Edzőként Székesfehérvárról került Veszprémbe – a királyok városából a királynék városába. Az NB I-es Honvéd Szondi SE-től az NB II-es Veszprémi Építőkhöz, azaz az élvonalból a harmadik osztályba. Megfogták Hajnal Csaba tervei, melyek szinkronban voltak a szakmai elképzeléseivel. Az NB II-ben is NB I-es munkát végeztetett játékosaival, két év alatt két osztályt lépett előre a csapat, és első élvonalbeli idényében rögtön ezüstérmet nyert. Kiss Szilárd főállásban testnevelőtanárként dolgozott, emellett, ha kellett, nevelte az utánpótlást, edzette a felnőtteket vagy segítette valamelyik vezetőedző – Kaló Sándor, Joósz Attila és Vass Sándor – munkáját. Összesen hét magyar bajnoki címből vette ki részét. Amikor távozott Veszprémből, a B-közép készített egy molinót „MINDÖRÖKKÉ KISS SZILÁRD!” felirattal.
Jelentős, és ugyancsak eredményes változás volt, amikor elvállalta a korábbi Bajnokok Ligája-győztes Dunaferr SE női csapatának szakmai felkészítését. Nyert is velük három bajnoki címet és Magyar Kupát, valamint egy ezüstérmet az EHF Kupában.
Törvényszerű volt, hogy a hazai rendezésű Európa-bajnokságra szövetségi kapitányként ő készíthette fel a magyar női válogatottat, amely fellépett a dobogó harmadik fokára. Az elődöntőben nem bírtak a minden idők legerősebb norvég válogatottjával, amely valamennyi mérkőzését megnyerve lett Európa-bajnok.
Nem mellékesen Vass Sándor segítőjeként 1997-ben negyedik helyezést ért el a férfiválogatottal a Japánban megrendezett világbajnokságon. Munkája elismeréseként tavaly átvehette a Török Bódog-életműdíjat.
Siófokon tisztelték meg a legjobban Kiss Szilárd munkáját azzal, hogy 2018-ban róla nevezték el a város új sportcsarnokát. Akkor azt gondoltam, hogy élete végéig a Balaton-parti városban fog dolgozni, de nem úgy lett, mert valamiről más volt a véleménye, mint a klub tulajdonosának. Abszolút szakmai kérdésről volt szó: a helyi utánpótlás neveléséért dolgozó mesteredző kritizálta a sok külföldi játékos vásárlását, helyette a magyar lányok felnevelését és fokozatos beépítését tartotta helyesnek. Ám a tulajdonos a vásárlás mellett döntött – csődbe is ment az egész vállalkozás. Ha hallgatott volna a kiváló szakemberre, valószínűleg ma is élvonalbeli női csapat lenne Siófokon. Nemrég egy szombati napon a Kiss Szilárd Sportcsarnok mellett autóztam, és megdöbbenve láttam, hogy dugig tele van a parkoló, az út mellett is megszámlálhatatlan autó áll. Újra nagy meccs van a csarnokban? – futott át az agyamon. Aztán megpillantottam egy molinót, ami az épületben zajló pénzügyi konferenciát hirdette...
Kiss Szilárd nyolcvanévesen sem pihen vagy írja a visszaemlékezéseit. A Nemzeti Kézilabda Akadémián dolgozik – neveli, oktatja a fiatalokat. Lételeme a kézilabda, nem tudna meglenni szeretett sportága nélkül.