Mióta megjelent a ChatGPT én is telesírom éjjelente a kispárnámat, hogy ezentúl a nyugdíjas eseményekről majd az MI tudósít helyettem, és ahogy a naplómat – kivéve tinédzser koromban, mert akkor anyám is rendszeres olvasója volt -, majd a cikkeimet – amit már anyám se olvas - is magamnak írom. Holott egyelőre úgy tűnik, hogy még az okosabbik, fizetős verziók is képesek maguknak fals világot generálni – ergo össze-vissza írnak nem létező dolgokról – és az ötödikes olvasónaplómba színvonalasabb szövegeket írtam, mint amikkel sokszor próbálkozik az említett program. (Bár lehet, hogy már akkor meghaladtam a korom, ezt csak szerényen zárójelben teszem ide.)
A lényeg, hogy az emberek 90%-tól azt hallani, hogy vége a világnak, az emberek helyébe gépek lépnek, megszűnik az emberi kommunikáció, eltávolodunk, elszigetelődünk, egyedül halunk meg a panelban, és a macskánk fog felfalni. A maradék 10% azok a tizenötéves gyerekek, akik a TikTokon táncolós videóikkal többet keresnek, mint mi valaha fogunk – OnlyFans regisztráció nélkül legalábbis, de ez igazán egy másik gondolatmenet.
Sajnos van benne valami, de az is igaz, hogy aki lemarad, az kimarad. Lehet az elvekbe kapaszkodni, a morális és erkölcsi kérdéseket taglalni, de annyit érünk el vele, mintha én ragaszkodnék a vintage Optima írógéphez, és poháralátétnek használnám a Macbookot. A többi újságíró hátba veregetne, hogy „Ezaz, neked még van tartásod, Dóri”, aztán jövő héten munkanélküli lennék.
De nem is kéne random feltételezésekbe bocsátkoznunk, csak körül kell néznünk a világban. Szokták mondani a kevésbé nacionalista érzetű honfitársaink, hogy úgy 50 évvel vagyunk lemaradva, legalábbis a Balkánhoz képest, na akkor Japán olyan távol lehet tőlünk, mint a Sinkanszen a Göcsej InterCitytől.
Ha Japánra gondolunk, sokaknak a szamurájok, a pornó cseresznyevirágzás vagy a high-tech Tokió képe ugrik be – az a Japán, amely technológiai innováció és a precizitás szinonimája, nemcsak a világ egyik legfejlettebb országaként ismert, hanem a társadalmi és szexuális normáik terén is különleges. A japán munkamorál legendás, a munkahelyi elvárások pedig olyan magasra tették a lécet, hogy az ember hajlamos elfelejteni: mi történik, amikor a munka világából kilépve a magánélet és a szexualitás területére lépünk. A válasz: egyfajta szociális paradoxon, ahol a digitális elfojtás és a prüdéria találkozik, gyakran elég bizarr formákban. Az eredmény pedig? Egy kiöregedő társadalom, ahol a fiatalok már inkább képernyőkön keresztül élik életüket, mint a valós világban.
A japán fiatalok többsége inkább a virtuális barátnőt választja a valódival szemben, így az országban lassan az egyetlen növekvő szektor a nyugdíjalap lesz.
Japánban a technológia valóban csodákat tett ezen a téren. Robotok gondoskodnak az idősekről, és az MI segítségével már szinte bármit elintézhetsz. A fiatalok közül sokan választanak a már fent említett „virtuális barátnőt” (lásd például a "Gatebox" alkalmazást), amely a nap végén kedves üzenetekkel várja őket haza a munka után. Egyszerűen megszólítja őket: „Okaerinasai!” (Üdv itthon!), és azt mondja, hogy hiányoztál. Ellenben a megszokott „Hol voltál?!” kérdéssel.
Sok fiatalnak ez a kényelmes kapcsolat elég. Nem kell izgulni egy randi miatt, nem kell megfelelni az elvárásoknak, nincs dráma – csak digitális boldogság.
