A pályázat megírásától kezdve a teljes megvalósításig tevékenykedett a program minden szakaszában, vezetésével számos művészeti és közösségi projekt valósult meg, melyek tartós hatást gyakoroltak a régióra. Az EKF lezárultával most búcsúzik a programtól, de hatása sokáig érződik majd a régió kulturális életén. Interjúnkban a pályázat indulásáról, az összefogás erejéről, az elért eredményekről és a felmerülő nehézségekről is kérdeztük őt.
Egy korszak zárult le most mögötted. Hogy érzed magad?
Őszintén szólva, még nem nagyon fogtam fel, hogy vége. Most olyan, mintha egy hosszú, intenzív időszak után csak üres tér maradt volna.
Egy nagyon stresszes időszakot hagysz hátra.
Igen, különösen, hogy a kezdetétől segítettem összefogni a projektet. Már 2017 elejétől részt vettem a pályázat kidolgozásában és a program koordinálásában.
Több mint nyolc éve dolgozol Veszprémben kulturális vezetőként. Hogyan kerültél a program közelébe?
2012-ben költöztem Pestről a Balatonhoz, és akkoriban egy olyan csapattal, a Hétfa Kutatóintézettel dolgoztam, amely városfejlesztési és turisztikai projektekkel foglalkozott. Nem klasszikus pályázatíró cég volt, hanem inkább a városfejlesztési stratégiák kidolgozásában segítettünk. Amikor Veszprém megkeresett minket, már nekem is volt elég tapasztalatom a régióban, és emellett az európai szintű projektek megtervezésében is. Ezért kért fel minket a polgármester, hogy segítsünk egy olyan koncepciót kidolgozni, ami európai szinten is megállja a helyét.
Mi volt pontosan a feladatod?
Először is magának a pályázatnak az összeállítása mindkét fordulóban. De ennél sokkal több volt: össze kellett rakni az egész koncepciót, ami alapján a program felépült. Koordinálnom kellett, hogy hogyan jussunk el odáig, hogy egy kész és meggyőző anyagot adhassunk le.
Ez elég bonyolult feladatnak hangzik, különösen, hogy nemcsak Veszprémet, hanem az egész régiót be kellett vonni.
Igen, kihívás volt. Az elején különböző munkacsoportokat hoztunk létre, volt egy stratégiai bizottság és egy művészeti tanácsadó testület, akikkel napi szinten dolgoztunk. Kutatásokat, kérdőíveket készítettünk, és végigjártuk a régió településeit a polgármester úrral, hogy minél több véleményt gyűjtsünk. Fontos volt, hogy a helyiek bevonásával alakítsuk ki a programot.
A régiós együttműködés tehát meghatározó volt a sikeretekben?
Abszolút. Amikor utólag beszéltünk a zsűrivel, ez volt az egyik döntő szempont, ami kiemelte a veszprémi pályázatot. Korábban is voltak városok, amelyek régióval pályáztak, de ilyen méretű, egységes együttműködést ritkán látni.
Az "EKF kutya" is megérdemelt pihenését tölti már
Mi volt a fontosabb, hogy új ötletek szülessenek vagy a régiek továbbvitele?
Az első időszak inkább arról szólt, hogy hogyan gondolkodjunk új szemléletben, és nem arról, hogy hogyan alkalmazzuk a már meglévő modelleket. Az volt a nehézség, hogy nem csupán új szereplőkre volt szükség, hanem arra is, hogy a régiek, mint a közművelődési intézmények és önkormányzatok, új módon lássák a dolgokat. Ez valóban sok munkát igényelt, és kitartást is mindenkitől.
Milyen érzés volt, amikor megnyertétek a pályázatot? Számítottál rá?
Nyilván mindenki abban reménykedik, hogy nyerni fog, különben nem is csinálná az egészet. De persze, akkor is ott volt a félelem, hogy nem sikerül. Győr és Debrecen is nagyon erős ellenfelek voltak. Ha nem nyerünk, úgy éreztük volna, mindaz a két év munka semmit sem ért volna. Az első reakcióm az volt, hogy "most mi lesz?", aztán elmentünk bulizni, és én másfél hónapra elutaztam, hogy felfogjam az egészet, és erőt gyűjtsek a következőkhöz..
