Harminc éve indult a történet, ugyanis Győri ETO 1995-ben jutott ki először az európai kupaporondra. Idegenlégiósok nélkül jutott el az akkori legkisebb rangú torna, a City Kupa negyeddöntőjébe a kisalföldi együttes, majd ezt egy évvel később sikerült megismételnie. Harmadik nemzetközi idényében már döntős volt az ETO az eggyel rangosabb tornán, az EHF Kupában, de a dán női kézilabda sziklaszilárd vára, Viborg még bevehetetlennek tűnt, pedig a győrieket akkor már két külföldi is erősítette. Ezután újabb szintlépés következett, hiszen 1999 őszén már a KEK-ben indultak a zöld-fehérek, de csak a nyolcaddöntőig jutottak a rangosabb kupasorozatban. Még nem volt magyar bajnok az ETO, amikor az ezredfordulón először indulhatott a Bajnokok Ligájában, de a rangos mezőnyben utolsó lett a csoportjában, így nem jutott tovább. Igen, a BL már akkor is más kávéház volt...
Némi visszalépéssel viszont ezután döntőt játszhattak a kisalföldiek az EHF Kupában, de nem bírtak a dán Ikasttal. Ekkor immár három külföldi játszott a csapatban. Egy évre rá elődöntőig jutottak a KEK-ben, majd újabb döntő következett az EHF Kupában, de ismét nem bírtak a Viborggal. Újabb „kirándulás” következett a BL-ben, de a selejtezőn sem sikerült túljutni az ukrán Zaporizzsja ellen. Majd ismét egy fájdalmas EHF Kupa-döntő 2005-ben, amikor a szintén magyar Cornexi Alcoa elleni hazai hatgólos győzelmet tízgólos vereség követte a székesfehérvári jégcsarnokban rendezett visszavágón. Ekkor megszerezte első magyar bajnoki címét az ETO, de a BL-ben ezúttal sem tudott továbbjutni a csoportjából. 2006-ban újabb elvesztett döntő, ezúttal a KEK-ben a montenegrói Podgorica ellen – még mindig csak három légióssal.
Ezután már csak a Bajnokok Ligájában indultak a hazai bajnokságokat sorozatban megnyerő győriek, akiket immár öt légiós erősített. 2007-ben és 2008-ban az elődöntőig meneteltek a kisalföldiek, de egy évvel később már döntőt játszottak a Viborggal, ami tragikusra sikeredett. Kétgólos dániai győzelem után a veszprémi visszavágón három góllal kikapott az ETO. 2010-ben és 2011-ben csak az elődöntőig sikerült eljutni, egy évre rá viszont újabb döntőbeli vereség következett, ismét Veszprémben játszva (előtte már az elődöntőt is itt rendezték) a Podgorica elleni finálé odavágóját. És ami rendkívül bosszantó: végül csupán idegenben dobott kevesebb góllal maradtak alul a győriek.
Veszprémben ünnepelhetett BL-győzelmet a Győr (archív fotó)
2013 a fordulat éve volt, ugyanis hét elvesztett döntő után végre európai kupát nyert az immár hat légióst foglalkoztató Győri ETO! Veszprémben játszották a norvég Larvik elleni mindent eldöntő meccset (ahogy egy hónappal korábban a román Valcea elleni elődöntőt is), amely után Görbicz Anita magasba emelhette a legrangosabb klubtrófeát. Talán a sors akarta így, hogy szülővárosában érjen fel a csúcsra két nappal 30. születésnapja előtt. Az 1983. május 13-án született Görbicz Anita édesapja, Görbicz István akkor két éven át a veszprémi Bakony Vegyészben futballozott. És még egy adalék a 13-ashoz: ez volt a 2005-ben a világ legjobb kézilabdázónőjének megválasztott, ma már győri klubelnök Görbicz Anita állandó mezszáma.
A 2013. évi diadalt további hat követte, immár valamennyi a budapesti Final4-ban – négy a Papp László Arénában, majd a legutóbbi kettő tavaly és idén az MVM Dome-ban. Ezeket az eredményeket már egy nemzetközi klasszisokkal teletűzdelt, világválogatottnak is beillő Győri ETO érte el. Ez volt a siker ára, ám ettől ez még Győr és a magyar kézilabda dicsősége.
