A Magyar hősök emléknapja május utolsó vasárnapján tiszteleg a magyar történelem katonai és polgári hősei előtt, akik életüket adták a hazáért. Az emléknapot 1917-ben, az I. világháború idején vezették be Abele Ferenc, vezérkari őrnagy kezdeményezésére, hogy méltó módon megőrizzék a hazáért küzdő hősök emlékét. A kommunista időszakban háttérbe szorult, de 2001-ben újra hivatalos emléknappá nyilvánították.
„E nap nem csupán emlékezés, hanem a múltból fakadó tanulságok megerősítése, és az összetartozás ünnepe is. Különösen itt, Veszprémben, ahol a történelem ezer szála szövi át a mindennapjainkat, kötelességünk hűséggel őrizni a hősök emlékét, és méltóképpen megélni e nap jelentőségét.” – Kezdte ünnepi gondolatait Ovádi Péter, országgyűlési képviselő az ünnepségen, amelyen Battyányi-Nagy Annamária, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagja verseivel emelte a kulturális nívót.
A képviselő ezután a hősöknek tekintett emberek emlékének ápolására hívta fel a figyelmet, akik, mint fogalmazott, emlékeztetnek minket arra, hogy a szabadság nem magától értetődő, hanem véres harcok árán vívta ki a magyar nemzet.
„A városunkban álló hősi emlékművek sokszor adományokból, közadakozásból, az itt élők összefogásának köszönhetően jöttek létre. Ezek az alkotások nemcsak a múltunk részei, hanem a jövőnk számára is fontos üzenetet hordoznak. A hősök példája tanít: az önzetlenség, a közösségért vállalt felelősség és a helytállás mind olyan értékek, amelyekre ma is nagy szükség van.”
Ovádi Péter ezután háláját fejezte ki az egykor élt hősöknek, valamint azoknak is, akik a mai korban ápolják az ő emlékeiket és tovább viszik azokat az értékeket, amiket ők is képviseltek.
Az ünnepi műsor és a beszéd után az egyházak részéről Udvardy György, veszprémi érsek és Szabó György alezredes, protestáns tábori lelkész mondták el imájukat a hősökért, majd a jelenlévő fegyveres erők és politikai szervezetek képviselői koszorút helyeztek el az emlékműnél.
