Dr. Csordás József Budapesten a Semmelweis egyetemen szerzett orvosi diplomát 1976-ban, s bár maradhatott volna a fővárosban, inkább visszatért Veszprémbe, ahol a baleseti sebészeti és ortopédiai osztály segédorvosa lett. A szakvizsgák letétele után szakorvossá vált, majd 2000-ben főorvosi címet kapott. 2008-ban a zirci kórház dolgozója, négy évvel később pedig az egynapos sebészet vezetője lett. Nyugdíjazása után is aktívan dolgozott. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el: megkapta az Egészségügy Kiváló Dolgozója címet és a Veszprém Városért Érdemrendet. A Semmelweis-napi ünnepségen Zirc Kórházért elnevezésű emlékéremmel ismerték el az intézmény fejlődéséért, jó hírnevének gyarapításáért végzett munkáját, melyet előrehaladott betegsége miatt már nem tudott átvenni.
Kórházi munkája mellett sportorvosként is kimagasló teljesítményt nyújtott. Hosszú időn át volt a sikert sikerre halmozó Európa-hírű veszprémi kézilabdázók csapatorvosa, később dolgozott a balatonfüredi kézisek mellett is. Emellett mindenkinek mindig szolgálatkészen állt a rendelkezésére. A nagy rivális szegedi csapatból is többen tőle kértek segítséget a sérülésük gyógyítására.
Dr. Csordás József emlékét megőrizzük
Imádta a hivatását, nagyon szeretett operálni. „Kinyitjuk, megnézzük...” - mondta, ha valaki hozzá fordult valamilyen komoly ízületi problémával. Ettől aztán érthetően azonnal leizzadt a páciens, akkor talán még nem sejtve, hogy jobb kezekbe nem is kerülhetett volna. Nem udvariasságból, hanem személyes tapasztalatból állítom, ugyanis sok-sok évvel ezelőtt egy súlyos sportsérülés miatt megoperálta a bokámat, ami tökéletes lett.
Csapatorvosi munkáját is nagy hivatástudattal végezte. Elsősorban emberként tekintett a sportolóra, és nem „fogyóeszközként” használt játékosra. Többször vitázott edzőkkel és klubvezetőkkel, amikor fontos meccsre hivatkozva le akarták rövidíteni valamelyik sztárjátékos gyógyulásának idejét, kockáztatva ezzel a sérülés kiújulását. Emlékszem, a Szolnokon lejátszott egyik Veszprém-Szeged Magyar Kupa-döntőben Buday Dániel olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy elkerülhetetlen volt a műtét. Csordás doktor nem hagyhatta el a pályán küzdő csapatát, de intézkedett, hogy Danit autóval rögtön szállítsák a veszprémi kórházba. Odatelefonált a kollégáknak, kérve az operáció feltételeinek biztosítását, majd a meccs lefújása után nem ünnepelt a csapattal, hanem egy másik autóval azonnal Veszprémbe vitette magát, és megműtötte a kiváló kézilabdázót, aki másnap már mosolyogva fogadta kórházi ágyán társait, akik behozták neki az aranyérmet, amit a helyszínen nem vehetett át.
Dr. Csordás József nemcsak orvosa, önként vállalt pszichológusa is volt a csapatnak. Senki sem kérte rá, ám a srácokkal együtt élve azonnal észlelte a feszültséget, amit bölcsességével és nyugodt természetével igyekezett mielőbb elsimítani. Ha kellett, példát mutatott. A Dinamo Bukarest ellen a romániai Buzauban lejátszott mérkőzés kapcsán is volt egy érdekes sztori. Akkor tört ki a közelben a madárinfluenza, ezért a svédasztalról senki sem mert venni a sült csirkéből, pedig a doki többször is világosan elmondta, nem kell félni, mert a hőkezelés után nyugodtan fogyasztható. Ezt igazolandó elsőként két csirkecombot tett a saját tányérjára.
Tudtommal csak egy dologtól félt, a repüléstől. Mivel számomra sem ez a legkedveltebb közlekedési fajta, valamit tenni kellett annak elviselhetőbbé tételéért. A tranzitban vettünk egy kis üveg szíverősítőt, ami bátorságot adott arra a két-három órára, amit az anyaföldtől elszakadva a levegőben kellett tölteni.
Hálával és szeretettel gondolok rád, ahogy nagyon sokan, akiken segítettél. Nyugodj békében, Józsi!
