Veszprémben a Viadukt vált a tragédiák visszatérő helyszínévé. Az építmény városi jelkép, de az elmúlt években a kétségbeesés szimbólumává torzult. A pszichológia nyelvén ez a „Werther-effektus” terepe: az utánzás, a mintakövetés, a pszichés azonosulás helye. A jelenséget David Phillips amerikai szociológus írta le, Goethe „Az ifjú Werther szenvedései” című művére utalva. A regény a maga korában szenzációvá vált, több fiatalt is hasonló önpusztító cselekedetre ösztönzött.
A társadalom azóta is újra és újra elköveti ugyanazt a hibát: romantizálja a tragédiát, részletezi a módszert, magyarázatot keres, és közben elfelejti, hogy a hír önmagában is katalizátor.
A Viadukt körüli eseményekről több veszprémi orgánum rendszeresen közöl híreket. A címek szenzációra épülnek, a cikkek sokszor több részre tagolva, kattintásra optimalizált formában jelennek meg. A cél nem a megelőzés, sokkal inkább a figyelem fenntartása. A szóhasználat drámai, a képi illusztrációk megrázóak. Az áldozatok történetei tárgyiasulnak, a személyes fájdalom eszközzé válik. A sajtó etikai felelőssége ekkor omlik össze. Az emberi tragédia eladásra kerül, a hírverseny győzelme fontosabb lesz, mint az élet tisztelete.
Dr. Galsi szerint „A médiában megjelent öngyilkosságokról szóló hírek minél több embert érnek el, minél életszerűbben és dramatikusabban vannak bemutatva, annál nagyobb valószínűséggel váltanak ki a hasonló öngyilkosságokat.”
Ezt a pszichiátriai tényt figyelmen kívül hagyni erkölcsi felelőtlenség. A WHO médiaetikai irányelvei világosak: az öngyilkosság részleteinek közlése tiltott. Nem írható le a módszer, a helyszín, az időpont, a körülmények. A személyes adatok és a fotók közzététele súlyos szakmai hiba. A közlés helyett preventív üzenetekre, segítő elérhetőségekre, és szakmai háttérmagyarázatra volna szükség.
A mentális krízisben lévő ember érzékeny a mintákra. A média által közvetített történet könnyen válik igazolássá. A részletes leírás, az empátia nélküli narratíva, a kommentekben burjánzó vélemények és találgatások mind növelik a kockázatot. Az elkeseredett olvasó útmutatásként és nem információként látja a hírt.
A sajtó ilyenkor észrevétlenül lép át egy határt, ahol az újságíró már nem tudósít, hanem pszichésen beavatkozik.
Ez az a pont, ahol a tájékoztatás tragédiává válik.
Veszprém közössége érzékeny és szolidáris. A város mérete, közösségi szerkezete és a személyes ismeretségek sűrű hálója miatt minden ilyen eset rezonál a közösségben. A helyi sajtónak ebben a helyzetben különösen nagy a felelőssége. Az a szerkesztőség, amelyik tudatosan mellőzi az efféle híradásokat, emberi életeket véd. Aki a részletekbe menő tudósítást választja, közvetetten részesévé válik a következő tragédiának.
Dr. Galsi nyílt levele a legfontosabb mondattal zárul: „A jelenleg kialakult feszült és rendkívül toxikus társadalmi légkörben égető szükség volna egy kiterjedt megelőzési programra, amelyben a média mellett az érintett szakmai és társadalmi szervezetek részt vesznek.” A szavak mögött egy egész ország lelki állapota húzódik meg. A társadalmi feszültség, a kiégés, a bizonytalanság és a magány olyan mentális háttér, amelyben az öngyilkosság tünetként jelenik meg.
Schelling gondolatával élve:
„Az emberi szabadság lényege az önállóság és a szabad akarat. Az ember képes arra, hogy akaratával önmaga legyen, a jó vagy rossz választása által alakítsa magát és világát.”
Ez a szabadság a sajtóra is érvényes. A döntés ott kezdődik, hogy mit tartunk hírnek, és hogyan tálaljuk. A választás minden alkalommal erkölcsi állásfoglalás.
A Viadukt alatt csend van. A virágok lassan elhervadnak, a mécsesek elhamvadnak, a fájdalom marad. A városnak, a sajtónak és mindannyiunknak fel kell ismernie: az emberi élet nem kattintás. A szavak súlya valóságot formál. Aki szöveget ír, valójában történetet épít, és ezzel sorsokat alakít. A felelősség ebből nem vonható ki.
A valódi sajtó értéket teremt. Az érték pedig ott kezdődik, ahol az emberi élet méltósága érinthetetlen.
Ha segítség kell:
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot, vagy keresse fel a www.ongyilkossagmegelozes.hu oldalt!
