Valaki szerint Hegedűs Barbara, Veszprém fideszes listás országgyűlési képviselője túlment egy határon legutóbbi, alig félperces Facebook-videójában, amiben teleshop-politikusnak nevezte Magyar Pétert, és rávilágított, hogy a Tisza párt elnöke milyen gyorsan megtalálta a közös hangot Manfred Weberrel, az Európai Néppárt elnökével, többek közt a migránskvóták megszavazásában.
Egy listás parlamenti képviselőnél számon kérni, hogy visszamondja pártja kommünikéjét olyan, mint egy katolikus papnak szóvá tenni, hogy mikor házasodik már meg végre.
És arról se feledkezzünk el, hogy azok a képviselők, akik listáról kerültek be az Országgyűlésbe, és nem közvetlenül valamelyik választókerület szavazói választották meg, elsősorban azoknak tartoznak felelősséggel politikusi tevékenységükkel, akik a listás szavazólapon is az adott párt logója alá húzták az ikszet. Ez a Fidesz esetében 2022-ben több mint hárommillió magyar embert jelentett.
Persze naivnak sem kell lenni kormánypárti oldalon. Ez a tömeg bizonyára erodálódott azóta. Ugyanakkor a másik oldalon nagy butaság lenne csupán a mára politikai marketingeszközzé váló közvélemény-kutatások bemondásos eredményeire alapozni a megelőlegezett eufóriát, amelyek szerint a Tisza pártra 23,5 millióan szavaznának, ha holnap lennének a választások, a Fidesz támogatottsága pedig egy felcsúti zsákutca lakosságára silányodott. Láthattuk MZP-nél, vagy ne menjünk régebbre, mert a módszertan ugyanaz, az amerikai elnökválasztásnál is az ilyen felmérések megbízhatóságát.
Péter zsenialitása viszont abban van, hogy leveszi a gondolkodás terhét a szimpatizánsairól. Mert kinek van ideje és energiája idővonalon elemezgetni az ilyen kutatásokat, vagy a nemzetstratégiai irányvonalakat három idősíkban értelmezni! Ha Péter azt mondja, hogy a Publicus Intézet szerint már megnyerte azt a választást, amit még ki sem írtak, akkor az így van és kész. Ha pedig bárki megsérti valakinek a meggyőződéses valóságát az ellenvélemény gombostűszerű elhelyezésével, az rosszabb, mint amikor rányitják a WC ajtaját egy némethszilárdos babgulyás után.
Az egységben az erő közhelyes frázis egy politikai helyzetkép felkarcolásakor, mégis érvényes a Tiszára és a Fideszre is. Mert egyiknél sem látszik bomlani. Az viszont már egy egészen más dilemmát vet fel, hogy mivel és milyen kockázatokkal jár az, akár a saját tábor lélekvilágára nézve is, amikor ezeknek az egységnek az egyik oldalon egy értékrend, nevezetesen a konzervatív, nemzeti, a másikon pedig a személyi kultusz a kovácsa.
