Időről időre elhangzik különböző politikusi beszédekben, kiállításmegnyitókon, vagy szinte bármilyen értelmiségi összejövetelen, hogy Veszprém egy polgári város. De azt, hogy mit is jelent polgárnak lenni sokáig senki nem definiálta pontosan. Navracsics Tibor egy korábbi interjújában, amit éppen szerkesztőségünk által kiadott Ecoport magazinnak adott (az idei évtől Life&Sytle magazin) viszont megválaszolta ezt a kérdést: az a polgár, aki önerőből próbálja saját életét kiteljesíteni.
De, hogy milyen módon teszi mindezt, azt a kérdést szintén szét lehetne cincálni, de talán nem állunk távol a valóságtól akkor, ha idevesszük a szabadidő hasznos eltöltését, amikor úgy szórakozunk, hogy közben saját ismereteink is bővülnek, ráadásul mindezt nem egyedül, hanem közösségben tesszük. És akkor el is érkeztünk egy új fogalmi rendszerhez, amikor ezeket a közösségeket kell egy szóval körülírni, ahol emberek találkoznak és találkozójuk egy téma, tevékenység köré szerveződik, ami a közös identitásukat is megadja. Ezek a klubok, vagy modorosabb helyeken szalonok, de mi maradjunk az elsőnél, hiszen abba belefér az alagsori olvasóköröktől kezdve a belvárosi borbárokban tartott gasztronómiai programokig minden.
Veszprémben pedig rengeteg ilyen működik, egyik ezek közül a már kétéves múltra visszatekintő borklub, amit a Wine&Vinylben szervez meg a hely tulajdonosa, Zsandár Tamás. Az ő példáján keresztül tökéletesen nyomon követhető, hogy hogyan néz ki egy ilyen polgári klub evolúciója a valóságban.
Pedig egy alkoholos italra épülő klub önmagában még áthallásos is lehetne, hiszen ilyen megközelítésből még a sarki kocsmában lévő közös sörözéseket is lehetne klubösszejöveteleknek nevezni, de van egy nagy különbség mégis. A Wine&Vinyl borklubjaiban a bor, mint kísérő van jelen, sokkal fontosabb az a kultúra, ami kéz a kézben jár vele. És ennek számos formája lehet, országtól, különböző társadalmaktól függően.
A kéthetente tartott klubeseteken ezek jelennek meg, pontosabban ezeket hozza el valaki, aki szakavatott a témában, legyen szó borászról, borkereskedőről, borszakértőről. Például hányan tudják azt, hogy ki volt Guden vitéz, akitől a csopaki borászat kölcsönözte a nevét? Vagy Szent Donát, egy másik balaton-felvidéki borászat névadója? Első egyébként egy XI. században élt vitéz, akinek birtokai Paloznakon voltak, és Szent László király oldalán harcolt többek közt IV. Henrik német-római császár ellen. Neve nem csak hőstettei miatt maradtak fent, hanem azért is, mert végrendeltében a teljes vagyonát, beleértve a szőlőföldjeit is az egyháznak adományozta. Az oklevelet, amiben ezt leírta pedig a mai napig féltve őrzik a főegyházmegyei levéltárban.
Még régebbi története van Szent Donátnak, akinek a neve szintén megjelenik egy balatoni borászatban. Habár a IV. századi szent a Rajna-vidékén tevékenykedett, ma már a borvidékek védőszentjeként szerte Európában tisztelik. Hozzá imádkoznak a szőlőművelők akkor, amikor a jégeső, vagy a fagykárok ellen szeretnének égi védelmet kérni a szőlőre.
Ez két információmorzsa sok másik mellett például azon a borklubon hangzott el, amikor a Csopaki kódex borászai tartottak kóstolóval egybekötött előadást a Wine&Vinylben. Persze a tematika nem korlátozódik a környező vidékre, sőt országhatáron belülre sem.
