Novák Katalin szombati lemondása a köztársasági elnökségről még azokat az embereket is a politikai érdeklődés felé terelte, akik egyébként foggal, körömmel védekeznek a közélet eme dimenziója ellen. Nem csak azért, mert ilyenkor felrémlik az újévi MTV-s beszédek szelleme, hogy 2024-ben már a Balaton-felvidék és Esztergom panorámájával kísért Himnusz után egy új arc lesz, aki az elsők között kíván sikeres új esztendőt minden magyarnak. A mindenkori köztársasági elnök ugyanis a magyarság összetartozásának a politikai jelképe is. Személy és hivatal sokkal jobban összeforrt, mint bármely más politikai intézménynél. Így alkották meg a jogkört és így is gyakorolta eddig mind a hat köztársasági elnök a rendszerváltástól. Ez a karakter pedig, ha tudat alatt is, de ott él minden emberben, még ha el is zárja magát a napi aktuálpolitikától. Talán azért is alakult így, mert a rendszerváltáskor, amikor újrarajzolták a jogállamiságot végül sok várakozással ellentétben az a döntés született, hogy a köztársasági elnököket nem közvetlenül választja meg a nép, így pedig felülemelkedik a demokrácia sokszor kocsmai veszekedésbe áthajló kampányidőszakain.
Ebből következik, hogy a köztársasági elnököknek kizárólag saját személyükkel kell megteremteni a nép egységét. Legalábbis közelíteni ehhez az állapothoz. Hogy ez mennyire volt sikeres, arról hosszan lehetne vitázni. De sokat elmond a karakterükről, hogy Magyarországon nem egy esetben vezette a politikusok népszerűségi listáját az aktuális köztársasági elnök, függetlenül, hogy volt-e egyáltalán, és ha igen, akkor milyen pártlogó a nevük mellett.
Kép forrása: Novák Katalin Facebook-oldala
Novák Katalin is sokáig előkelő helyen szerepelt ezen a listán. Aztán jött a kegyelmi ügy botránya. Az emberek pedig várták a logikus magyarázatot, ami ha nem is egyenesíti ki teljesen az erkölcsi csorbát, legalább enyhítheti az igazságérzeten ejtett sebeket.
De ez csak nem érkezett meg. Novák Katalin egyetlen beszéde, ami ezzel kapcsolatban elhangzott egyben a leköszönő beszéde is volt. „Abban a hiszemben döntöttem a kegyelem mellett, hogy az elítélt nem élt vissza a rá bízott gyermekek kiszolgáltatottságával.” A felmentett K. Endre valóban nem volt pedofil. Sőt, azzal, hogy az elnöki kegyelem birtokában visszatérhet a társadalomban, talán még azt is mondhatjuk, hogy közvetlenül nem került veszélybe több gyermek. Igen ám, de bűnösök közt cinkos, aki néma. Novák Katalin pedig ezt nem vette számításba. Így pedig semmivel sem kisebb K. Endre bűne annál, aki valóban zaklatta a gyermekeket, hiszen tettével segített fenntartani a pedofíliát a bicskei intézményben.
Mert ugyanúgy bűnös a maffiavezér is, aki soha életében nem oltotta ki egy ember életét sem, de parancsot adott rá. Bűnös a drogdíler is, aki „csak” átadta a heroint a függőnek, de nem ő lőtte be a vénájába.
Novák Katalin közel kétéves elnöksége alatt az utolsó pár napot leszámítva végig megtestesítette a nemzeti egységet. Habár pártkatonasággal vádolták, amikor elfoglalta a székét a Sándor-palotában, mégis több esetben bizonyította, hogy valóban alkalmas arra, hogy megtestesítse a magyarság egységét és ezt idővel már a baloldalon is elfogadták.
Egészen a mostani hibájáig, amivel viszont a köztársasági elnökség talán legfontosabb eszményét, a nemzetegységet borította fel.
A képviselők baloldali fele persze kapott az alkalom, és mint a gyermekvédelmi törévény legfőbb védelmezői szervezték meg a tüntetéseket a Sándor-palota elé. Élen azzal a Momentummal, akiknek politikusa, Cseh Katalin korábban még gyalázatosnak nevezte a törvényt, vagy egy rádióinterjúban vígan kacarászott a riporterrel, amikor az a botmixerhez hasonlította az abortusz eljárását. Ez is egy morális gödör, aminek semmi követlezménye nem lett.
A köztársasági elnök viszont, csinálta bármilyen elhivatottsággal is a munkáját, elveszítette azt, ami a legfontosabb az ő személyével egybeforrt intézményében: a nép bizalmát, ezzel együtt pedig a kohéziós erejét.
Minden bizonnyal akkor sem történtek volna másképpen a dolgok, ha az ellenzék nem vonul ki a Sándor-palota elé. Mentek volna az emberek anélkül is.
Sándor-palota
A morális elégtételt pedig Novák Katalin közvetítette, aki meghozta az ilyenkor egyetlen helyes döntést és lemondott pozíciójáról. Ezzel megtette azt, ami fontosabb, fontosabbnak kell lennie bármelyik politikai karriernél is: visszaállította annak a hivatalnak a becsületét, ami megtestesíti a nemzetegységet.
Bukott politikusként, de emelt fővel távozott, amire kevés példa van.
Most már a parlamenten múlik, hogy ugyanolyan felelősségteljes döntést hozzanak az új elnök jelölésekor, mint Novák esetében is történt. Az új elnöknek pedig példaként ott lebeghet az elmúlt két év történései a Sándor-palotában, annak minden tanulságával.
