Aspirány Gusztáv (1925-1971) nemcsak a névsorban, időben is az első. 1961-1963 között volt a Veszprémi Vasas játékosa. Már csak levezetni jött a királynék városába. Fénykorában (1953-1958) a Budapesti Dózsában (ma Újpest FC) futballozott, előtte Dorogon játszott az NB I-ben (1949-1952). Egy bajnoki bronzérmet nyert a Dózsával. Két barátságos válogatott összecsapáson (Bulgária idegenben, Franciaország itthon) két gólt szerzett a franciák ellen 2-0-ra megnyert mérkőzésen.
Baranyi Sándor (1953-) a Videotonban ért karrierje csúcsára (1975-1983), majd súlyos sérülése után a Bakony Vegyészhez érkezett. Innen egy évre (1984-1985) visszaigazolt az NB I-be, Békéscsabára, majd pályafutását a Veszprémi SE élvonalbeli csapatánál fejezte be 1989-ben. Egy bajnoki ezüstérmet nyert a Videotonnal. Egyszer volt A-válogatott: 1980-ban az NDK ellen Halléban 2-0-ra elvesztett barátságos meccsen.
Csik Ferenc (1962-2019) Veszprémben született és a Bakony Vegyészben kezdett el futballozni. Innen igazolt a budapesti Vasasba (1983-1986), mellyel Magyar Népköztársasági Kupát nyert. Ezután visszatért szülővárosába, és a Veszprémi SE NB I-es gárdájában 141 mérkőzésen 12 gólt szerzett. Egyszeres válogatott: 1990-ben Budapesten Kolumbia ellen 3-1-re megnyert mérkőzésen a világhírű Carlos Valderrama őrzését bízta rá Mészöly Kálmán szövetségi kapitány és segítője, Glázer Róbert, aki egyébként a klubedzője volt.
Csongrádi Ferenc (1956-) UEFA Kupa-döntőt játszott a Videotonnal 1985-ben, valamint nyert egy ezüst- és két bronzérmet az NB I-ben. Veszprémbe a Rába ETO-tól érkezett 1988-ban, amikor a VSE feljutott az élvonalba. Egy idényt töltött itt, akárcsak előtte Győrben. Összesen 24 alkalommal lépett pályára a válogatottban 1976-1984 között, 1982-ben játszott a spanyolországi világbajnokságon.
Disztl Péter (1960-) is oszlopos tagja volt a Videoton UEFA Kupa-döntős csapatának. Az oda vezető úton a fehérvári együttes legjobbjai közé tartozott, a döntőben a Real Madrid elleni idegenbeli visszavágón kivédte Valdano tizenegyesét, majd két bajnoki címet nyert a Budapesti Honvéddal. Mindössze öt mérkőzésen védte a veszprémi csapat kapuját 1995-ben. 1983-1989 között 37-szer szerepelt a válogatottban, részt vett az 1986-os mexikói világbajnokságon.
Dragóner Attila (1974-) két bajnoki címet és két Magyar Kupát nyert a Ferencvárossal, emellett több csapatban játszott még itthon (Sopron, Stadler FC, BVSC), külföldön pedig Németországban (Fortuna Köln) és Portugáliában (Guimaraes). Veszprémi mezben 11-szer lépett pályára 1995-ben. A magyar A-válogatott mezét 28-szor ölthette magára 1996 és 2005 között. Tagja volt az 1996-os atlantai olimpián szerepelt gárdának.
Handel György (1959-2021) az MTK, a Bp. Volán és a Siófok csapataiban töltött évek után igazolt Veszprémbe 1985-ben. Egy évvel később a Rába ETO kivásárolta a szerződéséből, ám három esztendővel később visszatért a királynék városába, ahol két ciklus alatt 36 mérkőzésen 23 gólt szerzett. Innen egy év után újra a Volánba került, majd máltai csapatokban fejezte be profi pályafutását. Egyszer lépett pályára a magyar válogatottban: a lengyelek ellen 1987-ben Varsóban elszenvedett 3-2-es vereség alkalmával.
