Múlt szerdán hosszú idő után végre az orbánfóbiás ellenzékieknek is volt egy jó napja. Orbán Viktornak – és még néhány millió magyarnak – pedig egy rossz. Azzal, hogy a georgiaiak az Európa-bajnokság egyik legnagyobb meglepetését okozva megverték a Cristiano Ronaldóval felálló portugálokat eldőlt, hogy a magyarok nem jutottak tovább a csoportjukból, két vereség és egy győzelem mérleggel búcsúztak a kontinensviadaltól. Ezzel pedig lelki muníciót adva azoknak a hangoknak, amelyek a magyar focit csak abban a dimenzióban képesek értelmezni, hogy ha a miniszterelnök kedvenc sportágában sikereket érünk el, az Orbán hatalmát megszilárdítja, ha pedig az ellenfél megzörgeti a magyar hálót, az olyan, mintha a Karmelita üvegablakait törte volna be egy jól irányzott szabadrúgás a tizenhatoson kívülről.
Egy idős rokonom mondta, akit ’56-ban még elvittek, hogy ő többre becsüli Thürmer Gyulát, mint Gyurcsány Ferencet, mert ő legalább hű az elveihez, még ha azok kommunisták is – igaz, amikor ezt mondta, akkor még sehol nem volt Magyar Péter. Ezek az ellenszurkolók is legalább abban konzekvensek, hogy kitartanak az amúgy sportszakmailag értelmezhetetlen álláspontjuk mellett, az Európa-bajnokság legnagyobb katarzisáért pedig nem is kellett várniuk a döntőig, megkapták már a csoportmeccsek alatt.
MTI/Koszticsák Szilárd
Van viszont egy másik véleménytípus is a futballal kapcsolatban, ami sokkal gumigerincűbb ennél, és aminek a képviselői csupán a közösségi média kommentszekciójában való megjelenésük tükrében szintén tömegként értelmezhetőek.
Ők azok, akik dagadó mellel üzentek az UEFA oldalain magyarul, hogy vigyázat, mert magyar csapat egy veretlenül megvívott selejtező után érkezik az Eb-re, hogy aztán ott is megmutassa a magyar virtust. Szintén ők voltak azok, akik őszintén felháborodtak a Svájc elleni mérkőzés alatt az azóta mémmé vált svájci táblán, miszerint „Fondue is better than Goulash” és már többen visszahívták volna a berni nagykövetünket is. Hogy aztán a meccs után már Szoboszlaiékra zúdítsák a szidalmakat, akik úgy sétáltak a pályán, mintha a Fekete-erdőben gombásznának futballmérkőzés helyett. Jött aztán a német vereség és a tisztes helytállás, ahol megállapították, hogy a németek rózsaszín meze felér egy LMBTQ-kiállással, a holland játékvezető pedig a videóbírókkal együtt valószínűleg túl sok gandzsát szívott el a meccs előtt, de a mi fiaink így is igazi harcosok voltak a pályán. Abban sem volt ezután vita, hogy a továbbjutás azon a tizenhat játékoson nem múlott, akik – cserékkel együtt – pályára léptek a skótok ellen, kár volt elcseszni a svájci első félidővel!
MTI/Koszticsák Szilárd
Ezután jött három nap reménykedés és matematika, hogy milyen kombinációkkal juthatunk tovább, de a balsors ismét megtépte a magyarokat és a már említett portugál meccs visszataszította a totális negatívizmusba a fotelkommentelőket és szertefoszlatta Varga Barnabás véráldozatát és Csoboth Kevin Macaulay Culkinnál is nagyobb népszerűségét Magyarországon. Ismét fontosabb lett, hogy mennyi is landol havonta a játékosok számláján és az, hogy vajon Rossi mester mit csinál két válogatott meccs között, mert hogy taktikát nem épít, az biztos. Jöttek a mémek is, hogy még véletlenül se nyissa ki senki a Nemzeti Sportot, mert a végén még abból is kiesik a magyar válogatott és a többi…
Az önirónia fontos erény, szokták mondani, de van olyan helyzet, amikor nincs itt az ideje. Ez is olyan.
Sorozatban harmadszor jutott ki a magyar válogatott a kontinensviadalra. Volt már bravúros továbbjutás, várható kiesés egy halálcsoportból és most egy előre nem várt kudarc, hiszen megjelent egy új érzés is: esélyesek voltunk, legalább a továbbjutásra. A futball szurkolói oldaláról most érdemes lenne kipróbálni egy új dolgot: milyen az, ha egy ilyen csalódást keltő eredmény után még inkább megerősítenénk Rossit és a csapatot? Mert ez egy új helyzet, amikor a magyar válogatott kiesése nem a papírformának volt megfelelő. És erre nem csak a szakmai stábnak kell jól reagálnia, hanem a szurkolóknak is!
A sors most kegyes lesz a magyarokhoz, hiszen szeptember 7-én a Nemzetek Ligája első csoportkörében éppen a németek ellen lehet ezt bizonyítani, sőt revansot venni.
