Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. november 11. Márton
Veszprém
3°C
2024. november 11. Márton
Veszprém
3°C

Nézzünk el Japánba, ha érdekel ott mivel jár a mesterséges intelligencia: bizarr szex és kiüresedett kapcsolatok

2024. szeptember 15. 21:43
Kicsiny hazánkba, ahol még a vonat sem jár- csak hébe-hóba – és ahol a telefon tiltott eszköznek számít a svájci bicska mellett az iskolákban, az elmúlt egy-két évben ezen tulajdonságokkal párhuzamban berobbant a mesterséges intelligencia-láz. A Terminátor filmeken szocializálódott X- és Y-generációk pedig a már meglévő életközepi válságuk mellé hozzácsapták azt az érzést is, hogy innentől kezdve soha többé nem lesz szükség rájuk, a munkájuknak semmi értelme ezentúl és így az életüknek sem.

Mióta megjelent a ChatGPT én is telesírom éjjelente a kispárnámat, hogy ezentúl a nyugdíjas eseményekről majd az MI tudósít helyettem, és ahogy a naplómat – kivéve tinédzser koromban, mert akkor anyám is rendszeres olvasója volt -, majd a cikkeimet – amit már anyám se olvas - is magamnak írom. Holott egyelőre úgy tűnik, hogy még az okosabbik, fizetős verziók is képesek maguknak fals világot generálni – ergo össze-vissza írnak nem létező dolgokról – és az ötödikes olvasónaplómba színvonalasabb szövegeket írtam, mint amikkel sokszor próbálkozik az említett program. (Bár lehet, hogy már akkor meghaladtam a korom, ezt csak szerényen zárójelben teszem ide.)

A lényeg, hogy az emberek 90%-tól azt hallani, hogy vége a világnak, az emberek helyébe gépek lépnek, megszűnik az emberi kommunikáció, eltávolodunk, elszigetelődünk, egyedül halunk meg a panelban, és a macskánk fog felfalni. A maradék 10% azok a tizenötéves gyerekek, akik a TikTokon táncolós videóikkal többet keresnek, mint mi valaha fogunk – OnlyFans regisztráció nélkül legalábbis, de ez igazán egy másik gondolatmenet.

Sajnos van benne valami, de az is igaz, hogy aki lemarad, az kimarad. Lehet az elvekbe kapaszkodni, a morális és erkölcsi kérdéseket taglalni, de annyit érünk el vele, mintha én ragaszkodnék a vintage Optima írógéphez, és poháralátétnek használnám a Macbookot. A többi újságíró hátba veregetne, hogy „Ezaz, neked még van tartásod, Dóri”, aztán jövő héten munkanélküli lennék.

De nem is kéne random feltételezésekbe bocsátkoznunk, csak körül kell néznünk a világban. Szokták mondani a kevésbé nacionalista érzetű honfitársaink, hogy úgy 50 évvel vagyunk lemaradva, legalábbis a Balkánhoz képest, na akkor Japán olyan távol lehet tőlünk, mint a Sinkanszen a Göcsej InterCitytől.  

Ha Japánra gondolunk, sokaknak a szamurájok, a pornó cseresznyevirágzás vagy a high-tech Tokió képe ugrik be – az a Japán, amely technológiai innováció és a precizitás szinonimája, nemcsak a világ egyik legfejlettebb országaként ismert, hanem a társadalmi és szexuális normáik terén is különleges. A japán munkamorál legendás, a munkahelyi elvárások pedig olyan magasra tették a lécet, hogy az ember hajlamos elfelejteni: mi történik, amikor a munka világából kilépve a magánélet és a szexualitás területére lépünk. A válasz: egyfajta szociális paradoxon, ahol a digitális elfojtás és a prüdéria találkozik, gyakran elég bizarr formákban. Az eredmény pedig? Egy kiöregedő társadalom, ahol a fiatalok már inkább képernyőkön keresztül élik életüket, mint a valós világban.

A japán fiatalok többsége inkább a virtuális barátnőt választja a valódival szemben, így az országban lassan az egyetlen növekvő szektor a nyugdíjalap lesz.

Japánban a technológia valóban csodákat tett ezen a téren. Robotok gondoskodnak az idősekről, és az MI segítségével már szinte bármit elintézhetsz. A fiatalok közül sokan választanak a már fent említett „virtuális barátnőt” (lásd például a "Gatebox" alkalmazást), amely a nap végén kedves üzenetekkel várja őket haza a munka után. Egyszerűen megszólítja őket: „Okaerinasai!” (Üdv itthon!), és azt mondja, hogy hiányoztál. Ellenben a megszokott „Hol voltál?!” kérdéssel.

Sok fiatalnak ez a kényelmes kapcsolat elég. Nem kell izgulni egy randi miatt, nem kell megfelelni az elvárásoknak, nincs dráma – csak digitális boldogság.