Milyen munka előzte meg a pályázatot? Sokan csak a 2023-as eredményt látják.
2017 elején kezdtem el dolgozni Veszprémben, és az egész projekt már akkor is folyamatban volt. Az igazság az, hogy nem csak a pályázatot kellett megírni, hanem a koncepciót, a stratégiát is ki kellett dolgozni, hogy egy nyerő anyagot adjunk le. Sokan nem látják, hogy a tényleges munka egyébként még jóval a pályázat beadása előtt elkezdődött. A projekt, amit végül láttunk 2023-ban, ennek az eredménye.
Ez a pályázati munka nemcsak egy dokumentum megírását jelentette, hanem sokkal inkább egy hosszú távú folyamatot. Hogyan zajlottak a háttérmunkák?
A pályázat igazi értéke nem csupán a végső döntésben rejlik, hanem abban, hogy az egész folyamat előkészítésébe több éven keresztül elkötelezetten beletettük magunkat. A zsűri nemcsak az ötleteket, hanem a koncepcióban rejlő hitelességet is értékelte. Különösen fontos volt a régiós együttműködés, amelyet a polgármester úrral együtt építettünk fel. Az igazi siker az volt, hogy nem egy átlagos projektet adtunk elő, hanem valami olyan valóságos, közösen megvalósítható ötletet, amiben hittek.
Hogyan reagáltak az emberek a régióban, miután a pályázat nyert? Mennyire változott meg a helyi szemlélet?
Az emberek eleinte szkeptikusak voltak, mert sok előző “nagy próbálkozás” nem hozott eredményt. Azonban most, hogy sikerült, úgy érzem, hogy a helyiek, a régiós szereplők is elhiszik, hogy valóban képesek vagyunk együtt dolgozni. Nyilván vannak, akik még kétkednek, de a legtöbb visszajelzés pozitív, és látják, hogy tényleg képesek vagyunk megvalósítani ezt a nagy tervet. A legfontosabb, hogy a kezdeti bizalmatlanság után valódi együttműködés jött létre.
Mi volt a legnagyobb nehézség a projekt során, miután megnyertétek a pályázatot?
Talán legnagyobb nehézséget a csapatépítés jelentette. Az EKF csapat felépítése nem volt könnyű, hiszen egy ilyen nagy projekthez megfelelően képzett és elkötelezett emberekre van szükség. A csapat folyamatos bővülése és a különböző munkatársak integrálása volt az egyik legnagyobb kihívás. Nincs olyan vállalkozás, ahol ilyen rövid idő alatt ekkora csapatot kellene felépíteni, és ugyanakkor biztosítani, hogy mindenki a megfelelő irányba haladjon.
2020: Mike Friderika és Muraközy Péter konzultáción
És a legnagyobb kihívás?
Az, hogy a legkisebb településeken is jelen legyünk, mivel a szervező erő gyakran hiányzott. Emellett fontos volt, hogy a program valóban a helyi közösségek igényeire reagáljon, és ne csak egy általános országos program legyen. A Pajta program például sok helyi közösséget aktivált, és segített abban, hogy a települések közötti különbségeket áthidaljuk. A legfontosabb az volt, hogy sikerült valóban kapcsolatot építeni a helyi szereplőkkel.
Volt lényeges különbség a 2022-es és 2023-as programok között?
2022-ben a fő cél a közösségek összefogása volt, egy fajta felkészülés, főpróba. 2023-ra pedig már sokkal tágabbra nyitottuk a programok körét - belefértek például a sportprogramok, nagyobb számmal gasztronómiai programok is. A lehető legtágabban próbáltuk értelmezni a kulturális programokat - hiszen kultúra mindaz, ami a mindennapi együttélést minőséggel képes megtölteni.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a programokkal kapcsolatban?