Kakas László (1954-) a Ferencváros kapusaként bajnokságot és két ezüstérmet nyert az NB I-ben, a Vasassal elhódította a Magyar Népköztársasági Kupát, az Újpesti Dózsával bajnoki bronzérmet szerzett. Veszprém színeiben 1988-1990 között 32-szer állt a kapuban NB I-es mérkőzésen, majd kapusedző lett. Egymás után két győztes meccsen védte a magyar válogatott kapuját 1982-ben Új-Zélandon.
Karsai László (1947-) a Videotonban töltötte pályafutása jelentős részét, bajnoki ezüstérmet nyert a székesfehérvári együttessel. 1983-ban egy rövid ideig volt a Bakony Vegyész játékosa. 1970-1974 között nyolcszor játszott az A-válogatottban, és egy gólt ért el.
Kiss László (1956-) nevelő klubjában, Kaposváron lett NB I-es futballista, legeredményesebb éveit a budapesti Vasasnál töltötte, mellyel két bajnoki bronzérmet, Magyar Népköztársasági Kupát és Közép-európai Kupát nyert. Két évet játszott Franciaországban, Montpellier-ben, ahonnan az MTK-ba tért haza. Veszprémben 1989-ben 18 mérkőzésen öt gólt szerzett. Válogatottként 1979-1984 között 33 találkozón 11-szer volt eredményes. Szerepelt az 1982-es spanyolországi világbajnokságon, melyen az El Salvador elleni csoportmérkőzésen csereként beállva a második félidőben hét perc alatt mesterhármast szerzett, ami azóta is fennálló vb-csúcs.
Lang Ádám hetven alkalommal ölthette magára a címeres mezt - Fotó: MTI/Hegedüs Róbert (archív)
Lang Ádám (1993-) veszprémi nevelés. Szülővárosát elhagyva játszott a Győri ETO (itt bajnoki címet szerzett) és a Videoton mezében, majd külföldön Franciaországban (Dijon, Nancy), Romániában (Kolozsváron bajnoki címet ünnepelhetett) és Cipruson (Omonia itt is bajnok volt). Jelenleg a Debreceni VSC-t erősíti. Válogatottként 2014-2024 között 70-szer lépett pályára, és védőként két gólt szerzett. Két Európa-bajnokságon szerepelt (2016, 2021).
Mónos Tamás (1968-) Győrből, az ETO-tól 1988-ban igazolt az NB I-be feljutott Veszprémi SE-be, ahol két évet játszott, és 30 meccsen egy gólt szerzett. Innen Belgiumba szerződött (Germinal Ekeren, RFC Liége), ahonnan a Vasashoz tért vissza, mellyel három bajnoki bronzérmet szerzett, majd egyet az MTK-val is. Veszprémi játékosként lett válogatott 1990-ben, több mint öt éven át összesen 21-szer ölthette magára a nemzeti címeres mezt.
Osváth Attila (1995-) Veszprémben született, és itt lett felnőtt futballista 16 éves korában az NB II-ben – egészen pontosan 16 éves és 132 napos volt akkor. Ezzel ő lett a legfiatalabb labdarúgó, aki pályára lépett a magyar másodosztályú bajnokságban. Eddigi pályafutás során játszott Balatonfüreden, Szigetszentmiklóson, a Vasasban, a Debreceni VSC-ben és a felcsúti Puskás Akadémia FC-ben, jelenleg a Paksi FC labdarúgója. Kétszeres Magyar Kupa-győztes, valamint bajnoki ezüst- és bronzérmes a paksiakkal. U18-tól U21-ig játszott az utánpótlás-válogatottakban, a felnőttek között idén debütált, és eddig kétszer lépett pályára. Jelenleg is tagja Marco Rossi keretének.
