Nem volt olyan régen, ezért mindenki emlékezhet még arra a huzavonára, ami Milák Kristóf olimpiai és világbajnok, világcsúcstartó úszó párizsi szereplését megelőzte. Az illetékesek közül senki sem tudta, hogy a sportteljesítménye alapján zseninek tartott 24 éves fiatalember készül-e az újabb olimpiájára, és ha igen, kinek a szakmai segítségével, hol, hogyan. Sokáig azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán rajtkőre lép-e Párizsban. Aztán Milák jött, látott és győzött. Akár a mesében, vagy egy hollywoodi filmdrámában, ahol a végén minden jóra fordul. Ugyan a sajtóval továbbra sem állt szóba a bajnok – nagy ügy –, de látszólag minden elsimult, rendeződött.
Aztán a sportnapilapban megjelent Wladár Sándor megdöbbentő nyilatkozata, mely szerint a Magyar Úszószövetség elnöke Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordult segítségért, hogy Milák edzői is megkaphassák a nekik járó életjáradékot. Ugyanis a bajnokok mellett az őket felkészítő szakemberek munkáját is elismerik anyagilag, ám a kormányrendelet szerint a sportolónak kell megnevezni, hogy kik jogosultak erre. Logikus, hiszen ő tudja a legjobban, kik segítették a siker elérésében. (Persze lehetett hallani olyan esetről is, amikor olyan személyt nevezett meg egy sportoló, akinek valójában nem sok köze volt az elért eredményhez, de az a dolog másik fonákja, ezért most hagyjuk, bár ez is megérne egy misét...) Szóval, Milák elmulasztotta megnevezni az edzőit – a nevelőedzőjét is –, így ők nem kaphatnak életjáradékot a párizsi eredmények után.
Vajon mi lehet ennek az oka? Ha mások meg tudták nevezni az edzőiket, Miláknak ez miért nem megy? Miért alázza meg azokat, akik pályafutása során mindent megtettek azért, hogy ő minél eredményesebb lehessen? Ha nyomós oka van rá, miért nem áll ki a nyilvánosság elé? Nem nevetséges, hogy a probléma megoldása érdekében módosítani kell a protokollt, azaz meg kell változtatni a kormányrendeletet? Ez így nagyon nincs rendben, mert úgy tűnik, mintha a farok csóválná a kutyát.
Nekem már az is megdöbbentő volt, hogy a Magyar Úszószövetség és Milák klubja, a Budapesti Honvéd SE kapcsolattartót keresett annak érdekében, hogy érdemben kommunikálni tudjon a sportolóval. Az sem világos számomra, miért fogadta el a szövetség Milák azon döntését, hogy kihagyja a hazai, budapesti rendezésű rövid pályás világbajnokságot, melyre sokan miatta lettek volna kíváncsiak, hiszen nem minden magyar sportkedvelő teheti meg, hogy Párizsba vagy Szingapúrba utazzon, ha látni akarja őt versenyezni.
Számos újabb kérdés merül fel bennem. Meddig lehet tolerálni ezt a viselkedést? Meddig fedik el a kétségtelenül kiváló eredmények az emberi gyengeséget? Egy olimpiai bajnoknak példaképnek kell lenni sportemberileg, de legfőképpen emberileg...
