Már azt sem értettem, hogy Imre Bence, a tehetséges jobbszélső miért igazolt a Ferencvárosból Kielbe. Nem tudom, de feltételezem, hogy itthon szívesen látták volna a két magyar Bajnokok Ligájában induló csapatban, a Szegedben és a Veszprémben. Bár arról nem lehetett olvasni, hogy lett volna hazai ajánlata. Persze ez semmit sem jelent, hiszen a játékosok megkörnyékezését mindig nagy titok övezi, többnyire csak a kész tényt jelentik be, hogy hol folytatják a pályafutásukat, a többiről általában mélyen hallgatnak. Szóval, meglepett, hogy Imre Bence miért nem a megszokott budapesti környezetétől egy-két óra autóútra Veszprémbe vagy Szegedre szerződött, hanem inkább vállalta a beilleszkedés szokásos nehézségeit egy idegen országban. Ám ezt még megmagyaráztam azzal, hogy a THW Kiel mégiscsak a világ egyik legpatinásabb férfi kézilabdaklubja, bár az aktuális klubvilágbajnok Veszprém se marad el ismertségben és népszerűségben.
Aztán robbant az újabb bomba, amikor Fazekas Gergő bejelentette, hogy nem tér vissza Veszprémbe a lengyelországi kölcsönszerződésből, hanem marad Plockban. Gondoltam, biztosan azért, mert Xavi Sabaté keze alatt állandóan játéklehetőséget kap, míg Veszprémben osztoznia kellene a játékperceken egy világsztárral, és ez nem elhanyagolható szempont.
Palasics Kristóf (32-es mezben) döntött: nem tér vissza Veszprémbe (archív fotó)
Imre Bence és Fazekas Gergő döntése után Palasics Kristóf bejelentése már szinte merényletként hatott, ezért jutott eszembe a bevezetésben írt caesari idézet. Felmerülhet, hogy anyagilag jobban járnak ott, mint itt, de nem tartom valószínűnek, mert nemrég Barcelonában is azt nyilatkozták a vezetők, hogy pénz terén nem tudnak konkurálni Veszprémmel.
Imre Bence, Fazekas Gergő, Palasics Kristóf – 21-22 éves srácok, a magyar férfi kézilabdázás legtehetségesebb játékosai, sőt már fénylő csillagai. A sort folytathatnám a korábban elvesztett Lukács Péterrel és Ilic Zoránnal, de a néhány évvel idősebb Szita Zoltán sztorija is sok hasonlóságot mutat. Ők valamennyien úgy érzik, külföldön jobban tudnak fejlődni, mint itthon. Idegenben keresik a boldogulásukat, a válogatott összetartásai és mérkőzései kivételével haza legfeljebb ellenfélként jönnek. Szomorú.
