Felejthetetlen kép, ahogy a Balaton Úszó Klub Veszprém két kiválósága a célba érkezést követően a Szajna partmenti sekély vizében összeölelkezve örülnek egymás sikerének. Velük örült egész Veszprém. Mit Veszprém, egész Magyarország. De mi, veszprémiek azért egy kicsit jobban, hiszen mégiscsak a mi fiaink. Boldogságot hoztak a királynék városába. Kis időre mindenki elfelejtette a napi gondokat, és örült a párját ritkító diadalnak. Koromnál fogva jól emlékszem nem csak Kiss Balázs kalapácsvető atlantai aranyérmes dobására, hanem a kézilabdás Tóth-Harsányi nővérek, Borbála és Katalin montreali bronzára is. Mindkettő felemelő érzés volt, hiszen elsők voltak ebben a sorban. Előbb 1976-ban az első érem, majd húsz évvel később az első olimpiai bajnoki cím. Most azonban egyszerre jött a kettő: Kristóf nyert, s még idő sem volt megemészteni, amikor Dávid harmadikként becsapott a célba.
Az aranyérmes Rasovszky Kristóf (j) és a bronzérmes Betlehem Dávid a férfi 10 kilométeres nyíltvízi úszás eredményhirdetésén a 2024-es párizsi nyári olimpián a Szajna III. Sándor hídjánál 2024. augusztus 9-én. MTI/Czeglédi Zsolt
Perceken belül tele lett velük a közösségi média. Micsoda látvány volt két veszprémit egyszerre látni az olimpiai dobogón, miközben felcsendült a magyar Himnusz. Határtalan szeretet fogadta a két srácot a Gyárkertben megrendezett köszöntésükön. Mindenki úgy örült nekik, mintha saját sikerét ünnepelte volna. Elindult a számolgatás, hogy hány olimpia fér még bele a két fiú pályafutásába. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a 27 éves Rasójéba egy mindenképpen, de Dávid még csak 20 esztendős. Neki is lesz aranyérme, hiszen, igazából csak most kezdődött el a felnőtt karrierje.
Aztán pár nap elteltével az idilli kép repedezni kezdett. Előbb kiderült, hogy Betlehem Dávid a Ferencvároshoz szerződött, majd hamar lábra kapott a hír, hogy Rasovszky Kristóf is megy a fővárosba. Egyikük elvesztése is sok(k) lett volna. Rossz érzés volt átélni az elvesztésüket, ám a korábbi szeretet mégsem csapott át valamilyen negatív gondolatba. Távozásuk nem nullázza le az érdemeiket. Az pedig senkinek sem kell magyarázni, hogy a feltételek biztosításában a kis veszprémi Balaton Úszó Klub nem vetélkedhet az ország legnépszerűbb egyesületével, a Ferencvárossal. És egyértelmű, hogy a két tehetségnek melyik utat kell választani. Valószínűleg mi is így döntenénk, ha magunkról vagy a gyerekünkről lenne szó. Tehát, most bárhogy is fáj, el kell engednünk őket. Jó szívvel, szeretettel. Megszolgálták. A jövőben is szurkolni fogunk az újabb sikereikért, hiszen hiába mennek el, lelkünkben ők a mieink maradnak.