Ha az ország népessége nem éppen a robotbarátnőkkel kommunikál, akkor nagy valószínűséggel a munkahelyén ül. A japán munkaerőpiac híres arról, hogy kíméletlen. A japán kifejezés "karoshi" szó szerint azt jelenti, hogy „halál a túlmunka miatt.” Nos, ha egy társadalom annyira dolgozik, hogy külön szavuk van erre, ott valami komoly gond van a munka-magánélet egyensúllyal.

A fiatalok már korán belekerülnek ebbe az ördögi körbe. A középiskolától kezdve az életük nagy része arról szól, hogy megfeleljenek a versenynek. Egyetem, munka, túlóra – mindezek után érthető, ha nem sok energiájuk marad egy valós kapcsolatra. Japán társadalmi rendszere ugyanis nem nagyon támogatja a „kikapcsolódás” fogalmát. Ha valaki nem dolgozik, akkor nem is igazán létezik a rendszer szemében.

De nemcsak a munka az, ami megnehezíti a japán fiatalok szociális életét. A technológia, ami megkönnyíti a mindennapi életet, gyakran meggátolja a személyes kapcsolatok fejlődését. Az olyan alkalmazások, mint a Tinder vagy a Pairs (Japán saját társkeresője), ugyan segítenek összekapcsolni az embereket, de a fizikai találkozások egyre ritkábbak. Sokan inkább csak csevegnek, de a valós életben nem találkoznak. A digitális világ biztonságosabbnak tűnik, és mentes minden bonyodalomtól.

A szexuális élet is nagy változáson ment keresztül. Egyre több fiatal dönt úgy, hogy teljesen mellőzi a szexuális kapcsolatokat, vagy minimalizálja azokat. A statisztikák szerint Japánban a fiatalok egyre kisebb százaléka vállal gyereket vagy köt házasságot. Ez a tendencia rávilágít arra, hogy a szexualitás és a párkapcsolatok kevésbé fontosak a fiatalok életében, mint a karrier vagy a digitális jelenlét. Talán kicsit morbid, de elmondható: Japánban egyre kevesebben „élnek”, miközben egyre többen vannak jelen az online világban.

A digitális szerelem már nem csupán szép szavakból áll. A fiatalok, akik úgy érzik, hogy a valós kapcsolatok túl bonyolultak, egyre inkább a virtuális világokba menekülnek. A "VR" (virtuális valóság) szexuális élmények – azaz a virtuális szex – már nem csupán a pornóipar egyik ága, hanem egy komoly üzletág is. A "Touch Me" technológiával például valósághű szexuális élményeket ígérnek, ahol a felhasználók különböző, valósághű érintéseket érezhetnek, miközben a virtuális karakterekkel interakcióba lépnek. Nem csoda, hogy a fiatalok számára, akik amúgy is extrém leterheltek, ez a megoldás vonzóbb lehet, mint egy valós emberi kapcsolat, ahol a kapcsolatok gyakran komplikáltak és fárasztóak.

Nem is olyan régiben a robotbarátnők és sexbotok is hódító útjukra indultak Japánban. Az "Actroid" és "Aibei" típusú robotok nemcsak hogy képesek imitálni az emberi beszélgetést és érzelmeket, de a fizikai interakciókat is próbálják utánozni. Azt mondják, hogy ezek a robotok képesek bizonyos szintű "intimitásra" – ha az ember ezt így hívja –, hiszen képesek reagálni a felhasználó érintésére és érzelmi állapotára. A kérdés csupán az, hogy milyen mértékben lehet pótolni az emberi kapcsolatok valódi mélységét és érzelmi kötelékét egy géppel. Már aki akarja.

Japánban az egyedüllét nem csupán a magánéletben, hanem a közéletben is megnyilvánul. Számos étterem és vendéglátóhely kínál olyan szolgáltatásokat, amelyek a magányos vendégek igényeit szolgálják ki. Például a "Karaoke Box" helyeken egyéni szobák állnak rendelkezésre, ahol az egyes vendégek teljes magányban élvezhetik a karaoke élményt. De nem csak a szórakozóhelyeken jelenik meg ez a tendencia: Japánban léteznek olyan éttermek, ahol kizárólag egyfős asztalok találhatók. A "Komeda's Coffee" lánc például olyan helyszíneket kínál, ahol a látogatók egyedül, zavartalanul élvezhetik az étkezést. Ezek a helyek a társadalmi elszigetelődés és az egyedüllét egyfajta modern szimbólumai, amelyek a japán társadalom sajátos szociális dinamikáját tükrözik. Az introvertált énemnek pedig egy csendes mennyország.

Aztán van, ahol belevisznek még egy kis csavart. Az egyik legérdekesebb jelenség Japánban a "maid cafés", ahol a vendégek olyan nők társaságát élvezhetik, akik játékosan és szórakoztatóan kezelik a látogatókat, de a valódi szexualitás és intim interakciók teljesen kizártak. Ezek az éttermek és kávézók a szexualitás és a prüdéria határvonalán helyezkednek el, ahol a vágy és az elfojtás keveredik.

