Mielőtt belemélyedünk a témába, egyezzünk meg valamiben! Hogyan fogunk a mesterséges intelligenciára hivatkozni? „Ő” vagy pedig „az”?
Az. Ugyanakkor fontos, hogy ez a fogalom mindig új értelmet nyer, úgyhogy könnyen el tudom képzelni, hogy nemsokára egy gyűjtőnév lesz. Úgy, mint férfiak, nők és mesterséges intelligenciák.
Az informatikán belül mit nevezhetünk mesterséges intelligenciának? Nekem már egy számológép is az, ami a másodperc törtrésze alatt ad össze, von ki, oszt és szoroz többjegyű számokat.
A mesterséges intelligencia fogalmát már az 1950-es években megalkottuk, azóta pedig folyamatosan újraértelmezzük. Ahogy pedig fejlődik a tudomány, úgy a fogalom mögött is új technológiai megoldások jelennek meg. Elsődlegesen a mesterséges intelligencia egy gyűjtőnév volt, magában foglalta azokat a számítástudományi algoritmusokat, amelyekkel optimalizációs és modellezési feladatokat lehetett megoldani. Ma pedig már a nagy nyelvi modelleknek köszönhetően olyan megoldásokat is takar, amelyek képesek szöveget feldolgozni, alkotni, majdhogynem gondolkodni.
Dr. Abonyi János
Ebben a hetven évben mik voltak a mesterséges intelligencia fejlődésének mérföldkövei? Úgy is kérdezhetném, hogy néz ki a mesterséges intelligencia evolúciója?
Amikor elkezdődött ennek a tudományágnak és eszköztárának a fejlesztése, a fogalmi rendszerben már megkülönböztettek gyenge, erős és szuperintelligens mesterséges intelligenciákat. 2023 novemberéig, amíg nem jelent meg a ChatGPT, majdhogynem csak a gyenge mesterséges intelligenciákkal találkozhattunk. Ezeket az algoritmusokat mindig egy célirányos feladat megoldására dolgozták ki. Ezt követi érettségi szinten az erős mesterséges intelligencia, ami általános feladatmegoldásokra is alkalmas: tud érvelni, következtetni. Szuperintelligencia alatt pedig azt értjük, amikor olyan kompetenciákkal rendelkezik, amik már jóval meghaladják az emberi képességeinket.
Ez mennyire van már a küszöbön?
Korábban az erős és szuperintelligens mesterséges intelligenciák megjelenését 2030-ra jósolták. Viszont ide kapcsolódik Donald Trump elnöki beiktatása utáni egyik első bejelentése, miszerint elindítja az úgynevezett Csillagkapu-programot. Ez egy 500 milliárd dolláros befektetési alapot jelent, kifejezetten a mesterséges intelligencia fejlesztésére. Azon a sajtótájékoztatón ott volt Sam Altman, az OpenAI vezetője, de még számos másik tech-vállalat igazgatója is. Trump bejelentésével párhuzamosan pedig megerősödtek azok az ígéretek is, hogy az erős mesterséges intelligencia 2025-re, tehát akár ebben az évben létrejöhet.
Ez csupán pénzkérdés?
A mesterséges intelligencia fejlődését folyamatosan végigkíséri egy hype-görbe. Egy-egy új technológiai megoldás mindig magával hozta az elvárások növekedését is, de aztán jött a csalódás, a rádöbbenés, hogy még messze vagyunk az áhított Szent Grál elérésétől. Az ilyen köztes szakaszokat hívjuk a mesterséges intelligencia fejlődésében téli időszakoknak. Ez most sem kizárt, habár az az iparág, amibe több százmilliárd dollárt fektetnek, biztos, hogy a jövőben is dinamikusan fog fejlődni, és nem kizárt, hogy elérjük azt a drasztikus változást, amit anno szingularitásnak nevezett el Kurzweil.
Ez lenne a mesterséges intelligencia Szent Grálja, a szingularitás?
Sokaknak értelmezhető így is, de a mesterséges intelligencia Szent Gráljára tekinthetünk olyan szemüvegen keresztül is, ahogy a Microsoftnál egyszer definiálták: az a megoldás, amivel százmilliárd dollárnyi piaci részesedést lehet szerezni.
A szingularitás mellett rendszeresen megjelenik egy másik fogalom, ha a mesterséges intelligenciáról van szó, a transzhumanizmus. Ez elsőre elég vészjóslóan hangzik. Mit jelentenek pontosan ezek a fogalmak?
