A hírek szerint a Budapest-Bamako mezőny is veszélybe került, és szó volt arról is, hogy a rali útvonalán is változtatni fognak. A Veszprémből induló csapatnak azonban nem okozott eddig problémát a kialakult helyzet, Vermes Gábor és Szűcs Dávid egyelőre fennakadás nélkül tudta folytatni útját a cél felé Sierra Leonéba, ahova a tervek szerint február 12-én fognak megérkezni.
A csapat átlépte Mauritánia határát is, hogy a világ egyik legszegényebb országában haladjanak tovább, sivatagos, borzalmas állapotú utakon, 40 Celsius-fokos hőségben. Több versenytársuk autója megakadt a homokban, nekik a helyiek és más csapatok segítettek a továbbjutásban, de Gáboréknak továbbra sincs problémájuk a Mercivel, kisebb karbantartásokra volt csak szükségük, amit önerőből sikeresen megoldottak.
,,Mauritánia fővárosa sokkolóan hatott ránk. Se szavakkal, se képekkel nem igazán lehet leírni, hogy milyen állapotok uralkodnak itt. Csak 30 éves Mercedesek, 190-es és 124-es Mercik mindenhol, rommá törve, lámpák és ajtók nélkül, kaszni és motor híján, de még így is haladnak. Nem létezik olyasmi, hogy közlekedési kultúra, se jogosítvány, se közlekedési lámpák nincsenek. Mindenhol szemét van és büdös. Szerencsére a hotelünk, ahol megszálltunk, ehhez képest teljesen normális, megfelelő szobákkal és étteremmel.”
Majd következett a szenegáli határ, 30-50 kilométeren keresztül haladtak egy mocsaras töltésen végig, ami ott főútnak számít. A rossz útviszonyok miatt a csapat három óra alatt tudta csak megtenni ezt a távot, majd a határon két órát álltak autóval, és újabb három órát gyalogosan, a vízum és belépési papírok ellenőrzése miatt. A szenegáli táborukban kapták meg az információkat a zavargásokról, de ők nem tapasztalták ennek semmilyen jelét, és a szervezők is tovább engedték őket. A Szenegál folyó torkolatánál fekvő Saint Louis nevű szigeten szálltak meg, ahol komoly rendőri és katonai jelenlét biztosította a védelmet. A kolduló gyerekekre kell figyelniük egyedül Gáborék elmondása szerint, mert bár lehetőségükhöz mérten igyekeztek köztük szétosztani a dolgaikat, folyamatosan ütötték az autójukat, megpróbálták letépni a Mercedes-csillagot és nagyban megnehezítették a haladást.
A csapat már mentálisan és fizikailag is nagyon fáradt, a következő állomásuk a guineai határ lesz. A hírek ellenére Szenegál pozitív csalódás volt számukra, főleg a mauritániai állapotok után. A csapat 400-600 kilométeres távot tesz meg átlagosan naponta, közben folyamatosan segítik egymást a másik veszprémi csapattal, Novák Gábor és Dobos János párosával.
Az 1981-es évjáratú Mercedes W123 típusú autójuk nagyon jól bírja eddig az elképesztő tempót és útviszonyokat, amelyre igazán büszkék lehetnek, hiszen a használtautó piacon vásárolták, és éveken keresztül egy tihanyi ház udvarán állva tűrte a szélsőséges időjárási körülményeket. Gábor és Dávid sajátkezűleg szedte ráncba az autót, ráadásul úgy, hogy az összes beépített elem eredeti gyári maradt. A 300 benevezett versenyző közül az ő autójuk a legidősebb, mégis úgy tűnik, hogy kitartásuknak és hozzáértésüknek köszönhetően – a körülményekhez képest – a legsimábban érnek majd célba jövő hét kedden.