Pető Tamás (1974-) veszprémi nevelésű játékos. Itthon volt a Győri ETO, a Videoton, az Újpest, a Vasas és a Pápa NB I-es futballistája, 2001-2007 között 100 mérkőzést játszott a holland NAC Breda csapatában. Az Újpesttel bajnoki címet és bronzérmet szerzett az NB I-ben, valamint a Vasassal is felállhatott a dobogó 3. fokára. 1998-2002 között 14 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Visszavonulása óta edzőként folytatja pályafutását: dolgozott Balatonfüreden, hat éven át az anyaegyesülete vezetőedzője volt, és az NB III-ban egy arany- és két bronzérmet nyert a veszprémi csapattal. Legutóbb a Videotont irányította az NB I-ben, de korábban is volt pályaedző és megbízott vezetőedző a székesfehérváriaknál.
Petres Tamás (1968-) csak három NB I-es meccset játszott veszprémi színekben, amikor 1990 tavaszán vitája támadt anyaegyesületével, a Videotonnal, amelynél gólkirály lett az 1988-1989-es idényben. Veszprémből lett válogatott, és góllal mutatkozott be az Egyesület Államok ellen Budapesten 2-0-ra megnyert mérkőzésen. Összesen négyszer ölthette magára a nemzeti címeres mezt.
Plotár Gyula (1961-) egy idényt töltött Veszprémben – 22 mérkőzésen hat gólt szerzett az 1990-1991-es szezonban. Korábban a Tatabányai Bányász színeiben a legendás Kiprich-Plotár-Vincze csatársor tagjaként ezüst- és bronzérmet nyert az NB I-ben. Egyszer szerepelt az A-válogatottban 1987-ben Lipcsében az NDK elleni 0-0-s barátságos mérkőzésen.
Rugovics Vendel (1967-) szülővárosában, Győrben lett NB I-es futballista Verebes József keze alatt, bajnoki ezüst- és bronzérmet nyert a Rába ETO tagjaként. 1987-ben igazolt az akkor még NB II-es Veszprémi SE-hez, és Glázer Róbert szakmai irányításával azonnal feljutott az élvonalba. Később visszatért az anyaegyesületébe, majd újra Veszprémbe, ahol termetére és játéktudására utalva elnevezték Bakonyi Maradonának. 1990-ben és 1991-ben háromszor szerepelt a magyar válogatottban.
Szokolai László (1952-) Veszprémben töltötte sorkatonai szolgálatát 1971-1973 között, ezért a Honvéd Schönherz SE-ben futballozott, majd egy évet játszott a Bakony Vegyészben. Ezután indult be a karrierje: előbb a Rába ETO, majd a Ferencváros játékosa lett, légiósként pedig az osztrák Sturm Graz csapatában szerepelt. Értékét jelzi, hogy amikor Győrből Budapestre igazolt, három játékost (Onhausz Tibor, Szabó Ferenc, Nérey György) adott érte az ETO-nak a Fradi. Bajnokságot, valamint három ezüstérmet és egy Magyar Népköztársasági Kupát nyert a Ferencvárossal. 1978-1985 között 12-szer szerepelt a válogatottban, és két gólt szerzett.
Végh Tibor (1956-) három mérkőzésen erősítette a Veszprémi SE-t 1990-ben. Pályafutása jelentős részét a Videotonban töltötte, mellyel egy bajnoki ezüst- és két bronzérmet nyert, valamint UEFA Kupa-döntőt játszott. 1987-ben egyszer játszott a magyar A-válogatottban.
Végh Zoltán (1971-) veszprémi születésű és nevelésű kiváló kapus, 18 évesen mutatkozott be az NB I-ben. Összesen 600 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára, amivel magyar csúcstartó. Védte a Rába ETO, a BVSC, a Vasas, az MTK, a Videoton és a Ferencváros kapuját, légiósként az izraeli Hapóél Haifa játékosa volt. Az MTK-val bajnoki címet, ezüst- és bronzérmet szerzett, a Vasassal kétszer végzett az NB I harmadik helyén. 1991-2007 között 25 alkalommal lépett pályára a válogatottban.
