővel bír. Így tehát, Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter szavaival élve, egy hosszú távú befektetés is volt Veszprémnek a rendezvény.
A hétköznapok szintjén, nekünk, piciben gondolkodóknak egy olyan élmény, amire évről évre számítani lehet, amiről mindannyiunk családjában van egy emlék, egy történet.
Ezeket az emlékeket tehát a könyv által is felidézhetjük, bepillantást nyerve a színfalak mögé is, hogy munkatársként milyen volt ezt a húsz évet megélni, illetve februárban egy ingyenes vetítés keretében egy közel egyórás filmen is megnézhetjük, melyet a fesztivál állandó operatőre, Bárány László készített.
Nyitókép: Domján Attila
