Wimmer Zoltán és a munkaerőpiac gyakorlatilag harmincnégy éve nem keresztezték egymás útjait. A Balluff jelenlegi fejlesztési vezetője ugyanis ekkor, 1990-ben jelentkezett egy állásra egy Magyarországon új cégnél. Ez a vállalat elsősorban automatizálással foglalkozó munkakörökre keresett embereket, Zoltán pedig a Veszprém Megyei Vízmű Automatizálási Üzeméből szerette volna áttenni székhelyét a Pápai úton működő kis üzembe. Ez akkoriban nem számított különös dolognak, hiszen sokkal nagyobb volt az átjárás a különböző szakterületek között, emlékszik vissza a ma már vezetőként közel száz ember munkáját felügyelő Zoltán. Ráadásul a német nyelv sem volt idegen tőle, így május 1-jén, éppen a munka ünnepén belépett a cégbe.
A Balluff magyarországi története viszont korábban kezdődött néhány évvel. Az alapítása sem úgy történt, ahogy az ma már megszokott lenne. 1989-ben a szocializmus már az utolsó hónapjait rúgta, de a hatályos törvények értelmében még nem lehetett egy 100%-ig német tulajdonú céget alapítani. Ezért a legelső időszakban a Veszprémi Tanácsnak még 51%-os részesedése volt a cégben, ezt persze amint lehetőség adódott rá, megvásárolta az anyavállalat.
Wimmer Zoltán
De, hogy miért éppen Magyarország és azon belül Veszprém mellett döntött a német cég, az egy hosszú történet, a központi szereplője pedig egy bizonyos Ernst Gass, vagyis Gass Ernő. Ő egy sváb származású magyar ember volt, aki még a német kitelepítések idején hagyta el az országot, hosszú élete során pedig a Balluff egyik németországi vezetője lett. A cég éppen az európai rendszerváltások idején érte el azt a szintet, hogy azon kelljen gondolkodni, hova szervezzék ki a gyártásukat. Felmerült Ázsia is, de Ernő bácsi – ahogy a cégen belül hívták – kiállt Kelet-Európa mellett, ami közelebb van, ráadásul sokan beszélik a nyelvet is. Viszont Kelet-Európa még így is nagy terület volt, abban, hogy Veszprém lett a kiválasztott város szerepet játszott Gass Ernő származása, hiszen éltek itt rokonai, valamint Melles Árpáddal, a Bakony Művek főkonstruktőrével való baráti kapcsolata is, akivel még egy nemzetközi kiállításon ismerkedtek meg, a bizalom jeleként pedig ő lett az első ügyvezetője a magyar cégnek és ő vette fel Zoltánt is a csapatba, ami kezdetben csak pár emberből állt.
Akkoriban a Balluff inkább csak az induktív érzékelőkhöz gyártott tekercseket Veszprémben, de ez a tevékenység nagyon hamar kiegészült termékfejlesztéssel is. Tehát Veszprémben a Balluff úttörő volt a ma csak K+F-ként emlegetett (kutatás és fejlesztés) területén. Ez is Gass Ernőnek köszönhető, hiszen neki volt egy szabadalma egy mágneses érzékelő rendszerre, amivel az elmozdulás mértékét lehetett tűpontosan, néhány mikron hibahatárral mérni. Erre viszont a német anyagcégnél nem volt akkora fogadókészség, így elhozta a veszprémi telephelyre. A számításai bejöttek és ma már ez a Balluff egyik legnépszerűbb terméke.
„Sok apró tényezőnek kellett egyszerre összeállnia, nem egyszer a véletleneknek is köszönhetően.” – Emlékezett vissza a kilencvenes évek elejére Wimmer Zoltán. – „A szerencsés találkozások, a személyes ambíciók, a rendszerváltás, a gazdasági környezet átalakulása, ez mind szerepet játszott a Balluff fejlődésében.”
Akkoriban ez a technológia még új volt Magyarországon, de egész Európában is. A német anyacégnél viszont látták, hogy Veszprémben elkezdett felépülni egy erős tudásbázis, így pedig a teljes cég stratégiáját is afelé hajlították, hogy Veszprém legyen a Balluff egyik jelentős fejlesztési központja. Pedig nem volt ez annyira egyszerű, még a vezetőséget meggyőzni sem, hiszen amíg a gyártást könnyen kiszervezték, a fejlesztésről jóval nehezebb volt dönteni, hogy elengedjék a magyar csapatnak. A döntés végül megszületett, ez ma annyit jelent, hogy a hatvanöt országban jelenlévő Balluff termékeinek egy jelentős részét itt tervezi meg több mint száz mérnök.
