Mintha ma lenne, pedig tizenkilenc éve történt, de a jelentős események beleégnek az ember emlékezetébe. 2006-ban Baranyában rendezték a férfi kézilabda Magyar Kupa négyes döntőjét. Egyik nap Komlón játszották az elődöntőket, másnap Pécsen a helyosztókat. Nem volt kérdés, hogy Veszprém-Szeged összecsapás lesz a torna fináléja, a Komlótól és a Százhalombattától már az is remek teljesítmény volt, hogy bejutottak a legjobb négy közé. Sorozatban ez volt a két csapat ötödik kupadöntője. Előtte háromszor Szolnokon, majd Balatonfüreden csaptak össze serlegért, és mindig a veszprémiek győztek. A pillanatnyi forma is a Séd-partiak újabb sikerét valószínűsítette, de mint annyiszor előtte és utána, ezúttal is bebizonyosodott, hogy egy mérkőzésen, egy döntőben bármi megtörténhet. Már csak azért is, mert az előre győztesnek kikiáltott csapatot nyom(hat)ja az esélyesség terhe, míg a másik az esélytelen nyugalmával játszhat.
A Tatabányán rendezett vasárnapi finálét követően a szegediek örülhettek
Nos, akárcsak vasárnap Tatabányán, közel két évtizede Pécsen is három góllal vezettek a döntő első félideje után a szegediek (16-13), s végül 32-30-ra győztek. Akkor is elsősorban a kapusuknak köszönhették a Tisza-partiak a diadalt, a korábban szerb, később magyar válogatott Nenad Puljezevicsnek. „Puki” úgy ünnepelt a döntő után, hogy a mellét döngetve páros lábbal felugrott a sajtóhely asztalára, ami az örömittas szegedi drukkerek lelátója alatt volt az oldalvonal mellett. Mindenki kapkodta a laptopját, mert ezt követte a Forma 1-es ünneplésre hajazó pezsgőlocsolás, s aki a közelben volt, nem úszta meg szárazon...
Olyan játékosok kézilabdáztak még akkor a Tisza-partiaknál, mint a korábban Veszprémben is szerepelt Bendó Csaba és Mezei Richárd, a később ide igazoló, ma MKSZ-elnök Ilyés Ferenc, szerb világsztár Nenad Perunicsics, a nyolc gólt dobó Milorad Krivokapics és a hat gólig jutó Daniel Andjelkovics. „Ahogy telt az idő, úgy lettünk egyre magabiztosabbak. Jöttek a gólok, jöttek a védések. A pályán volt egy igazi vezérünk, Nenad Perunicsics, aki űzött, hajtott bennünket, mi pedig mentünk utána, nem ismertünk lehetetlent” – emlékezett a történtekre a klub honlapján az öt gólt szerző Bendó Csaba.
A Magyar Kupa következő, 2006-2007. évi kiírásában viszont négy közé sem jutottak el a szegediek, mert már korábban összesorsolták őket a veszprémiekkel, akik revansot vettek, majd visszaszerezték a serleget, miután a balatonfüredi döntőben 34-31-re legyőzték a Dunaferrt. De ez már egy másik történet.
