Legszívesebben elkapcsoltam volna a tévét. Utólag belegondolva, nem is értem, miért kínoztam magam tovább. Aztán egyszer csak elkezdtek jönni a magyar gólok, közben összeállt a védekezés, és ha túljutott a labda a falon, akkor ott volt a csapatkapitány, Böde-Bíró Blanka, aki extázisban védte végig azt a negyedórát. Amikor sikerült megfordítani az eredményt, de a horvátoknak még volt esélyük az egyenlítésre, már nagyon bosszantó lett volna elbukni azt a győzelmet, ami a 45. percben beláthatatlan távolságba volt.
Időről időre a sors az egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Most visszaadott valamit a korábban elvettekből. Örökre felejthetetlen számomra, amikor a magyar női válogatott hat perc alatt hatgólos vezetésről vesztette el 2000-ben az olimpiai döntőt a dánok, és 2003-ban pedig a világbajnoki finálét a franciák ellen. Klubszinten is volt némileg hasonló veszprémi eset. 1984-ben a női Kupagyőztesek Európa Kupájában a Bakony Vegyész itthon tíz góllal lemosta a pályáról a bolgár CSZKA Szófia csapatát, majd egy héttel később az idegenbeli visszavágót elvesztette tizeneggyel. Ennél is fájóbb volt megélni a veszprémi férficsapat történetét 2016-ban a lengyel Kielce elleni Bajnokok Ligája-döntőben, amit kilencgólos előnyről sikerült elbukni negyedóra alatt. Aztán a BVTC-s lányokhoz hasonlóan járt a spanyol Ademar León, amelyik a férfi BL-ben a hazai tizenhárom gólos győzelmet követően a celjei visszavágón ugyanennyivel kikapott, és az idegenben lőtt több találatának köszönhetően a szlovénok jutottak tovább, ráadásul abban az idényben, 2004-ben végül meg is nyerték a Bajnokok Ligáját.
Utóbbi példák azt mutatják, hogy nem csak a nőkkel történhet meg ilyen, hanem a lelkileg stabilabbnak gondolt férfiakkal is. Rövid az út a mennyből a pokolba, vagy éppen fordítva – ez ugyanis mindig nézőpont kérdése. Ez is erősíti a sport varázsát, ami a kiszámíthatatlanságban csúcsosodik ki. Többek között ebből élnek jól világszerte a fogadóirodák.
Még egy gondolat erejéig visszatérve a magyar női kézilabda-válogatott bravúros fordítására. Meggyőződésem, ez az utolsó tizenöt perc és az azt követő katarzis élmény úgy összekovácsolta vb-n egyébként néha csak bukdácsoló lányokat, hogy arra lehet jövőt építeni. Majd az olimpiai selejtezőn kiderül, hogy igazam volt-e…