A több, mint három évtized során több gazdasági válságot is átélt a cég, viszont, amikor ezekről, pontosabban a cég mérföldköveiről kérdeztük Zoltánt, érdekes kijelentést tett: „Ezek a világszinten tapasztalható gazdasági zökkenők nekünk mindig egy lehetőséget adtak. Mindig erősebben jöttünk ki belőle, mint előtte voltunk.”
Hogy pontosan miért is alakulhatott így a Balluffnál, arra is pontos válasza van Zoltánnak: „Amikor a gazdasági helyzet nehezebb, a cégek átgondolják, hogy hogyan lehet még takarékosabban, de az addigi minőséget fenntartva működtetni a céget. Veszprémben pedig mindez adott volt. A termelés nálunk olcsóbb volt, mint például egy német üzemben, ugyanakkor az itt folyó munka minősége kifogástalan volt. Ezért időről időre átkerültek Veszprémbe az egyes feladatkörök, ha fejleszteni kellett a céget, akkor sokszor Veszprém felé billent a mérleg.” Ez pedig azt eredményezte, hogy a veszprémi a Balluff legnagyobb termelő üzeme, és az itteni gyártás szinte a teljes termékportfóliót lefedi.
Hogy pontosan mik ezek, az egy vaskos katalógust megtöltene. Viszont Zoltán hozzátette, hogy az otthoni háztartásokban kicsi eséllyel találkozhatunk ezekkel. Az iparban, főleg az autóiparban, gépgyártásban viszont annál ismertebbek a Balluff-termékek. Az induktív érzékelőkből például több millió darabot gyártanak, de jelentős mennyiség készül a különböző elmozdulás érzékelő szenzorokból is. Ennek jelentőségét Zoltán egy olyan példával magyarázta, amikor egy gyártósoron a termék pontos pozícióját kell megadni, ott nincs lehetőség arra, hogy akár a milliméterrel töredékével is tévedjenek. Az ő termékük pedig ebben segít, a milliméternél jóval pontosabb érzékeléssel.
A Balluff története tehát egybevág a magyar és azon belül is főleg a veszprémi gazdasági környezet fejlődésével, átalakulásával. Sőt, többször formálta is azt. Zoltán, amikor a kezdeti évekről beszélgettünk, felidézte, hogy több olyan német vállalattól érkeztek hozzájuk vendégek, akik kíváncsiak voltak, hogy hogyan zajlik a munka az akkor még ismeretlen Magyarországon. Ezen német cégek közül ma már több is letelepedett Veszprémben és ugyanúgy meghatározó gazdasági szereplői a térségnek, mint a Balluff.
Konkurenciáról viszont ebben az esetben nem lehet beszélni az eltérő termékportfólió miatt, viszont a munkaerőpiacon már más a helyzet. Ahogy szinte az összes cég, ahol foglalkoznak kutatással és fejlesztéssel küzd azzal, hogy nem találnak elegendő szakképzett mérnököt, vagy ha igen, akkor is magas a fluktuáció, ugyanez a Balluff HR-részlegén is okoz fejtörést. Igaz, azzal a különbséggel, hogy az ő munkavállalóiknál ritkán tapasztalható az, hogy néhány év után új kihívást keresnének maguknak.
Ennek az okairól Zoltánnak határozott véleménye van, szerinte fontos tényező egy fiatal mérnök számára, hogy náluk a mérnöki munka olyan szerteágazó, annyi különböző területbe lehet és kell is belelátni, hogy egyszerűen nem tud monotonná válni. A másik ok, ami miatt a Balluffhoz hűségesek a dolgozói, hogy hiába német cég, működésében nem mindig felel meg azoknak a sztereotípiáknak, amik sokszor élnek ezekkel a vállalatokkal szemben a közvélekedésben. Habár a precizitás, a magas minőség követelménye alapvető itt is, a Balluff továbbra is egy családi vállalkozás, amit ma az alapítók után a negyedik generáció vezet. Így pedig nincs jelen a tőzsdén sem, sokkal emberléptékűbb a működés, ami az alkalmazottakhoz való hozzáállásban is érezhető, foglalta össze harmincnégyéves tapasztalatát Zoltán.
Ezek mellett pedig a Balluffnál a hosszú távú célok a maghatározóak. Három évtizede az volt a vízió, hogy Veszprémben építsenek fel egy modern, világszínvonalú központot, ami a motorja lesz a Balluff-termékek fejlesztésének és gyártásának. Ez mára sikerült, és a jövő világszínvonalú termékiből egyre több a veszprémi mérnökök tervezőasztalán ölt először testet.
