Ezek a könyvek a magyar gasztronómia kulturális értékeinek megőrzését tűzték ki célul, miközben betekintést nyújtanak a békebeli Magyarország polgári életébe és annak gasztronómiai különlegességeibe.
Az első kötet, amely 2023 végén látott napvilágot, Vidovszky Erzsébet kézzel írt receptgyűjteménye alapján készült, aki Békéscsaba polgári életének meghatározó alakja volt a 19. században. A kötet lapjain megelevenednek a korabeli polgári Magyarország ízei, a linzerektől a kelt tésztákig, mindazok a sütemények, amelyek egykor családi asztalok és ünnepek elengedhetetlen részei voltak. A receptek egyediségét a mesterséges intelligencia (MI) által készített illusztrációk is kiemelik, amelyek a sütemények eredeti formáját és esztétikáját rekonstruálják, vizuális kapcsolatot teremtve a múlt és a jelen között.
A második kötet, amely Réthy Erzsébet receptjeit gyűjti össze, szintén különleges betekintést nyújt egy másik történelmi rétegbe. Réthy Erzsébet, aki Vidovszky Erzsébet férjének rokona volt, tanárfeleségként Magyarország különböző tájait járta be, Erdélytől Budapestig, így receptjeiben egyaránt megjelennek a helyi specialitások és a nemzetközi hatások. Az amerikai sütemények és az erdélyi desszertek találkozása amellett, hogy gasztronómiai különlegességeket hoz létre, a kulturális sokszínűség tükrét is elénk tartja. Ezek az ételek megmutatják, hogyan alakították a polgári élet mobilitása és a különböző kulturális hatások a magyar konyhát, miközben megőrizték a hagyományos értékeket.
Bélafi László, a kötetek szerkesztője
A mesterséges intelligencia (MI) szerepe mindkét kötet illusztrálásában és a receptek hiteles bemutatásában forradalmi újítást jelent. Az MI használata olyan eszközt ad a kezünkbe, amely helyettesíthet egy teljes történészi csapatot, és objektív, részletes módon képes újraértelmezni a múlt ízeit. Bár az MI munkája még nem hibátlan – például gyakran hibásan ábrázolja a villákat vagy a kezeket –, a technológia már most megmutatja, hogyan lehet hidat képezni a múlt és a jelen között. Bélafi László is hangsúlyozza, hogy néhány ezer forintos előfizetéssel az MI segítségével olyan süteményeket lehetett rekonstruálni, amelyek már rég feledésbe merültek. Az ember leírja a sütemény jellemzőit, vagy megoszt róla egy régi fotót, az MI pedig egy 1900-as évek eleji magyar környezetbe helyezi azt. Ez a technológia egyszerűsíti a receptek dokumentálását, és lehetővé teszi azt is, hogy a vizuális élmények révén a receptek történeti háttere is feltáruljon.
NARANCSCRÈME POHARAKBAN
- eredeti szöveg, változtatás nélkül -
Két narancs levét, 4 tojás sárgájával tűzön sűrű krémmé főzzük, míg kihűl hozzákavarunk 1 dkg feloldott zselatint, és 21 dkg narancshéjon ledörzsölt és porrá tört cukrot.
Ha pedig már hideg a krém, hozzávegyítünk 4 dl tejszínből vert habot.
Üvegpoharakba halmozzuk, tetejére ostyát vagy cukros narancsszeletet rakunk. 1 órára jégbe ássuk, azután feladjuk.
Az MI technológia alkalmazása ugyanakkor nem mentes a kihívásoktól. Például ahogy László említette, a villák és kezek ábrázolása gyakran pontatlan: a kötetekben is megemlíti, hogy ha valaki vicces képeket talál, bátran ossza meg őket a közösségi médiában. Ezek az apró hibák azonban inkább emberközelibbé teszik a technológiát, és még jobban kiemelik, hogy bár a múltat pontosan rekonstruálni lehetetlen, az AI jelentős mértékben megkönnyíti ennek folyamatát.
MI által generált illusztrációk
A kötetek által bemutatott ételek nem egyszerű receptek, hanem egy-egy korszak kulturális lenyomatai is. A narancs, mandarin, fahéj és vanília használata például azt bizonyítja, hogy a békebeli Magyarország polgári háztartásaiban milyen alapanyagokhoz lehetett hozzájutni, annak ellenére, hogy a háborúk és a gazdasági nehézségek sokszor megnehezítették a beszerzésüket. Az első és a második világháború után hosszú évtizedekig nem lehetett hozzáférni számos alapanyaghoz, így a kötetek a békebeli időszak megidézése mellett, az utána következő nehéz évek lenyomatát is hordozzák.
Az eredeti receptek pontos másolata is megtalálható a könyvben
Bélafi László munkássága az ételek hiteles dokumentálásában rejlik, illetve abban is, hogy személyes családi történeteivel gazdagítja a köteteket. Vidovszky Erzsébet, aki László ükanyja volt, és Réthy Erzsébet receptjei, történetei és ételei egyedülálló betekintést nyújtanak a 19-20. század fordulójának polgári életébe. Ezek a kötetek inspirációt nyújtanak az olvasónak, és arra is ösztönöznek, hogy a hagyományos ételek elkészítését újra művészetként és örökségként kezeljük.
A múlt ízei nem vesztek el – ezek a könyvek újraélesztik és továbbörökítik őket.
Bélafi László szerint ezek az ételek többek puszta recepteknél: a magyar kulturális örökség élő részei, amelyeket érdemes újraértelmezni, megérteni és megosztani a következő generációkkal. A közösségi események és családi összejövetelek, amelyeket a kötetek inspirálnak, új lehetőséget kínálnak arra, hogy a hagyományok relevanciája a modern világban is érvényesüljön. Az ételek révén kapcsolódhatunk a múlthoz, miközben a jelenben is új jelentést adunk nekik.
Tudtad? A „feladjuk” kifejezés a receptek végén a korabeli polgári háztartások vagy éttermek szokásaira utal, ahol a konyha gyakran az alsóbb szinteken vagy külön helyiségben helyezkedett el, távol az étkezőktől. A kész ételeket vagy süteményeket a konyhából „feladták” – vagyis felküldték egy ételliften (ételliftet akkoriban gyakran szolgáltak az elegánsabb otthonokban vagy vendéglőkben) vagy egyszerűen felvitték az asztalhoz, hogy a vendégek elé kerüljenek. Ez a kifejezés tehát a régi korok étkezési gyakorlatát tükrözi, ahol a tálalásnak fizikailag is volt egy ilyen mozzanata. A „feladni” nem csupán felszolgálást jelentett, hanem a konyhai munka lezárását és a fogások ünnepélyes „átadását” az asztaltársaságnak. Ez a szó ma már kevésbé ismert, de Bélafi László köteteiben pont az ilyen apró részletek idézik meg a békebeli Magyarország különleges, történelmi atmoszféráját.
