Az Óváros tér kedden fél ötkor megtelt az emlékezőkkel. A nemzeti összetartozás napján Oberfrank Pál, Kossuth-díjas színművésznek, valamint a Veszprémi Petőfi Színház társulatának köszönhetjük a színvonalas, méltó megemlékezést. Közreműködött a Magyar Honvédség Légierő Zenekara. Az ünnepély nem véletlenül fél ötkor kezdődött, hiszen száznégy évvel ezelőtt fél öt után két perccel írtál alá a felek a békediktátumot.
A teátrum igazgatója, Oberfrank Pál beszédét a magyarság mibenlétére hegyezte ki. Felhívta a figyelmet, nem véletlen vagyunk itt, nem véletlen fél ötkor vagyunk itt, és voltunk itt tavaly, és leszünk itt jövőre is. Ami mindünket az emlékezés helyszínére hozott, az a fájdalom, a kétségbeesés, a közös múlt, az azonos sors, a seb, ami bár be nem gyógyul, megerősít bennünket.
Oberfrank szerint, akinek nem vérzik a szíve ezen a napon, az nem is magyar. Sem a szíve nem magyar, sem pedig az esze. Hanem csak valaki, aki eladja a nemzetet, a hazát. Pedig szépen csöndben a magyar nép nyert, talán észre sem vették a rosszakarók, de nyert. Küzdött a megmaradásért, és győztesnek bizonyult.
Magyarnak lenni felemelő érzés, folytatta Oberfrank, igazi ajándék, hatalmas örökséggel, amelyre méltán lehetünk büszkék.
Az ünnepség végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait.