Sok, főleg kisebb településről érkezett olyan visszajelezés, hogy a legnagyobb érték az volt, hogy nemcsak forrást kaptak a megvalósításhoz, hanem hogy a két-három éves munkájuk eredményeképpen sikerült elérniük, bevonniuk a helyi közösségeket. A programok, a támogatások számos helyi civil szervezet számára is új lehetőségeket nyitottak, és sok esetben maguktól is tovább vitték őket.
Volt olyan, ami sok pályázónál problémát okozott?
A pályázati rendszer bonyolultsága és az adminisztrációs terhek kezdetben sokakat elbizonytalanítottak. Azonban azok, akik kérték a segítségünket, és tényleg részt vettek a programban, azok végül sikerrel pályáztak és megvalósították elképzeléseiket.
Szerinted fenntartható az EKF öröksége a továbbiakban?
Nyilván nem az egész. De sok program megy tovább, függetlenül tőlünk is. Az EKF lendülete tovább él, és számos olyan program és lehetőség van, amiket a régiós együttműködés hozott, és amik továbbra is működnek. Az EKF öröksége nyújt alapot a további fejlődéshez.
Mi a véleményed, meddig van erő ebben?
Ezt nehéz megfogalmazni, sokan gondolkoztam rajta. A pályázati időszak elején nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy összegyűjtsük és meggyőzzük a partnereket. Most, hogy ezek a programok alapot kaptak, a jövőben ez már nem kezdődik nulláról, hanem az új lehetőségek tovább vihetik a projektet.
Mi a helyzet Veszprém országos és nemzetközi helyezésével? Történt valami változás?
Nehéz egyértelmű választ adni, de szerintem Veszprém esetében sok minden megy tovább. Lehet, hogy nem artikulálták jól, hogy ez az EKF öröksége, de az biztos, hogy a városban tovább működnek a programok és az új helyek, mint a Hangár vagy a Jutasi KözTér. Személyes tapasztalatom szerint az emberek még mindig nagyon pozitívan vélekednek róla, és az új helyek is ugyanúgy testhezálló lehetőségeket kínálnak.
Hogyan látod a jövőt, például a kisvárosok helyzetét? Mi a helyi szemlélet?
Az a fontos, hogy a városfejlesztés nem a turizmusra épít, hanem arra, hogy a helyiek is élvezhessék. Olyan projekteket támogattunk, amelyek a helyieknek is szólnak. A helyiek elégedettsége segít a turisták vonzásában is. Egy élhető város mindig vonzóbb a látogatók számára is.
Mi a kedvenc projekted vagy eseményed a 7 év alatt?
Nem igazán van egy konkrét kedvencem. Az elején, amikor csak öten ültünk az Incognito kávézó hátsó szobájában és még nem tudtuk, hogyan is tud maga az EKF program valóban testet ölteni, ötleteltünk, az egy szép pillanat volt. Ami még igazán maradandó, végigkísérni, hogyan lesz egy-egy sokáig csak papíron létező projektből valóság, hogyan nyújt valódi élményt a résztvevőknek - megvalósítóknak, közönségnek egyaránt.
A megnyitót mennyire élvezted?
A megnyitó nem volt túl könnyű, mert nem sokat láttam belőle. Az elején tévében szerepeltem, aztán siettem, és csak a második felét láttam, de akkor már csak a tömeg mögött, fáradtan.
Élvezhető egyáltalán ez a munka? Sokkal inkább fárasztónak tűnik a szervezői oldalról, mint szórakoztatónak.
A munka nagyon fárasztó, de élvezetes is, ha éppen azt csinálod, amit szeretsz.
A visszahangja miatt is stresszeltél? Vártad, hogy mit mondanak az emberek?