„A Wine&Vinyl koncepciója az eleje óta az volt, hogy töltsük meg különböző programokkal is. Ne feltétlen csak a borok és a zene miatt jöjjenek ide az emberek, habár tényleg ez a kettő a meghatározó a helyen. Az első borklubra még főleg az ismeretségi körből jöttek, aztán nagyon hamar elkezdett szájról szájra terjedni a híre. Vannak olyan vendégek, akik kéthetente csak ezért jönnek, egyébként nem találkozunk velük, mások pedig megjelennek ugyanúgy a pénteki és szombati bulikon is. Szóval rendkívül színes a kör, de az nagyon érezhető, hogy aki borklubba jár, az nem csak a gasztronómiai élmény miatt teszi ezt, hanem saját ismereteit is bővítené.” – Mesélte a hely tulajdonosa, Zsandár Tamás.
Hányan tudják például, hogy mi is az a cava? „Valami spanyol pezsgő. Pont, mint a franciáknál a champagne.” – jöhetne a laikus válasz, habár annyira nem is áll távol a valóságtól mindez, de az idén ősszel tartott cava-kóstolóval egybekötött klubesten ennél azért mélyebbre is mentek a témában.
A cava kultúrája, hogy a spanyolok is elkezdtek buborékos italt készíteni a szőlőből valóban Franciaországból vándorolt át a spanyolokhoz, amikor a filoxéra megtizedelte az ottani szőlőültetvényeket, a két italt mégsem lehet ugyanolyannak kezelni. Főleg, mert mindegyik esetében szigorú kritériumoknak kell megfelelni, kezdve onnan, hogy melyik szőlőtermő vidéken érett be az ugyancsak szigorúan meghatározott szőlőfajta. Cava például három fajtából készül, Macabeóból, Parelladából és Xarel lóból. Ezek mellett még számos szabálynak kell megfelelni, hogy valamit cavaként lehessen eladni, hogy csak néhányat említsünk, saját élesztőgombával kell dolgozniuk a borászatoknak, ha cavát készítenek, de például a mesterséges öntözés is tilos, arról nem is beszélve, hogy csak kézzel szüretelhetik és dolgozhatják fel a szőlőt.
Hallott-e már valaki a tengerben érlelt borokról és pezsgőkről? Néhányan egészen biztosan, hiszen erről is szó volt valamelyik korábbi borklubon. Nagy ördöngösség nincs is benne, a palackokat éveken át a tenger mélyén tárolják, a borszakértők pedig esküsznek rá, hogy így sokkal zamatosabb és frissebb marad a nedű. Bonyolítja ennek kipróbálását az, hogy ezekhez a palackokhoz sokszor nem lehet csupasz kézzel hozzányúlni, hiszen az évek alatt megtelepednek rajta az éles kagylók, amik így egyből sérülést okoznának a somelier-ének, ha nem vastag kesztyűben fogná meg a palackot.
A sort persze hosszan folytathatnánk, akár estébe nyúlóan is és még akkor sem jutottunk volna el a borok értékeléséhez, csupán a történeteknél, sztoriknál járnánk. A Wine&Vinyl borklubjain sem szokás keresni a harmatcseppes, ribizlire emlékeztető, de a vanília jegyeit is magában hordozó ízeket, ahogy azt az átlagos borfogyasztó megmosolyogja, amikor kívülről szemléli a sznobéria borkóstolóit. A veszprémi borklubok sajátossága, hogy nem VIP-ként kínálja magát, mégis könnyen azzá válhat valaki, aki részt vesz a kéthetente megtartott összejöveteleken. Hiszen hol máshol van arra lehetőség, hogy például a tenger mélyén érlelt borosüvegekről halljon történeteket csütörtök esténként, ha nem egy polgári város borklubjában?
Az pedig Veszprémben talán nem is hiú ábránd már, hogy a borklubok másnapján két átlagpolgár ne Sztárboxban történt kreténségeket beszéljék meg egymással, hanem az előző napi klubélményeiken osztozzanak.
Például a soron következő borklub utáni napon.
