Akik követték az elmúlt idők legnagyobb sport eseményét, az olimpiát, bizonyára jól ismerik Warholm és Duplantis nevét. Előbbi norvég atléta a 400 méteres gátfutás tokiói olimpiai bajnoka, Párizsban ezüstérmes lett, nem mellesleg világcsúcstartó. Duplantis, a svéd atléta pedig a rúdugrás kétszeres olimpiai bajnoka, aki nem most lett világhírű, hiszen már jóideje a saját világcsúcsát dönti meg majd minden versenyen.
Tehát a norvég és svéd nagyszerű versenyző jóideje kacérkodott egy különös összecsapással, de mi is lehetne a közös metszet egy 400 gátasnak és egy rúdugrónak. A nyár végi római Gyémánt Ligán a kommentátorok beszámoltak a közelgő összecsapásról, és a szeptember eleji, utolsó előtti Gyémánt Liga verseny megelőző estéjére szervezték a Zürichi stadionba, ahol csupán egy versenyszám volt aznap: 100 méteres síkfutás, Warholm és Duplantis.
Fotó: FABRICE COFFRINI/AFP
A tét nem volt kicsi a skandináv „riválisok” között: a másnapi versenyen a vesztes, a győztes nemzeti színeiben indul.
Gondolkodtam, vajon miért mentek bele a csatába, és, hogy vajon miért lehet érdekes az emberek számára. Aztán azon kaptam magam, hogy a nemzetközi közvetítés után kutatva latolgatom az esélyeket, miközben már el is indult az adás. Mert hogy külön adást is megért az összecsapás, természetes, hogy szponzorok is álltak a dolog mögött, de ennek akkor is szép volt az üzenete. Emberi.
Tehát a közvetítés egészen a melegítéstől kezdve láttatta a sportolókat, közben a show kedvéért interjúkat is adtak, majd kivezették őket a stadionba, ahol többezren voltak „csak” azért, hogy megnézzék a 100-at. A szurkolók között feltűntek más világklasszis sportolók is, mint például a nagy népszerűségnek örvendő, amerikai Sha'Carri Richardson, aki az olimpián ezüstérmes lett a számban. Duplantis egyébként már megszokhatta, hogy stadionnyi ember csak őt figyeli, hiszen a legtöbb versenyen már „csak” a rúdugró szokott maradni a pályán, ahol a maga ellenfeleként a saját csúcsait kergeti.
Végül Duplantis rajongóként sem az érdekelt, hogy ki nyeri meg a versenyt, sokkal inkább, hogy miként viselkedik egy ilyen helyzetben két világklasszis, akik az egész életüket az élsportra tették fel, és akiknek az elmúlt időszakukban bizonyára nem sok pihenés jutott, hiszen az olimpia után sem állt meg az élet.
Fotó: Newsday
Mellékes, de Duplantis nyerte meg a versenyt, méghozzá az első pillanattól fogva látszódott, hogy nem lehet megverni. Sokan cikkeztek hazai lapokban arról, hogy Duplantis 10.37-as idejével megnyerte volna az idei magyar bajnokságot. Egyértelmű, hogy egy született atlétáról van szó, akit nem csak teljesítménye, de személyisége miatt is szívébe zárt a szakma, valamint a szurkolók.
A nagyságrendileg félórás kis adás rádöbbentett, nemcsak celebek tudnak show-t csinálni, nemcsak üres dolgokból lehet adás, hanem atléták is a tévé elé ültethetik az embereket egy előre beharangozott különleges összecsapással, csak ennek még társadalmi haszna is van, ami a sport népszerűsítéséről szól, s közben a sport és a verseny örömére is rávilágít.
Nyitókép: FABRICE COFFRINI/AFP