Igen, persze. De még a legnagyobb fesztiváloknál is mindig van, aki elégedetlen, hogy miért nem más típusú zenét választottunk, vagy miért éppen egy koncert volt a fő program. De ahogy minden nagy eseménynél, ez is megosztó volt. Az ilyen megnyitó célja, hogy elindítson valamit, hogy felhívja magára a figyelmet és elindítson egy évet. De igazából nem tudod úgy megszervezni, hogy mindenki ugyanúgy értékelje.
EKF megnyitó
A nemzetközi kapcsolatok mennyire játszottak szerepet a munkádban? Mennyire tudtál tanulni más EKF-es városoktól?
A nemzetközi kapcsolatok fontos szerepet kaptak. Az elején például meghívtunk olyan szakembereket, akik már tapasztaltak az EKF-es projektekkel kapcsolatban, hogy a saját tapasztalataikat megosszák velünk. Volt is, hogy más városokba látogattunk, és az EKF-es városok közössége informális helyet ad ahhoz, hogy tanulj és kapcsolatokat építs.
Mi volt a legjobb tanács, amit az EKF városoktól kaptál?
Hogy nem világmegváltásról van szó, hanem hogy a kisebb, szorosabb kapcsolatokat kell építeni. A közösségi együttműködés, az információcsere és a tapasztalatok megosztása rengeteget segíthet a városoknak. Az EKF városok közötti kapcsolat fontos ahhoz, hogy tanuljunk mások hibáiból és sikeresebbek legyünk.
Mi a szerepe a nemzetközi együttműködéseknek a programban?
A nemzetközi kapcsolatok nagyon fontosak, mivel a városok közötti együttműködés nemcsak szakmai, hanem pályázati szempontból is hasznos. Az EKF-eken belül dolgozó csapatok segítenek egymásnak, és hasznos tapasztalatokat osztanak meg, például brüsszeli források elnyerésében. Ez egy olyan network, amelyen keresztül mindenki tud egymáshoz fordulni segítségért, ha szükséges.
Kértek tőletek tanácsot a következő EKF nyertesek?
A leggyakoribb kérdés a régiós együttműködések működtetésére vonatkozik. Hogyan lehet összefogni különböző városokat, hogyan lehet koordinálni a programokat, hogy az minden résztvevő számára előnyös legyen. Ezt valóban sokan érdeklődnek, mivel a tapasztalataink segíthetnek más városoknak is a sikeres működtetéshez.
Mi volt a legnehezebb döntés a program megvalósítása során?
A program megvalósítása során az egyik legnehezebb döntési helyzetet a COVID okozta bizonytalanság jelentette, ami azzal is fenyegetett egy ideig, hogy a szükséges források nem biztos, hogy megérkeznek. Ez jelentős stresszt okozott, különösen, ahogy a csapat létszáma nőtt, és muszáj volt a körülményekhez alkalmazkodnunk. A gazdasági megszorítások és a kiszámíthatatlanság közepette nehéz volt eldönteni, hogyan folytathatjuk a projektet.
Miért tartod fontosnak, hogy a csapatban különböző háttérrel – veszprémi, budapesti például - rendelkező emberek dolgozzanak?
A legfontosabb, hogy a csapat tagjai értsék, mit kell csinálniuk, és nem feltétlenül a helyi származás a döntő. Nálunk a programcsapatban mindenki, aki nem helyi, előbb-utóbb a Veszprémbe vagy régióba költözött. A cél az volt, hogy olyan szakembereket találjunk, akik valóban hozzá tudnak tenni a program sikeréhez, és nem a származásuk, hanem a szakmai tapasztalatuk alapján választottuk őket.
Mi lesz a következő lépés, most, hogy vége számodra is az EKF-nek?
Most, hogy már nem dolgozom a projekten, végre több időm lesz magamra. Végre lesz időm pihenni, rendet rakni a kertben, ami az elmúlt években eléggé a háttérbe szorult. Az utóbbi időben nem volt lehetőségem igazán kikapcsolni, most arra vágyom, hogy kicsit elvonulhassak. De a jövőt egyértelműen itt képzelem el - folytatva, amit elkezdtünk Veszprémben és a régióban.