Ha az ország népessége nem éppen a robotbarátnőkkel kommunikál, akkor nagy valószínűséggel a munkahelyén ül. A japán munkaerőpiac híres arról, hogy kíméletlen. A japán kifejezés "karoshi" szó szerint azt jelenti, hogy „halál a túlmunka miatt.” Nos, ha egy társadalom annyira dolgozik, hogy külön szavuk van erre, ott valami komoly gond van a munka-magánélet egyensúllyal.
A fiatalok már korán belekerülnek ebbe az ördögi körbe. A középiskolától kezdve az életük nagy része arról szól, hogy megfeleljenek a versenynek. Egyetem, munka, túlóra – mindezek után érthető, ha nem sok energiájuk marad egy valós kapcsolatra. Japán társadalmi rendszere ugyanis nem nagyon támogatja a „kikapcsolódás” fogalmát. Ha valaki nem dolgozik, akkor nem is igazán létezik a rendszer szemében.
De nemcsak a munka az, ami megnehezíti a japán fiatalok szociális életét. A technológia, ami megkönnyíti a mindennapi életet, gyakran meggátolja a személyes kapcsolatok fejlődését. Az olyan alkalmazások, mint a Tinder vagy a Pairs (Japán saját társkeresője), ugyan segítenek összekapcsolni az embereket, de a fizikai találkozások egyre ritkábbak. Sokan inkább csak csevegnek, de a valós életben nem találkoznak. A digitális világ biztonságosabbnak tűnik, és mentes minden bonyodalomtól.
A szexuális élet is nagy változáson ment keresztül. Egyre több fiatal dönt úgy, hogy teljesen mellőzi a szexuális kapcsolatokat, vagy minimalizálja azokat. A statisztikák szerint Japánban a fiatalok egyre kisebb százaléka vállal gyereket vagy köt házasságot. Ez a tendencia rávilágít arra, hogy a szexualitás és a párkapcsolatok kevésbé fontosak a fiatalok életében, mint a karrier vagy a digitális jelenlét. Talán kicsit morbid, de elmondható: Japánban egyre kevesebben „élnek”, miközben egyre többen vannak jelen az online világban.
A digitális szerelem már nem csupán szép szavakból áll. A fiatalok, akik úgy érzik, hogy a valós kapcsolatok túl bonyolultak, egyre inkább a virtuális világokba menekülnek. A "VR" (virtuális valóság) szexuális élmények – azaz a virtuális szex – már nem csupán a pornóipar egyik ága, hanem egy komoly üzletág is. A "Touch Me" technológiával például valósághű szexuális élményeket ígérnek, ahol a felhasználók különböző, valósághű érintéseket érezhetnek, miközben a virtuális karakterekkel interakcióba lépnek. Nem csoda, hogy a fiatalok számára, akik amúgy is extrém leterheltek, ez a megoldás vonzóbb lehet, mint egy valós emberi kapcsolat, ahol a kapcsolatok gyakran komplikáltak és fárasztóak.
Nem is olyan régiben a robotbarátnők és sexbotok is hódító útjukra indultak Japánban. Az "Actroid" és "Aibei" típusú robotok nemcsak hogy képesek imitálni az emberi beszélgetést és érzelmeket, de a fizikai interakciókat is próbálják utánozni. Azt mondják, hogy ezek a robotok képesek bizonyos szintű "intimitásra" – ha az ember ezt így hívja –, hiszen képesek reagálni a felhasználó érintésére és érzelmi állapotára. A kérdés csupán az, hogy milyen mértékben lehet pótolni az emberi kapcsolatok valódi mélységét és érzelmi kötelékét egy géppel. Már aki akarja.
