Már a kezdés előtt reménytelennek tűnt minden, amiért Mikler Roland lemondta a részvételt, ugyanis a kézilabdában hatványozottan érvényes a csapatépítésre, hogy: végy egy jó kapust! Elindultunk két, Miklerhez képest „zöldfülűvel”, aztán kiderült, hogy a veszprémi nevelésű Palasics Kristóf és a tatabányai Bartucz László nemzetközi mércével is komoly teljesítményre képes, ha lehetőséget, és főleg bizalmat kap. Chema Rodriguez szövetségi kapitánytól mindkettőt megkapták, és éltek is vele. Ezek után igazán kíváncsi vagyok arra, hogy az Eb-szereplés következtében a spanyol szakember az olimpiai selejtezőre visszahívja-e a keretbe a pályafutása, de főleg a válogatottsága végén járó Miklert, vagy inkább tovább építi a jövőt Palasiccsal és Bartucczal.
Aztán a a maximális pontszámmal elért csoportelsőség meghozta a csapat és az érte szurkolók étvágyát, és olyan folytatásról kezdtek beszélni, ami addig gondolatként sem merült fel. Azonnal jött is az osztrákok kijózanító pofonja, ami főleg azért fájt nagyon, mert mi tettük oda az arcunkat, ugyanis nem ők nyerték meg a meccset, hanem mi vesztettük el. Rögtön elindult a szakmaizás a közösségi oldalakon. Sok igazság volt a laikus véleményekben. Elsősorban a ki nem kényszerített hibák, eladott labdák, kihagyott ziccerek okozták a vereséget. Na meg a taktikai bakik, hogy nem használtuk a szélsőket, mindent középen akartunk megoldani, leginkább úgy, hogy valahogy odagyömöszöljük a labdát a beállónak.
A vesztes magyar csapat tagjai a férfi kézilabda olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokság középdöntőjének harmadik fordulójában, a Németország - Magyarország mérkőzés után a kölni Lanxess Arénában 2024. január 22-én. A német válogatott 35-28-ra győzött. MTI/Czeglédi Zs
Chemának ezen felül is kijutott a kritikából, amiért nem élt az időkérés adta lehetőséggel, valamint néhány játékos esetében a cserével, mintha belefeledkezett volna a meccsnézésbe... Ám ha már a szövetségi kapitánynál tartunk, azt mindenképpen írjuk a javára, hogy bátran nyúlt a fiatalokhoz, emberelőnyben pedig olyat húzott a hét az öt elleni játékkal, amire nem számítottak az ellenfelek.
Horvátország legyőzése gyógyír volt a sebekre, és ismét felcsillantotta a reményt, majd a házigazda németek elleni eredmény, valamint az ahhoz vezető csapnivaló játék újra apátiába hajszolták a szurkolókat. Játékunk minőségi hullámzása azt valószínűsíti, hogy nem igazán bírjuk a sorozatterhelést, azt, hogy másnaponként élet-halál küzdelmet kell folytatni. Pedig összességében nem rossz az eddig elért eredmény, csakhogy menet közben megjött az étvágy, ezért most van némi hiányérzetünk.
Szóval, itt tartunk most, egy meccsel a középdöntő zárása előtt. Az olimpiai bajnok franciák ellen nagy bravúr kellene, de az sem elég az elődöntőbe jutáshoz. Ahhoz ugyanis a a középdöntős csoportunk másik két mérkőzésén is számunkra kedvező eredménynek kell születnie. Tehát fel van adva a több ismeretlenes mateklecke. Vajon sikerül megoldani a feladatot?
