Az Ajándék nevet viselő turné a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével valósul meg, a sztárvendég pedig Schoblocher Barbara lesz; a karácsonyi dallamok mellett Tóth Vera saját dalai is felcsendülnek.
Az énekesnővel beszélgettünk a közelgő koncertről, de szóba került az is, hogyan érzi magát mostanában, milyen kihívásokkal kell szembenéznie, és, hogy szerinte milyen problémák vannak itthon az emberek kulturális fogyasztása kapcsán?
Számos interjúban mesélsz arról, hogyan haladsz az önismeret útján, másoknak is erőt adva ezzel. Hogy vagy most?
Alapvetően jól érzem magam, ami annak köszönhető, hogy a közelmúltban hoztam egy-két jó döntést az egészségem érdekében. Nyáron lazábbra vettem a dolgokat, kevesebb fellépést vállaltam, sokat bicikliztem, lent voltam a Balatonon, kikapcsolódtam. Ahelyett, hogy a fővárosban maradtam volna, hogy várjam a következő fellépésemet, végre először úgy tettem, mint nagyon sok más ember, én is nyaraltam egy kicsit. Persze így is dolgoztam valamennyit, de nem akartam túlzásba vinni. Ennek érzem a jótékony hatásait.
Miért éppen most hoztad meg ezt a döntést?
Mert a szervezetem most reagált az eddigi, stresszes életmódomra. Képes vagyok túlgondolni bizonyos dolgokat, szeretem tökéletesen csinálni a feladataimat, és a hozzám hasonló maximalista ezzel eléggé ki tudja magát készíteni. Velem sem történt másképp, a cukorbetegség előszobájába kerültem, divatosabb nevén: inzulinrezisztencia. Sajnos nagyon elcsépelték ezt a fogalmat, sokan nem veszik komolyan, pedig kimondottan veszélyes a szervezetnek.
Tavasszal kiderült, hogy brutálisan rossz értékeket produkálok, azonnali életmódváltásra volt szükség. Random helyeken lettem rosszul, például vezetés közben is, vagy éjszaka álmomból felébredve.
Tavaly év végén nagyon széthajtottam magam, meg is lett az eredménye. Nem véletlenül beszélek most már a stresszmenedzsmentről, a kellő mennyiségű és minőségű alvásról, mert megtapasztaltam, milyen, ha hosszútávon nincs meg a pihenés, az énidő, és testileg-lelkileg kiégeted magad a rossz étkezéssel és helytelen életmódoddal. Pedig azt hittem, mindent jól csinálok. Ez az évem az egészségmegőrzésről szólt, illetve a annak visszaszerzéséről, betartok mindent és mára már sokkal jobbak az eredményeim.
Nagy lemondásokkal járt az életmódváltás?
Igen, de már egészen megszoktam. Szigorú diétát tartok, alkoholmentesen élek, kellő mennyiséget pihenek, sok vitamint szedek, és amennyire lehet, igyekszem kerülni a stresszt. Ennek hatása már nem csak a véreredményemben, de a közérzetemen is látszik. A konyhámban teljes alapanyagcserére volt szükség. Nem eszem olyan dolgokat, melyek gyorsan emelik a vércukor szintet. Csak lassú felszívódású szénhidrátot eszem. Sokkal jobban vagyok, amióta így táplálkozom. Ráadásul huszonhárom kilóval kevesebb vagyok, nem számítottam ilyen pozitív hatásra, ezáltal energikusabb, csinosabb lettem, ez pedig lelkileg is pozitív hatással van rám. A környezetemben sok hasonló korú fiatal él, mint én, és úgy látom, valahogy a harmincas éveink végére mindannyiunknál előjön valami komoly változásra való ösztön az egészség terén.
Az egészséges életmód nem úri huncutság, hanem életforma kell legyen.
Fontos, hogy ne azonnali eredményt várjunk. Tapasztalatom szerint minimum fél év, mire eredményt hoz a kitartó munka. A belgyógyászomnak én is panaszkodtam nyár vége felé, hogy hiába csinálom hónapok óta, nem változik semmi, mire ő feltette a kérdést: hány évig is terhelte a szervezetét helytelen ételekkel, stresszel, nem alvással? S most rögtön eredményt vár? Nagyon igaza volt, a türelem és a kitartás ebben a legfontosabb és őszintén mondom, még soha nem voltam magammal ennyire szigorú, mint most. Hallgattam a belgyógyászra, és az első pozitív és könnyed érzést hozó tüneteim fél év után jelentek meg.
Van ebben egyfajta misszió is részedről, hogy nyíltan felvállalod, s beszélsz róla?
Erős társadalmi felelősségérzetem van, nem szeretem a közszereplő kifejezést, de akkor úgy mondom, ismert emberként talán kötelességem is felhívni a figyelmet fontos dolgokra. Szociálisan érzékeny, törödő ember vagyok, fontos, hogy ne csak a dalokon át kapjanak tőlem jó üzeneteket az emberek, akik a zenémet hallgatják. Nagyon ellenzem a kereskedelmi televíziós, trash alapú műsorgyártást, azt, hogy javarészt tehetségtelen és buta embereket hoznak össze főműsoridőre. Azt is szomorúan látom, hogy nem csak a tv-ben, de a szakmámban is tombol a középszer és mint ahogy Márai is megmondta, úgy száz évvel ezelőtt az “Olyan világ jön” című írásában, hogy elfedi a szépet a rút, olyan, mintha jövendölt volna, mert valljuk be, most ez van. Régen Kepes Andrások, Friderikusz Sándorok voltak a tévésztárok, állítólag ma nem erre van igény. De nem értek ezzel egyet. Ezeknek az embereknek a netes podcastjait többen nézik sokszor, mint a televíziót. Ez elgondolkodtató.
Mi a helyzet a közönségeddel? Zeneileg mire van ma igény?
Talán fogalmazhatok úgy, hogy mi egy bizonyos igényesebb, zeneszerető rétegnek zenélünk, és ez nagyon jól van így. Rátaláltam arra a fajta szereplési és zenei stílusra, ami érdekel engem is és a közönséget is, és amit boldogan éneklek. A veszprémi “Ajándék” címet viselő karácsonyi koncertre nem egyedül érkezem, hanem Schoblocher Barbarával, valamint a Budapest Jazz Orchestrával.
Úgy hiszem, egy előadóművésznek néha nagyon jót tesz a kitekintés, Barbara például nem a jazzes vonalat képviseli, viszont szereti és nagyon jó benne, így most ő maga is művelheti valamelyest ezt a stílust úgy, hogy közben nem rugaszkodik el önmagától.
Ezt a remek hangszerelőink tudják igazán lehetővé tenni. Barbi briliáns tehetség, nagyon örülök, hogy elfogadta a felkérésemet. Amíg a Covid nem törte szét a szórakoztatóipart, addig is remek zenei együttműködéseim voltak, többek között Pásztor Annával, Vitáris Ivánnal, és az ilyen energia kavalkád azon túl, hogy összehoz bennünket, szakmailag is felfrissít. Most újra felépítjük ezeket a találkozásokat a színpadon és jó úton haladunk, hogy minden visszarendeződjön a régi kerékvágásba, de még kell egy-két év hozzá. Nagyon várjuk a veszprémi koncertet, izgatottan készülünk rá, nem csak azért, mert Veszprémbe majdnem, hogy hazajárok, hanem azért is, mert szakmailag is izgalmas állomás ez a koncert.
A december tizenharmadikai koncertre itt tud jegyet venni.