Ideális esetben nem arról beszélünk, hogy a mesterséges intelligencia, mint önálló entitás van jelen és fejlődik, hanem arról, hogy közben a mi képességeinket, készségeinket segíti. Az OpenAI nemrég jelentette be, hogy elindítja az operátor szolgáltatását. Ez azt jelenti, hogy a mesterséges intelligencia képes lesz pusztán az utasításunkat követve bármilyen feladatot megoldani, amihez internet kell. Például megszervezi a találkozóinkat, vagy lefoglalja a repülőjegyet a nevünkre, csupán mondani kell neki. Ezek rendkívül összetett feladatok, amiket nemsokára automatizálhat a mesterséges intelligencia. Mindezt úgy kell elképzelni, mint protéziseket, amelyek minket segítenek, és ezek hatására jelentősen meg fognak növekedni a mi készségeink is. Meg fogjuk haladni az emberi képességeknek a korlátait, és így érjük el a transzhumanizmus állapotát.
A másik terület, ahol meredek emelkedés tapasztalható, az ezeknek az eszközöknek a fejlődése, a végén pedig az úgynevezett szuperintelligencia megjelenése. Az áttörés az lesz, amikor képesek lesznek már önmagukat fejleszteni, tanulni és összekapcsolódni. Így válnak majd intelligensebbé nálunk. Mivel a szuperintelligens mesterséges intelligenciában egy összekapcsolt komplex elmehálózatot kell elképzelni, ez jelenik meg igazából a szingularitás modellje mögött. Ha ez tényleg megvalósul, akkor tudjuk azt mondani, hogy elérkeztünk a szingularitás korszakába, az életünk pedig drasztikusan megváltozik.
Említette, hogy a mesterséges intelligenciák már önmagukat lesznek képesek tanítani. Viszont tudományos körökből hallani olyan nyilatkozatokat is, hogy valójában még a fejlesztők sincsenek száz százalékig tudatában annak, hogy pontosan mi történik ilyenkor az algoritmuson belül. Ilyen, hogy történhet?
Az „ősidőben” a mesterséges intelligencia megoldásai általában szabályalapúak voltak. Az volt a koncepció, hogy az emberi tudást rendszerezzük és leképezzük a számítógépen, aztán ezekkel a szabályokkal végeztessünk következtetéseket. Ezek teljesen transzparens folyamatok voltak. Ezzel szemben amiatt, hogy a neurális hálózatok megjelentek a mesterséges intelligenciában, amelyek olyan matematikai modellek, amik az agyunk belső struktúráját képezik le, egy olyan eszköztár jött létre, amellyel már minták alapján tudjuk fejleszteni az algoritmusokat. Mintákat adunk a gépnek aszerint, hogy milyen bemenetekre, milyen kimeneteket várunk el, és az ezek közötti kapcsolatokat tanulja meg a neurális háló. Hasonlóan képezik le ezek a matematikai függvények a bemenetek és a kimenetek közötti kapcsolatot, mint ahogyan az agyunkban a neuronok össze vannak drótozva egymással, és valójában ezeknek a kapcsolatoknak a súlyait optimalizáljuk. Így viszont mi csak függvénykapcsolatokat tárunk fel, de ezeknek a függvényeknek a paraméterei nem értelmezhetők. Tehát nem tudjuk megmondani, hogy egy adott bemenetre miért pont azt a kimenetet adja. Ezt a modellezési technikát fekete doboznak is nevezik. Ismerjük a bemenetet, ismerjük a kimenetet, ismerjük a mögötte lévő matematikai folyamatot, de hogy milyen módon történik a milliárdnyi paraméter összefüggéseinek feltárása, azt nem tudjuk.
Hallani olyan esetről is, amikor a mesterséges intelligencia például egy idős embernek azt javasolta, legyen öngyilkos, mert idős kora lévén már nem hasznos a társadalom számára. Ilyen hibák hogyan csúszhatnak bele a gépezetbe?
Ebben az esetben az a megdöbbentő, hogy lehetséges, a mesterséges intelligencia jól működött. Ezzel nem a tanácsát minősítem, csupán arra akarok rávilágítani, hogy az ilyen algoritmusok letükrözik a világunkat. Amikor a mesterséges intelligencia tanulásáról beszélünk, akkor ezek a modellek minden információt, minden adatot figyelembe vesznek, ami elérhető az interneten. Nemcsak a Wikipédiából dolgoznak, hanem figyelembe vesznek blogbejegyzéseket, vagy az X-en elérhető szubjektív kommenteket is. A mesterséges intelligencia ezeket tükrözi vissza, és sajnos ezért lehetnek ilyen válaszai is, mint amikor egy idős embert öngyilkosságra buzdít. De a mesterséges intelligencia rasszizmusára is volt már példa, szintén ugyanilyen okokból.
Van egy fontos kérdésem, ami kakukktojás, hiszen ezt nem én, hanem a ChatGPT fogalmazta meg előzetesen. Arra kértem, írja le, ha egy mesterséges intelligencia-szakértőnek csupán egy kérdést tehetne fel, amit a legfontosabbnak tart, akkor mi lenne az? Ezt írta szó szerint: „Hogyan biztosítható, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése és alkalmazása során az etikai elvek, és alapvető emberi jogok maradéktalanul érvényesüljenek?” Számomra nagyon érdekes volt, hogy nem a technológia fejlesztését, hanem a morális dilemmákat helyezte előtérbe.