Japánban az egyedüllét nem csupán a magánéletben, hanem a közéletben is megnyilvánul. Számos étterem és vendéglátóhely kínál olyan szolgáltatásokat, amelyek a magányos vendégek igényeit szolgálják ki. Például a "Karaoke Box" helyeken egyéni szobák állnak rendelkezésre, ahol az egyes vendégek teljes magányban élvezhetik a karaoke élményt. De nem csak a szórakozóhelyeken jelenik meg ez a tendencia: Japánban léteznek olyan éttermek, ahol kizárólag egyfős asztalok találhatók. A "Komeda's Coffee" lánc például olyan helyszíneket kínál, ahol a látogatók egyedül, zavartalanul élvezhetik az étkezést. Ezek a helyek a társadalmi elszigetelődés és az egyedüllét egyfajta modern szimbólumai, amelyek a japán társadalom sajátos szociális dinamikáját tükrözik. Az introvertált énemnek pedig egy csendes mennyország.
Aztán van, ahol belevisznek még egy kis csavart. Az egyik legérdekesebb jelenség Japánban a "maid cafés", ahol a vendégek olyan nők társaságát élvezhetik, akik játékosan és szórakoztatóan kezelik a látogatókat, de a valódi szexualitás és intim interakciók teljesen kizártak. Ezek az éttermek és kávézók a szexualitás és a prüdéria határvonalán helyezkednek el, ahol a vágy és az elfojtás keveredik.
A szexualitással kapcsolatos prüdériája, a személyes kapcsolatok kizárása és a technológia térhódítása együttesen tükröződik a helyi "hentai" és "pornográfia" kultúrájában is. A japán felnőtt filmekben gyakran előfordul, hogy a nemi szerveket cenzúrázzák – ez a premium előfizetés után se változik, senki ne költsön rá a minimálbérből – egy olyan gyakorlat, amely a japán társadalom szexualitásról alkotott ambivalens hozzáállását jelzi. A cenzúra nem csupán a pornográf tartalomra vonatkozik, hanem egy általános jelenség, amely megpróbálja elkerülni a nyílt szexualitást, ugyanakkor a digitális technológia és az internet terjedése új lehetőségeket teremtett a szexualitás digitális és virtuális világában.
És ez az egész hova vezet? Nos, Japán egyre inkább az idősek országává válik. A népesség fogyása és az alacsony születési ráta miatt az országban egyre több az idős ember, míg a fiatalok száma folyamatosan csökken. Az idősebb generációk, akik még a „régi iskola” hívei, néha döbbenten nézik, ahogy a fiatalok nem keresnek társat, és egyre inkább a technológia karjaiba vetik magukat.
Az idősödő társadalom problémái már most érezhetők. Egyre nagyobb az egészségügyi ellátás terhe, és egyre több ember él egyedül, gyakran elzárva a külvilágtól. Tokióban például a „magányos halál” (kodokushi) jelensége is egyre gyakoribb, amikor idős emberek egyedül halnak meg, és sok esetben hetekig senki sem találja meg őket (és itt a bizonyos macska...).
A helyzet nem reménytelen, de a megoldások összetettek. Japán kormánya próbálja ösztönözni a fiatalokat a családalapításra, különböző támogatási programokkal, de a probléma mélyebb gyökerű. A munkahelyi kultúrán és a társadalmi elvárásokon is változtatni kellene ahhoz, hogy a fiataloknak több idejük és energiájuk legyen a szociális életre és a kapcsolatokra.
Ha Japán a jövő, akkor valahol ránk is ez vár. A globalizáció során a technológiai fejlődés gyorsan terjed, és az országok között különböző fejlődési ütemek figyelhetők meg. Míg egy ország technológiailag előrehaladott lehet, a társadalmi és kulturális normák átalakulása lassabban történhet. Az eltérő fejlődési ütemek miatt a technológiai újítások és a társadalmi alkalmazkodás között szakadék alakulhat ki. Bár a „karoshi” biztosan nem fog bekerülni a magyar köznyelvbe, a munka-magánélet egyensúlyának hiánya nálunk is létező probléma. A magyar fiatalok is a versenyképes munkahelyekért küzdenek, ami gyakran megfosztja őket az „élet élvezetétől”, és sokan már nálunk is azt érzik, hogy inkább a digitális világban találnak menedéket. A különbség talán annyi, hogy nálunk még erősebben jelen van a családi kapcsolatok fontossága – legalábbis egyelőre.
