Kétezer évvel ezelőtt vagyunk, éppen Jézus Krisztus korában a mai Dunántúl területén. A Bakony erdeje sokkal sűrűbb még, a Balaton vize olyan magas, hogy Somogy inkább hasonlít egy mocsárvidékhez, északon Szigliget pedig szigetként emelkedik ki a vízből. A magyarok ilyenkor még valahol a Kaukázusban vándorolnak, de a Kárpát-medence ekkor sem lakatlan. A dákok uralják, miután korábban már kiűzték innen a pannónokat, azalokat és a keltákat is. De a dák uralom sem tűnik tartósnak, Kr. e. 35 körül a rómaiak fokozatosan kezdenek benyomulni a területre, Kr. u. 49-re pedig leigáznak minden törzset és létrejön az egységes Pannónia provincia. Határvonala, ami egyben a teljes birodalom határa is volt, északon és keleten a Duna, nyugatról a mai Alpokalja, délről pedig a Száva.
A térség elfoglalására viszont nem csak az késztette a rómaiakat, hogy gyarapítsák a birodalom területét. Komoly stratégiai döntés volt Augustus császártól, hogy hadba megy a dák, majd a folyamatosan betörő germán törzsek ellen, hiszen biztosítani kellett a kor egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalának, a Borostyánútnak a biztonságát.
A Borostyánút volt az, ami összekötötte a Baltikumot a Mediterrán térséggel. Nevét az egyik legnépszerűbb termékről, a borostyánról kapta, ami sűrűn cserélt gazdát ezen az útvonalon, de mellette még számos másik árucikk is bekapcsolódott az ókori kereskedelmi körforgásba ezen a területen.
A rómaiak számára tehát kulcsfontosságú volt, hogy felügyeletük alatt tartsák azt a vidéket, ahol keresztülhalad az amúgy a mai Szombathelyt is érintő kereskedelmi út. Pannónia területén ezért három légiót is állomásoztattak, a Duna mellett pedig kiépítették a limes-t, azt a határőr-rendszert, ami védte a területet.
Pannóniában viszont a katonákat leszámítva nem voltak aktívan jelen a rómaiak. A lakosság nagyobb részét továbbra is a helyi törzsek tették ki, sokszor belőlük verbuválódtak azok az őrcsoportok is, akik a limes-en szolgáltak. Legalábbis a történelemtudomány általánosan elfogadott tézise ez.
Az elmúlt években viszont több olyan épületegyüttes is szó szerint a felszínre került a föld alól, ami némileg árnyalja ezt a történészi meggyőződést. Amikor 1906-ban Nemesvámos mellett megtalálták, pontosabban szántás közben kifordították a földből Baláca első köveit, még kevesen gondolhatták, hogy az egykori római villagazdaság romja csak egy lesz azok közül, amik a környéken a föld alatt rejtőznek.
Legutóbb nem is olyan messze Balácától, Nagyvázsony mellett tárták fel egy római mércével mérve is gazdag család sírépítményét. A körülbelül kilencven négyzetméter alapterületű épületben a sírhelyek mellett egy szarkofágot és egy emberi koponyát is találtak több római pénzérme mellett. A régészek azt sejtik, hogy az egykor itt élt család fő bevétele a közelben elhaladó kereskedelmi útvonalnak volt köszönhető.
De nem ez és Baláca az egyetlen római kori lelet a közelben. Veszprémtől keletre Öskü mellett az Aranyoskútnak is nevezett területen szintén majdnem ezerötszáz évet pihent egy valaha élt római légiós emléke. Ráadásul neki a neve is ismert. Ursio valamikor a második században élt, leszerelése után pedig a szokásoknak megfelelően kiállítottak neki egy katonai diplomát, ami római polgárjogot, házasodási jogot és földterülethez való jogot is adott neki. A régészeti leletből még az is kiderül, hogy Ursio kelta származású volt és a birodalomért tett szolgálatai miatt kaphatta meg a római kiváltságokat.
Ursio mellett egy Themus nevű lovas exlégiós hasonló dokumentuma is előkerült innen még az 1900-as évek elején, azóta pedig szinte nem telt el úgy évtized, hogy a környéken élők ne számoltak volna be a földmunkák során megtalált cseréptöredékekről, pénzérmékről, de volt, hogy egy kőszarkofág is előkerült a földből.
A feltételezések szerint Aranyoskút nem csupán egy egyszerű római villa lehetett. Sokkal valószínűbb, hogy valaha egy körülbelül tíz épületből álló villagazdaság működött itt. Ezt a tézist erősíti az is, amit a római kor építkezéséről, pontosabban az épületek elhelyezkedéséről tudnak a történészek. Ezek alapján egy-egy területen mindig volt egy nagyobb központi birtok – ez lenne Aranyoskút – körülötte pedig látótávolságon belül kisebb villák, ezek mind kapcsolatban voltak egymással. Ebből nem nehéz eljutni addig a következtetésig, hogy Öskü környékén a megtalált villagazdaság romjaitól néhány kilométeres körben nagy eséllyel lehetnek további római kori leletek a föld mélyén.
Ez pedig felülírja azt, amit sokan gondoltak eddig Pannónia provinciáról, miszerint kifejezetten egy határvédő vidék volt csak a Római Birodalomban. Sokkal több jel utal arra, hogy egy gazdag, az egész birodalom gazdaságában meghatározó vidék volt.
Az eredeti cikk a Life&Style magazin 2024 évi nyári számában jelent meg
