A tóparti településen alapították meg Magyarország ma is létező első sportegyesületét Balaton-Füredi Yacht Egylet néven 1867. március 16-án. Nem csak ebben voltak elsők a fürediek: egyes kutatások szerint itt futballoztak először hazánkban, ugyanis a hajógyár alapítója, a sportkedvelő Richard Young angol hajóépítő mester futball-labdát is hozott magával a sportág őshazájából 1879-ben, és játszottak néhány kétkapus edzőmeccset a helyi érdeklődőkkel. Száz évvel ezelőtt alakult a fennállása során több névváltozáson átesett Balatonfüredi Sport Club, hivatalosan ekkortól számítják a helyi labdarúgás létezését. A kezdetektől napjainkig nagy részletességgel és színes történetek sokaságával foglalja össze Burka Tibor könyve a sportág helyi történéseit, melynek aktív alakítója volt a szerző. A könyv belső címoldalán szereplő idézet szerint: „Minden labdarúgó-mérkőzés – legyen az nagypályás vagy kispályás, bajnoki vagy barátságos – egy harc, egy csata. Fontos a győzelem, de nem a legfontosabb! A küzdő felek a végén úgyis kibékülnek. A harc önmagáért szép!”
Burka Tibor, a könyv szerzője
Az idén hetven esztendős Burka Tibor a megyeszékhelyen, akkori nevén a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett vegyészmérnök diplomát. Egyetemi évei alatt 1978-ban diákrektornak választották, és a népszerű VEN (Veszprémi Egyetemi Napok) alatt a Bakony Vegyész TC kapusaként remek teljesítményével a labdarúgó NB II-es osztályozó megnyeréséhez segítette csapatát. Tanulmányai befejezése után állásajánlattal csábították futballozni Füredre, ahol nyugdíjazásáig dolgozott felelős beosztásban egyetlen munkahelyén, a hajógyárban. Aktív sportpályafutását egy súlyos térdsérülés miatt fejezte be, de a sporttól sosem szakadt el. A labdarúgók intézője, a kézilabdázók szakosztályvezetője, a kispályás szövetség főtitkára volt, a füredi történésekről negyven éve tájékoztatja a megyei napilapot, a Naplót, valamint a Nemzeti Sportot, és közel két évtizeden át írta, szerkesztette és terjesztette a város sportjáról tudósító Füredi Foci című kéthetente megjelenő lapot. Az ezredfordulón Glatz Lászlóval együtt írta meg Balatonfüred sporttörténetét. Egyéni listán bejutó önkormányzati képviselő volt tizenkét éven át, diákokat korrepetált, és óraadóként ma is tanít – fizikát – a Radnóti Miklós Általános Iskolában. Szinte felfoghatatlan, hogy tudott ennyi feladatot sokszor párhuzamosan ellátni, hiszen neki is csak huszonnégy órából állt a nap. Ma is szigorú naptári beírások szerint éli az életét.
Érdekességként említhető, hogy nem vezet autót, nincs is jogosítványa, és nem számítógépbe, hanem tollal kockás füzetlapra vetette írásait, de kiváló szervezőkészségének köszönhetően ez nem akadályozta a sikeres munkavégzésben. Most megjelent könyve utolsó fényképén mások mellett a felesége is látható, akinek ezúton is köszönetet mondott a kötet elkészítéséhez nyújtott segítségéért. A mindig vidám Tibor viccesen így kommentálja negyvennégy éve tartó házasságuk során felesége iránt táplált érzelmeit: „Az első tíz évben elviseltem, a második tíz évben megkedveltem, a harmadik tíz évben megszerettem, és most már imádom.” Majd komolyra váltva a szót, hozzátette: úgy érzi, az elmúlt hetven év során nem hozott hibás döntést, ha újra kezdené, mindent ugyanúgy csinálna.
A sporttörténeti kötet borítója
Burka Tibor egész életében gyűjtötte a relikviákat, melyeket olyan becsben tartott, hogy ha már nem fértek be a szekrénybe, akkor helyette inkább más tárgyak kerültek a pincébe. Négy évvel ezelőtt kezdte el az évtizedek alatt összegyűlt rengeteg anyag feldolgozását, így született meg A balatonfüredi labdarúgás története című könyv, ami nemcsak sporttörténeti érdekesség, hanem az adott kor jellegzetességeit felvázoló szórakoztató olvasmány is.