A szexualitással kapcsolatos prüdériája, a személyes kapcsolatok kizárása és a technológia térhódítása együttesen tükröződik a helyi "hentai" és "pornográfia" kultúrájában is. A japán felnőtt filmekben gyakran előfordul, hogy a nemi szerveket cenzúrázzák – ez a premium előfizetés után se változik, senki ne költsön rá a minimálbérből – egy olyan gyakorlat, amely a japán társadalom szexualitásról alkotott ambivalens hozzáállását jelzi. A cenzúra nem csupán a pornográf tartalomra vonatkozik, hanem egy általános jelenség, amely megpróbálja elkerülni a nyílt szexualitást, ugyanakkor a digitális technológia és az internet terjedése új lehetőségeket teremtett a szexualitás digitális és virtuális világában.

És ez az egész hova vezet? Nos, Japán egyre inkább az idősek országává válik. A népesség fogyása és az alacsony születési ráta miatt az országban egyre több az idős ember, míg a fiatalok száma folyamatosan csökken. Az idősebb generációk, akik még a „régi iskola” hívei, néha döbbenten nézik, ahogy a fiatalok nem keresnek társat, és egyre inkább a technológia karjaiba vetik magukat.

Az idősödő társadalom problémái már most érezhetők. Egyre nagyobb az egészségügyi ellátás terhe, és egyre több ember él egyedül, gyakran elzárva a külvilágtól. Tokióban például a „magányos halál” (kodokushi) jelensége is egyre gyakoribb, amikor idős emberek egyedül halnak meg, és sok esetben hetekig senki sem találja meg őket (és itt a bizonyos macska...).

A helyzet nem reménytelen, de a megoldások összetettek. Japán kormánya próbálja ösztönözni a fiatalokat a családalapításra, különböző támogatási programokkal, de a probléma mélyebb gyökerű. A munkahelyi kultúrán és a társadalmi elvárásokon is változtatni kellene ahhoz, hogy a fiataloknak több idejük és energiájuk legyen a szociális életre és a kapcsolatokra.

Ha Japán a jövő, akkor valahol ránk is ez vár. A globalizáció során a technológiai fejlődés gyorsan terjed, és az országok között különböző fejlődési ütemek figyelhetők meg. Míg egy ország technológiailag előrehaladott lehet, a társadalmi és kulturális normák átalakulása lassabban történhet. Az eltérő fejlődési ütemek miatt a technológiai újítások és a társadalmi alkalmazkodás között szakadék alakulhat ki. Bár a „karoshi” biztosan nem fog bekerülni a magyar köznyelvbe, a munka-magánélet egyensúlyának hiánya nálunk is létező probléma. A magyar fiatalok is a versenyképes munkahelyekért küzdenek, ami gyakran megfosztja őket az „élet élvezetétől”, és sokan már nálunk is azt érzik, hogy inkább a digitális világban találnak menedéket. A különbség talán annyi, hogy nálunk még erősebben jelen van a családi kapcsolatok fontossága – legalábbis egyelőre.

Balogh Dóra
további cikkek
Útmutató, hogyan állj ki magadért telefonon, miközben egy gép felel Hétvezér Útmutató, hogyan állj ki magadért telefonon, miközben egy gép felel Biztos rengeteg előnye van annak, amikor telefonos reklamáció során nem élő ember, hanem egy gép végzi el a kevéssé kellemes munkát, hiszen őszintén, ki ér rá naphosszat panaszokat hallgatni, ha nem egy gép. De vajon hogyan lehet kiállni a véleményünkért, amikor nem is érti, amit mondok? Útmutató (a negatív példa is példa) ahhoz, hogyan őrizzük meg a hidegvérünket egy ilyen esetben. 2024. november 3. 17:55 Minek nevezzelek? Hétvezér Minek nevezzelek? A köztereknek van egy hivatalos neve, de néha a köznyelv felülírja ezeket és általában az utóbbi nyer. Veszprém egyik lépcsőjénél pár év múlva kiderül, hogy valóban törvényszerű-e mindez. 2024. október 20. 23:06 Megfelelések a világ felé; te melyik pontban ismersz magadra? Hétvezér Megfelelések a világ felé; te melyik pontban ismersz magadra? Bizonyára mindannyian hordozunk magunkban megfeleléseket, nem csak önmagunk, nem csak a szüleink és közeli hozzátartozóink, szeretteink felé, hanem megfoghatatlan, körbe határolhatatlan dolgok felé is, mint a világ. A sejtjeinkig berögzült megfelelésekre történő ráismerés igazi felszabadultságot hozhat, de ezen túl nem árt elengedni is azokat... Akinek nem inge, persze ne vegye magára. 2024. október 7. 21:36 Meglátni a gyermek szemében a láthatatlant Hétvezér Meglátni a gyermek szemében a láthatatlant Gondolatok a szülő-gyermek kapcsolatról, az együtt töltött idő fontosságáról. 2024. szeptember 30. 22:18

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.