Ezeket a modelleket a sztochasztikus papagájokhoz is szokták hasonlítani, akik ismételgetik azokat a paneleket, amiket sűrűn hallanak. Mivel a morális dilemma egyre hangsúlyosabb a mesterséges intelligencia kapcsán, nem meglepő annyira, hogy ezt a kérdést fogalmazta meg. Az előbb említettem, hogy Donald Trump nemrég bejelentette a Csillagkapu-programot, méghozzá eszméletlen nagy pénzeket megmozgatva. Elkeserítő viszont, hogy volt egy másik döntése is. Eltörölte azokat a szabályzatokat, amiket Amerikában azért fogalmaztak meg, hogy etikai gátat szabjanak a mesterséges intelligencia fejlesztésében. Hiszen, amikor kialakítjuk ezeknek az alkalmazásoknak a feltételeit, akkor fejlesztőként be lehet építeni olyan szűrőket, amiken jó esetben fennakadnak például a rasszista tartalmak. Ezeken lazított most az amerikai elnök.
Az is sokatmondó, hogy kik álltak Trump mögött a beiktatási ceremónián: Elon Musk, Jeff Bezos, Mark Zuckerberg, vagy Sundar Pichai, utóbbi a Google vezérigazgatója.
Vannak olyan tendenciák, amik aggodalomra adhatnak okot. Félő, hogy eljön az idő, amikor a mesterséges intelligenciához való hozzáférés nem egyenletesen lesz elosztva. Milliárdos befektetésekről van szó, viszont jelenleg évente 4-5 milliárd dollárnyi veszteséget termelnek ezek a vállalatok azzal, hogy az alapszolgáltatásaikat ingyenesen odaadják a felhasználóknak. Pedig nagyjából 200 dollárt kellene fizetnünk ezekért piaci alapon. Idővel viszont komoly dilemma lesz, hogy ki fogja, vagy ki tudja majd megfizetni ezeket, és hogy ezután mennyire lesz demokratizált a piac.
És akkor még nem beszéltünk a mesterséges intelligencia fejlesztésének energetikai vonatkozásáról. A becslések szerint a jövőben az energiafelhasználás tizenhét százalékát csak ezeknek a hatalmas szerverparkoknak a működése fogja kitenni. Érdekes a multinacionális tech-cégeknek a stratégiája ezen a téren is. A Microsoft például elkezdett saját atomerőművet építeni az adatcentruma mellé.
Milyen iparágakban számít arra, hogy a jelenlegi trendeket ledominálja a mesterséges intelligencia, és konkrétan milyen munkaköröket érinthet mindez?
Erre az a közhelyszerű válasz is adható, hogy mindenhol és mindent. Konkrétabban az egészségügyben különösen fontos ezeknek az algoritmusoknak a fejlesztése. A banki szektor ugyanúgy használja már, innen pedig begyűrűzött a termelési folyamatokba is, de, ami a jövőben igazán izgalmas lesz, az a társadalmi folyamatokban való megjelenése.
Pontosan milyen társadalmi folyamatokra gondol?
Létezik egy angol fogalom, a creative destruction, ami az ilyen kreativitást romboló technológiákat takarja, amik felforgatnak komplett üzletágakat. Gondoljunk arra, hogy a hangfelismerő szoftverekkel már egy kattintás, hogy leiratozzunk egy szöveget, innen pedig csak egy lépés, hogy átalakuljanak az ügyfélszolgálati munkakörök. De az újságírásra, vagy kompletten a média generálására is hatással van. A Spotify-on már most is nagyon sok AI-val generált zeneszám van, még ha ezt az alkalmazás nem is reklámozza. De ugyanígy egyre nehezebb különbséget tenni, hogy egy képet valódi grafikus művész készített, vagy a mesterséges intelligencia.
Kezdjünk el komolyabban aggódni az egzisztenciánkért?
Harari egy egész fejezetben taglalta a 21 lecke a 21. századra című könyvében a munkának az átalakulását. Abban van egy nagyon fontos gondolat, ami úgy hangzik: „Nem a munkahelyeket és a munkaköröket kell védeni, hanem az embert, aki ott dolgozik!” Tehát teljes nyitottsággal kell lennünk arra vonatkozóan, hogy átalakulhat és valószínűleg át is alakul a munkakörünk, de megszűnni nem fog. Harari arra is kitér, hogy ez a gyors változás hatalmas stresszt jelenthet az ember életében. A legnagyobb félelme pedig az az embereknek, hogy jelentéktelenné válnak. De én bízom abban, hogy megfelelő oktatással, és nyitottsággal hatékonyan fogjuk tudni alkalmazni ezeket a mesterséges intelligencia eszközöket, és hatásuk leginkább abban lesz mérhető, hogy megkönnyítik az életünket. Hasonlóan, ahogyan egykor a számológép is tette.
Az eredeti cikk a Life&Style magazion 2025/tavaszi számában jelent meg.
